2023-ban lesz ötven éve, hogy a hatóságok bezáratták a balatonboglári kápolnát, a magyar neoavantgárd egyik legfontosabb, s ma már egyik legismertebb helyszínét, ahol négy éven át – elsősorban nyaranta – összesen csaknem kétszáz művész állította ki munkáit, és számos kísérőprogramra került sor.
Galántai György 1968 és 1973 között Balatonbogláron működött kápolnaműterme a XX. századi magyar művészettörténet több szempontból kulcsjelentőségű helyszíne és intézménye. Egyrészt az itt megrendezett kiállításokon megjelent művek közül számos kiemelkedő fontosságú a hatvanas-hetvenes évek magyar és kelet-közép-európai képzőművészetének összefüggésrendszerében, másrészt a műterem története a hatalom és a művészet egykori viszonyrendszerének tükre. Már létezésének kezdete és vége is emblematikus: Magyarországon 1968-ban indult el az új gazdasági mechanizmus, a relatív enyhülés vége pedig 1973-ban érkezett el, épp akkor, amikor a hatalom ellehetetlenítette a kápolnaműterem működését.
A Galántai György balatonboglári kápolnaműterme 1970–1973 című kiállítás megkísérli a fiatalabb generációk számára is érthető módon kultúrpolitikai kontextusba helyezni a boglári kápolnaműterem történetét a kezdetektől a bezárásig, illetve azon is túl. Hogyan lehetett a szocializmus idején egy kápolna a kortárs művészet helyszíne? Milyen formában létezett, és mit jelentett a 3T? Kik voltak a tiltottak és kik a tűrtek? Ugyanígy fontos célja a tárlatnak, hogy újraértékelje az esemény művészettörténeti kontextusát. Hol helyezhető el az eseménysorozat a korabeli nemzetközi művészeti összefüggésrendszerben? Hogyan volt lehetséges, hogy egy rövid időszakban a kápolnaműterem olyan alkotók találkozási pontjává vált, akik sem korábban, sem később nem találtak közös nevezőt?
A kiállítás úgy próbálja meg a jelen számára újraértelmezni a múltat, hogy az egyes kiválasztott műveket, illetve akkoriban egymás mellett bemutatott művek együtteseit helyezi fókuszba. Mindemellett a kiállításon még több különálló, de az összefüggésrendszerhez illeszkedő kabinet nyílik: külön részt kapnak az 1970 és 1973 között létezett underground művészeti műhelyek, illetve Beke László és Boglár kapcsolata. A Kis Varsó művészcsoport (Havas Bálint és Gálik András) saját szemszögből aktualizálja a boglári kápolnaműterem történetét.
Kurátor: Mélyi József
Borítókép:
© Galántai György, 1973, a Szépművészeti Múzeum – Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából
