A 2020. december 7-én délután - a PT-MME Múzeumandragógiai Tagozata és az EPALE Magyarország - A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja közös szervezésében - megtartott Intergenerációs ismeretközvetítés a közművelődési intézményekben viselő műhelydélután sikeresnek mondható, a visszajelzések az elhagzott előadások hasznosságáról, aktualitásáról tanúskodnak.
Az idősödő („elöregedő”) európai társadalom problematikája és az ebből fakadó különféle következmények kezelésének módozatai hazai viszonylatban másfél-két évtizede nyertek egyre nyilvánvalóbb aktualitást (lásd pl.: Ezüstkor: korosodás és társadalom, 2017). A demográfiai kutatásokon alapuló egészégügyi (biztosítás-kockázatelemzési, idősgondozási, gyógyszerkutatás-fejlesztési), szociálpszichológiai, pszichológiai, reklám-és marketing területek egyre intenzívebb hazai tevékenysége, a sport és szabadidős/rekreációs intézményhálózat és a szolgáltatások társadalmi színtű megjelenése (kedvezmények, ingyenesség, etc.) erőteljesen felértékelte a gerontagógia fontosságát is.
A téma kevés számú, ám minden tekintetben jeles kutató-oktató személyiségei közül néhányan egyúttal maguk is alkotó részesei az időskorúak számára szervezett „szenior, harmadik kori vagy szépkorú” akadémiáknak, a felnőttkori tudásközvetítés, -átadás non-formális és informális közösségeinek (Pécs, Debrecen, Kecskemét, Szentendre etc.). Ezen formációk bő tizenöt éve vannak jelen a hazai kulturális-közművelődési életben, így egyes múzeumok folyamatos tevékenység-körében (pl. Herman Ottó Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, Móra Ferenc Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, egykori Országos Műszaki Múzeum, Országos Színháztörténeti Múzeum, Wosinsky Mór Múzeum, Dobó István Vármúzeum, etc.).
Tapasztalataik jobbára országos és regionális múzeumi fórumokon, szakmai tapasztalatcseréken, ritkábban publikáció révén kapnak nyilvánosságot; az utóbbi években a múzeumok közösségi művelődési, múzeumpedagógiai innovatív mintaprogramjainak országos disszeminációs fórumain mutatva azokat be. Az így nyert tapasztalatok jól körülírható jellemzői, variábilis modelljei, módszerei immár azért is fontosak, mert pl. a múzeumokhoz korábban kötődő számos múzeumbaráti, - pártoló klub, egyesület (lásd pl. a Tájak-Korok-Múzeumok mozgalom helyi tagozatai), informális közösség - még több helyütt együtt maradt vagy önmaga újraszerveződött - tagsága mára a 65+-os hazai társadalom átlagéletkori sávjában működik.
A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület Múzeumandragógiai Tagozata már a megalakulás kezdeteitől (2009-2012) fogva gyakran meghirdette a témakört konferenciáin, - jobbára szekció-beszélgetések, munkabeszámolók, prezentációk formájában. Teoretikusan Kurta Mihály és Szeitz János foglalkozott és foglalkozik a kérdéskör kultúraelméleti és -filozófiai, etikai vonatkozásaival; sajnos csekély visszhanggal. Az MTA Pedagógiai Bizottságának Andragógiai Albizottságával kialakított szorosabb szakmai kapcsolat és a tagozatunk alapításában részt vett s folyamatosan együttműködő debreceni és pécsi kollégák (Szabó József, Németh Balázs és Koltai Zsuzsa) munkája igen sokat számít az időskori kultúrafogyasztás jellegzetességeinek (feltételek, lehetőségek, kínálatszükséglet-kereslet, média fogyasztás, mobilitás, ár-érték) igen összetett viszonyrendszerének megismerésében.
Érdekes, hogy az andragógiai (BA és MA szintű, önálló) képzések megszűnése ellenére a múzeumi kultúraközvetítés időskori aspektusai egyre fontosabbak immár; elsősorban országos múzeumainkban, illetve ahol ennek bevált hagyománya volt, másutt is, önálló múzeumandragógiai feladatkört alakítottak ki (pl. Magyar Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum).
A Szentendrei Skanzen központtal működő, Káldy Mária, majd Nagy Magdolna vezette MOKK akkreditált felnőttképzésein számos gyakorlati feladat, a kurzusok végén készült záró- vagy vizsgamunka, egyre több publikáció gyarapítja a téma közös Tudástárát. A Pulszky Társasággal s tagozatunkkal 2017 második felétől szövetséges EPALE Magyarország, azaz a Felnőttkori Tanulás Európai Elektronikus Platformjának nemzeti támogató szolgálata csaknem minden évnegyedes témakörének bemutatása és jobbára nemzetközi jellegű feltárása során érinti az időskor oktatási és művelődési kérdéseit; a jó gyakorlatok számbavételét és az intenzív kapcsolatépítést szorgalmazza, segíti (sajnos és meglepő módon múzeumaink részéről alig van késztetés a felkínált együttműködésre!).
Az EPALE kiemelt témája 2020 utolsó harmadában az idősödő népesség társadalmi befogadása és az intergenerációs tanulás volt.
„Az időskorúak az Európai Unió lakosságának jelentős és egyre nagyobb hányadát teszik ki, ezért különösen fontos, hogy színvonalas tanulási lehetőségeket biztosítsunk számukra.” – így kezdődik az a többnyelvű előszó, amelynek teljes anyagát, számos ott kezdeményezett szakmai diskurzust nagyon jó magyar fordításban közreadva az előző hetekben körbeküldöttünk a tagozati levelező listán, valamint megosztottuk a tagozat face book oldalán is (EPALE Hírlevél, 2020. november 17.).
Ez és néhány, pl. a Múzeumi Restart Konferencián, majd az október 12-16. közötti Múzeumadragógiai Műhelydélutánokon felvetődött számos, az időskor és a múzeumok viszonylatában érzékelhetően aktuális módszertani és gyakorlati kérdés adott ötletet ahhoz, hogy az immár szokásos évzáró találkozót feldúsítsuk, tematizáljuk.
Így állt össze a december 7-i műhelydélután: nyolc előadó, részben felkért és örömünkre szolgál, hogy elmondható több önként jelentkezett kolléga együttműködésével. A kérés feléjük az volt, hogy lehetőleg 10 percben foglalják össze ide szánt mondandójukat. Tettük ezt azért, hogy teret adjunk a regisztrált hallgatók (számuk megközelíti az 50-et!) bekapcsolódására is: kérdések, megjegyzések, az egyre gyakoribb tovább gondolásoknak, amely a szándéknak megfelelően így is zajlott.
Három témakörben összesen nyolc program bemutatónak lehettünk részesei. Minden blokk után kb. 10 perces keretidőt szántunk a kérdésekre és hozzászólásokra. Egyúttal kértük mindenki egyetértő megerősítését a műhelydélután rögzítése érdekében, hogy a szükséges és praktikus elvárás mellett később ezeket fel is dolgozhassuk közös szakmai hasznosítás céljával. Az anyag teljes egészében rögzítve a társszervező intézet szakmai képviselője, Vedovatti Anildo révén került archiválásra.
Az eredetileg 120 percesre tervezett program végülis 180 percig tartott és a következőképpen alakult:
Bevezető és moderátor: Dr. Kriston- Vízi József tagozatvezető, ny. múzeumi kultúraközvetítő
1. A tudásátadás módszerei napjainkban és a közeli jövőben
Dr. habil. Bajusz Klára PhD egyetemi docens (PTE BTK): A Pécsi Szenior Akadémia tanulságai, további lehetőségei. – A „kristályos intelligencia” jellemzőinek felhasználása és kölcsönös aktivizálása a Pécsi Egyetem szenior akadémiáján. – Egy ajánlott irodalom: Bajusz Klára: Az időskori tanulás
Dr. Jászberényi József felnőttképzési igazgató (Milton Friedman Egyetem): Gerontológiai olvasásmód a művészetben. - „Egy bölcs ember nem akar egész életében fagyasztott epret enni…” Böjte Csaba. – Irodalom: Jászberényi József „Never too late…” Az időskori pszichológiai és pszichiátriai problémák és a tanulás. Szerzői kiadás, 2020. 348 p. ISBN 978-615-00-5214-4
Káldy Mária ny. múzeumi főtanácsadó (SzSzNM, MOKK): Gondolatok a „digitális csűrről” – Az intergenerációs gyűjtőmunka és feldolgozás szempontjai. Családi és közösségi történelem megosztás; anyaggyűjtési munka formális és non formális tanulási helyzetekhez; a múzeumi gyűjtőmunka és tárgyi adat-kiegészítés, feldolgozás háttér munkáinak lehetőségei és jó gyakorlatai a covid-19 első és második hullámának idején; a helytörténeti és honismereti gyűjtőmunka online kiterjesztése a 21. század harmadik évtizedében.
2. Aktivizált időskorúak múzeumainkban
Ligeti Dániel történész, múzeumandragógus (MNM Múzeumi Tudásközvetítő Főosztály): A senior szabadegyetem eredményei és tanulságai a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Dr. Havasi Bálint régész, igazgatóhelyettes (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg): Egymástól tanulunk - Múzeumi facebook csoportosulás, digitális csatornák az időskorú polgársággal közösen. – Lásd még: Múzeumi iránytű 17, 85-106 p.
Rónyai Krisztina múzeumpedagógus (HOM, Miskolc): Szépkorúak közössége és terveik a Herman Ottó Múzeumból.
3. Egyéni emlékezet – közösségi segítő munka múzeumainkban
Németh Ádám múzeumpedagóus, történeti animátor: Múltidéző program az MKVM-ben.
Bokonics-Kramlik Márta mb. ismeretátadási osztályvezető, múzeumpedagógus : A Skanzen Demencia-projektje. - A Skanzen Demencia programja a „Nekem szól! Egészségértési díj” Társadalmi szervezetek kategóriájában a zsűri szavazása eredményeként a legjobb elismerést kapta,- így a múzeumpedagógiai nívó díj mellett ez az elismerés is a munkaközösség és kollégáik dicsőség falára került!
4. Kérdések, megjegyzések, záró szavak
A hozzászólások nyomán egy ezt követő online szakmai megbeszélésen körvonalazódott, hogy fontosnak látszik egy, a társadalmi – kulturális közeg sajátosságaira épülő és jó gyakorlatok, problémák felvetését mint esettanulmányok kidolgozó, akkreditált 30 órás múzeumandragógiai képzés beindításának feltételeit megteremteni és előkészíteni 2021 második felében.
Készítette az előadók és Antal József közreműködésével:
Kriston-Vízi József dr. tagozatvezető, ny. főmuzeológus
2020. 12. 21.
