A kortárs és klasszikus művészet immár második éve költözött le a Balaton partjára: a 2025. július 18. és 20. között megrendezett Füred Art Week a tavalyi debütálás után ismét megkísérelte bebizonyítani, hogy Balatonfüred nem csupán turisztikai célpont, hanem érdemi helyszín is lehet a hazai művészeti színtér számára. A rendezvény mögött Tausz Ádám és csapata áll, akiknek nevéhez a budapesti Art and Antique és a kortárs fókuszú Budapest Contemporary is köthető – tehát olyan szervezőgárda, amely több évtizedes szakmai tapasztalatát most a tóparti közönség megszólítására fordítja.
A hagyományteremtő szándékkal életre hívott eseménynek idén is a közel két éve átadott balatonfüredi Kongresszusi Központ adott otthont, amely elhelyezkedésében és tágas tereiben méltó keretet biztosított a bemutatott alkotások számára. A szervezők deklarált célja, hogy a várost „bekapcsolják a művészeti élet vérkeringésébe”; ezt a törekvést a kiállítói lista és a program is tükrözte: közel húsz budapesti és Balaton felvidéki galéria, aukciósház hozta el válogatott műtárgyait, a néhány tízezer forintért kínált grafikai lapoktól a több tízmilliós remekművekig.
A szervezők célja, hogy a várost „bekapcsolják a művészeti élet vérkeringésébe”
forrás: saját fotó
A 2024-es első rendezvény sokak számára meglepetés volt: várakozáson felül látogatott, elegáns és jól szervezett esemény, amely a balatoni nyári kultúra szokásos kínálatához képest minőségi ugrást jelentett – tökéletesen illeszkedve ahhoz a koncepcióhoz, hogy a Balaton nem csak a strandot jelenti, hanem egész évben izgalmas, változatos és értékes programokat kínál. Tavaly a hangsúly inkább a klasszikus műtárgyakon volt, kortárs szekcióval kiegészítve – és bár ez a tendencia idén is érvényesült, a kiállítói névsor és a bemutatott anyag árnyaltabb, frissebb kínálatot ígért.
A tavalyi résztvevők közül többen is visszatértek: például az acb Galéria, amely hazai és nemzetközi szinten is jegyzett kortárs művészeket képvisel; az Inda Galéria, amely a fotó és a konceptuális művészet irányába nyit; valamint a BÁV ART, amely aukciósházként inkább a klasszikus és tradicionális műgyűjtői ízlést szolgálja ki. Érdekes új belépő volt idén a Szipál Márton Archívum, amely izgalmas fotóművészeti fókuszt hozott a vásárba, míg a Noble Art Nexus a klasszikus és kortárs határterületein mozgott.
A helyi alkotói élet hangsúlyát erősítette Medgyessy-Kovács Gyula festőművész, zeneszerző és jazz-zongorista expresszív munkáival, amelyek a Ninett Art Gallery standján, szobrász barátjával közösen kerültek bemutatásra — alkalmunk nyílt ellátogatni saját műterem-galériájába is. Tovább gazdagította a balatoni jelenlétet az örvényesi Random Galéria: egyik kiállítójuknak, Plank Antalnak épp a napokban zárul a tárlata, helyét pedig Zalavári József Space Forgery című kiállítása veszi át. Zalavári és Plank munkáival a Kongresszusi Központban is találkozhattak az érdeklődők. Utóbbi művészek pályájáról és a műterem- illetve galérialátogatás élményeiről egy későbbi cikkünkben számolunk be részletesebben.
A balatoni jelenlétet erősítette pl. Medgyessy-Kovács Gyula vagy a Random galéria.
forrás: saját fotó
A kínálat idén is sokszínű volt: festmények, szobrok, bútorok, szőnyegek és ékszerek egyaránt helyet kaptak. A magas presztízsű, ritka darabok mellett megjelentek a középkategóriás, akár dekorációs célokra is alkalmas művek is. A klasszikus anyagban hangsúlyosak maradtak a 19–20. századi magyar mesterek, míg a kortárs anyagban a hazai konceptuális, absztrakt és figurális tendenciák mellett egy-két nemzetközi név is felbukkant.
Maurer Dóra, Nemes Galéria
forrás: saját fotó
Érdekes újdonságként megjelent néhány helyspecifikus installáció is: az acb Galéria például egy, a Kongresszusi Központ belső tereit tematizáló térélményt mutatott be, amely reflektált a helyszín architektúrájára és a balatoni környezetre. Az Inda Galéria pedig egy fotóalapú, a tó partjára utaló, természetközeli kontrasztokat hangsúlyozó rendezéssel készült. Ezek a kísérletek a kereskedelmi vásár formátumától szokatlan, de üdítő színfoltként jelentek meg.
A program idén kibővült: a vásár három napon át volt látogatható, péntek és szombat esti tárlatvezetésekkel, valamint szombat esti DJ–lounge partyval kiegészülve. Sok művész is jelen volt a vásáron, akikkel személyesen lehetett találkozni és beszélgetni a műveikről. Külön öröm volt látni, hogy üvegművészek és alkotásaik is helyet kaptak, hiszen ez a művészeti ág napjainkban sajnos egyre inkább háttérbe szorul, válságos helyzetben van. Ez a kombináció jól tükrözi a szervezők szándékát: a magas művészeti értéket közérthető és szórakoztató köntösbe csomagolni, hogy a nyaraló közönség, a műgyűjtők, műkedvelők és szakmai látogatók egyaránt megtalálják a számításaikat.
Gawin Evans: David Bowie, LUMAS
forrás: saját fotó
A közönség összetétele szintén figyelemre méltó: tavaly a látogatók jelentős része inkább kíváncsi nyaraló volt, aki esetleg életében először lépett be galériába. Idén azonban már jelentős számban visszatérő érdeklődők és külföldi látogatók is feltűntek — művészeti turizmusban érintett szakemberek, külföldi gyűjtők és érdeklődők, ami nemzetközibbé és sokszínűbbé tette a közönséget. Ez a demokratizáló hatás mindenképp erény, ugyanakkor kihívás is: hogyan lehet egyszerre fenntartani a színvonalat és megszólítani a laikus közönséget?
A rendezvény egyik erőssége a szervezés és a helyszínválasztás. A Kongresszusi Központ terei alkalmasak a változatos léptékű műtárgyak bemutatására, a balatoni nyár pedig vonzó kontextust biztosít.
Ugyanakkor felmerülhet a gondolat, hogy a kortárs szekció viszonylag konzervatív maradt. Kevés igazán progresszív, kísérletező vagy helyspecifikus projektet láthattunk – noha az acb és az Inda példája biztató. A kínálat inkább piacképes, bevált művészekre épít, ami érthető egy kereskedelmi vásár esetében, ám ha a cél az, hogy a rendezvény művészettörténeti szempontból is jelentőséggel bírjon, ezen a téren még lehet fejleszteni. További kérdésként merül fel, hogy a kiállítók anyaga mennyiben tekinthető valóban gondosan válogatott válogatásnak, és mennyiben érződik rajta a hasonló jellegű budapesti események utáni, kevésbé ambiciózus kínálat. Bár számos minőségi és értékes munka is helyet kapott, mégis érezhető volt, hogy a legnagyobb presztízsű darabokat inkább a fővárosi vásárokra tartogatják.
forrás: saját fotó
A rendezvény alapvetően kereskedelmi, de a részt vevő galériák és művészek munkái gyakran megtalálhatók közgyűjteményekben is. Így indirekt módon az esemény a kanonizáció folyamatához is hozzájárulhat: egy-egy művész piaci jelenléte és láthatósága elősegítheti, hogy munkái később múzeumi gyűjteményekbe kerüljenek. A vásár tehát a piac és az intézményesített művészet határterületein helyezkedik el, ahol a kereskedelmi siker és a szakmai elismerés egymást erősíthetik.
A Füred Art Week második évében is teljesítettes fő küldetését: a balatoni kultúra színvonalas kiegészítőjévé vált, és hidat épített a fővárosi művészeti színtér és a nyári közönség között. Bár a kortárs szekció progresszivitásában még van tér a fejlődésre, a rendezvény jól szervezett, reprezentatív és képes arra, hogy a művészetet élménnyé, a műgyűjtést pedig vonzó lehetőséggé tegye a tóparton. A látottak, hallottak inspirálva a közönséget a balatoni térség galériáinak, műtermeinek, művészeti-kulturális intézményeinek meglátogatására ösztönöznek.
A helyszíni élmények és a látott anyagok árnyalt képet adtak: a Füred Art Week egyik legizgalmasabb ígérete éppen abban rejlik, hogy a személyes élményen keresztül kapcsol össze a művészettel.
forrás: saját fotó
Az említett kiállítások a Random Galériában megtekinthetők:
Plank Antal: Industria és ökoszféra – Együttélés vagy ütközés? 2025. május 10. – 2025. július 24.
Zalavári József: SPACE FORGERY 2025. július 26-tól
Nyitókép: saját fotó
