Az ismeretlen Görgei

MNM
2019-01-16 17:00

A Magyar Nemzeti Múzeum a legújabb időszaki kiállításában arra tesz kísérletet, hogy Görgei Artúr (1818-1916) valós alakját, pályafutását, majd megítélését, s annak változásait napjainkig bemutassa, s emlékét az őt megillető tisztelettel és megbecsüléssel övezze. A 2019. január 15-én megnyílt kiállításon több mint 400 műtárgy, multimédiás alkalmazások, filmek segítségével június 23-ig tekintheti meg a közönség a legendás tábornok örökségét. 

 

Görgei Artúr az 1848-1849. évi szabadságharc legvitatottabb alakja, aki 30 évesen már tábornok. A magyar vitézség utolsó legendás hőse, aki olyan sikereket ér el, hogy Ausztria kénytelen idegen segítséget kérni serege ellen. Ő pedig feltétel nélkül leteszi a fegyvert a túlerőben lévő orosz csapatok előtt. Kegyelmet kap, míg társai véres megtorlásnak esnek áldozatul. Túléli ezt is, mint a csatában szerzett koponyasebet, és árulónak bélyegezve morzsolja napjait ezután még 67 évig, kegyelemkenyéren.

 

Hős vagy gazember? Ördögi félisten vagy félisteni ördög? Mi húzódik a „Görgei-kérdés” mögött? Igaza volt-e Kossuth Lajosnak, aki Görgeit tette felelőssé a szabadságharc elvesztéséért? A szabadságharc árulója vagy legkiválóbb katonája volt ez az ismeretlenségből szinte pillanatok alatt fővezérré avanzsált tiszt, aki a szabadságharc tizenegy nagy csatájából hétben ott volt, s ebből öt összecsapást ő maga vezetett? El lehetett volna kerülni a nevéhez fűződő fegyverletételt? Ezekre a kérdésekre az idők folyamán több válasz is született, Görgei Artúr megítélése többször változott, tetteit, érdemeit politikai érdekektől vagy meggyőződéstől függően sokan sokféleképp értelmezték. Valós alakját egyre inkább elfedte a személyéhez kapcsolódó szóbeszéd, az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz való viszonyunk, az ország függetlenségét, a polgári átalakulást is szimbolizáló Kossuth-kultusz. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában most 16 közgyűjtemény és több magánszemély 416 db válogatott műtárgya alapján egyszerre ismerkedhetünk meg a 201 éve született Görgeivel, valamint az utókor vele kapcsolatos elképzeléseivel.

 

 

Háttér

 

A kiállítás bemutatja azt a közeget, amelyben Görgei Artúr 1818. január 30-án Toporcon megszületett, és ahol felnőtt. A Szepes megyében fontos szerepet betöltő család leszármazottainak a 19. században már kenyérkereső pályára kellett lépniük. Görgey Artúr (nevéből 1848-ban hagyja el az y-t) 1832-ben azért választotta az ingyenes katonai képzést, mert apja nem tudta fizetni az iskoláztatását. 1842-ben már főhadnagy a Nádor-huszároknál, de apja halálát követően, 1845-ben elhagyta a számára kényszerpályát jelentő hadsereget. Ezután Prágában maradt, ahol kémiai tanulmányokat, majd kutatásokat folytatott, munkásságára a nemzetközi kémiai szakirodalom is felfigyelt. Prágában ismerte meg későbbi feleségét, akivel együtt 1848 tavaszán hazatért Magyarországra, de a különböző állásokhoz fűzött reményei nem váltak valóra, így hazafias lelkesedéssel jelentkezett az akkor szerveződő magyar honvédségbe. Itt öt hónap alatt lett századosból tábornok, századparancsnokból hadseregparancsnok. 1849-ben a nyugati határszélig űzte az ellenséges főerőket, majd visszafoglalta Buda várát, azonban a nyári hadjárat idején már nem tudott úrrá lenni a nehézségeken. Május elejétől egy személyben volt hadügyminiszter és fővezér, azonban az orosz intervencióról érkező hírek miatt megromlott a viszonya Kossuthtal. Miután a déli magyar fősereg vereséget szenvedett Temesvárnál, Görgei és tisztikara a fegyverletételt látta a legjobb megoldásnak.

Noha Görgei abban reménykedett, hogy az oroszok kieszközlik a tisztikar számára az amnesztiát, I. Miklós cár végül csak az ő érdekében lépett fel határozottan. Görgei a személyét érintő kegyelem, illetve a röviddel később bekövetkező kivégzések, ítéletek miatt abba a látszatba keveredett, hogy eladta bajtársait. Erre erősített rá Kossuth 1849. szeptember 12-i vidini nyíltlevele, amelyben saját legitimálása érdekében Görgeit tette meg a vereség felelősének. Görgei ekkor alig múlt 31 éves. Hosszú élete során képességeit soha többé nem tudta kibontakoztatni. Először internálás, majd hiába való álláskeresés várt rá. Végül 1874-től testvére visegrádi birtokát igazgatta.  1916-ban 98 éves, hosszas betegeskedés után hunyt el. Búcsúztatása a Nemzeti Múzeum előcsarnokában zajlott, a főváros díszsírhelyet ajánlott fel a nemzet nagy halottjának, s a temetésen Tisza István miniszterelnök és kormányának több tagja is jelen volt a közélet sok jeles alakja mellett.

 

 

Halálával a személyéhez kapcsolódó viták ugyan nem csillapodtak le, de az 1920-as években meginduló bécsi levéltári kutatások tisztázták szerepét. A két világháború között a magyar katonaeszmény egyik kiemelkedő képviselőjeként tekintett rá a politikai és katonai vezetés, a II. világháború után azonban a sztálini történetfelfogás, a marxizmus jegyében ellenforradalmárnak, árulónak deklarálták.  1956 után értékelése lassan változott, az 1970-es évekig a negatív elemek voltak túlsúlyban. Változás csak az 1980-as években indult meg: 1984-ben kötetet szenteltek Görgeinek. Az akkor kialakuló szakmai és társadalmi viták, műalkotásoknak köszönhetően a rendszerváltás után a Görgei-ellenes vélemények visszaszorultak, s jelenleg már csak a tudományon kívüli szférában mutatkoznak.

 

Kísérőprogramok: mnm.hu/hu/programok

konferencia, programajánló, régészet
2019-01-11 11:35
tárgy, történelem
2018-10-06 09:15
kiállítás, múzeumandragógia, programajánló
2019-01-05 17:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00