2010-ben fejeződött be az a munka, amely során magyar és román szakemberek közösen vették számba az Aradi Ereklyemúzeum fennmaradt anyagát; fegyvereket és katonai felszereléseket, egyenruhákat, zászlókat, numizmatikai és képzőművészeti anyagot, valamint a 1848/49-es forradalom és szabadságharc tárgyi emlékeit. Digitalizálták a múzeumban őrzött 16 ezer oldalnyi dokumentumot – plakátokat és aprónyomtatványokat, könyveket, kéziratokat és fotókat – is. A muzeológusok létrehoztak egy történeti információkkal kiegészített, magyar és román nyelvű adatbázist, amely a gyűjtemény teljes anyagát felöleli. A munkához az aradi és a szegedi múzeum, valamint a budapesti Hadtörténeti Múzeum uniós pályázaton nyert 200 ezer euró támogatást. Néhány éven át több városban időszaki kiállításon is megtekinthettük az anyagot, most az aradi megyei múzeum állandó kiállításában figyelhetünk fel néhány ereklyére.
A budapesti, szegedi, aradi, gyulai vándorkiállításokon kiállított tárgyak annak az Ereklyemúzeumnak a gyűjteményébe tartoznak, amely egy 1867-es felhívás nyomán, országos gyűjtés eredményeként jött létre Aradon. Az 1893. március 15-én megnyitott múzeum gyűjteménye a szabadságharc vértanú tábornokainak a személyes tárgyai mellett több mint 17 ezer tárgyi emléket és dokumentumot tartalmaz. A budapesti Nemzeti Múzeum valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 1848-49-es gyűjteménye után az aradit tekintik a korszak legjelentősebb gyűjteményének.
A Hadtörténeti Múzeum honlapja így fogalmaz a gyűjtemény történetéről: 1891. január 13-án – az aradi illetőségű Kölcsey Egyesület keretein belül – alakult meg az a Múzeumi Bizottság, amely fő feladatának a Kárpát-medencében élő népek és nemzetek életét oly markánsan meghatározó 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek bemutatását és dokumentumainak összegyűjtését tartotta.
A gyűjtemény csakhamar országos hírnévre tett szert, és „Szabadságharcos Emléktárgyak Országos Múzeuma” néven az egyik legjelentősebb magyarországi szakgyűjtemény lett. A gyűjteménybe került a forradalom és szabadságharc számos kiváló személyiségének emléktárgya (Damjanich, Kossuth, Bem, Görgei relikviák) sok egyedi és típustárgy. A gyűjtemény azonban több is volt, mint egyszerű múltidéző. Már a kezdet kezdetén is tudományos igénnyel folyt az anyag rendszerezése. 1903-ban már 2300 darabos volt a gyűjtemény, s elérkezett az ideje egy önálló, a tudományos megalapozottságú állandó kiállításnak, illetve igényes műtárgyraktárnak helyet adó múzeumépület létesítésének is. Ennek átadására 1913-ban került sor.
A nyilvános kiállításra bocsátott, tudományos tekintélyt parancsoló gyűjteményi anyag az impériumváltást követő időszakban is háborítatlanul a helyén maradt a két világháború között is. Olyannyira, hogy a román történetírás atyjaként tisztelt Nicolae Iorga is elismeréssel illette, s a szerveződő román múzeumok elé állította példaképül. A hivatalos átvételi jegyzőkönyvben a múzeumokat felügyelő román adminisztráció az új múzeum legnagyobb gyűjteményi egységeként 3916 ereklyetárgyat regisztrált. A szabadságharc centenáriumára, 1948-ban kiállítást is rendeztek, a hangsúlyt a román-magyar haladó kapcsolatokra helyezve. Még a szocializmus térhódítását is többé-kevésbé töretlenül túlélték a ’48-as tárgyak forradalmi kiállításba csoportosítva, a Ceaucescu-diktatúra azonban a raktárak mélyére száműzte gyakorlatilag valamennyit.
1990 után kezdett újra publikussá válni a gyűjtemény. Ennek nyomán, a regionális kulturális együttműködés keretében Szegeden és Békéscsabán, majd a 150. évforduló jegyében Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban mintegy 100 relikvia kerülhetett az érdeklődő nagyközönség elé. 1999-ben film is született Magyar Golgota címmel, amely bepillantást engedett a gyűjtemény titkaiba. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy milyen fontos lenne egyrészt a történettudományi kutatások segítésére, másrészt a kollektív emlékezet ápolására, s legalább ennyire fontos hangsúllyal a Duna-menti népek együttélésének dokumentálására a gyűjtemény szakszerű tudományos feldolgozása és közkinccsé tétele.
Átfogó cikk a múzeum történetéről
Cikk az Aradi Ereklyemúzeum közkinccsé tételéről
A gyűjteményi katalógusról itt olvashatunk
A kolozsvári Ereklye-Múzeumról itt képeket is láthatunk
Damjanich János egykori kardja Gyulán (Gyulaihiralp.hu fotója):
