Idén három pályázat érkezett az „Év Tájháza” cím elnyeréséért:
Révész István Helytörténeti Gyűjtemény - Dunakeszi
A Révész István Helytörténeti Gyűjtemény Dunakeszin, a régi falu főutcáján, a Szent István utca 48. alatt található. A gyűjtemény az egykori kántortanítói házban nyert elhelyezést, amelynek első két helyisége 1818 óta áll ezen a helyen. Létrejötte 1969-re tehető, és a kántortanító Szakáll László feleségének, Szakáll Lászlónénak a nevéhez köthető. A gyűjteményt 2012-ben költöztette jelenlegi helyére, amelyet Dunakeszi Város Önkormányzata újított fel és tart fenn.
A Révész István Helytörténeti Gyűjtemény 1994 óta működik. Dunakeszi paraszti világát, valamint az alagi lóversenypálya és tréningtelep történetét mutatja be. Közösségépítő tevékenységük során az óvodás kortól kezdve kínálnak programokat, múzeumpedagógiai foglalkozásokat, helytörténeti sétákat, részt vesznek városi rendezvényeken. Folyamatosan végeznek ismeretterjesztő és tudományos publikációs tevékenységet, valamint helytörténeti társasjátékot is készítettek. Jelen vannak a városi lapban, amelyben saját rovattal rendelkezik a gyűjtemény. Az évenete három alakalommal megjelenő Dunakeszi Helytörténeti Szemle hasábjain tudományos tanulmányokat tesznek közzé, valamint aktívan jelen vannak a közösségi médiában is. „Sétáljunk együtt Dunakeszin” és „Dédi, mesélj még!” címmel helytörténeti mesekönyveket jelentettek meg, amelyekhez kapcsolódóan múzeumpedagógiai foglalkozásokat is kidolgoztak.
Vörsi talpas ház (műemlék)
Vörsön a Dózsa György utcában, a zsáktelepülés utolsó utcájában áll a talpas ház. Ez az épülettípus már eltűnt a balatoni tájból, a vörsi ház az utolsó képviselője. A Vörsi Tájház utolsó gazdája 1971-ben kiköltözött az öreg, rogyadozó épületből. A lakatlan épület tovább bomlott és végleges pusztulására lehetett számítani, amikor az Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivatal megvásárolta, és gondoskodott műemléki helyreállításáról, fenntartásának költségeiről.
A tájház a Kis-Balaton hagyományos halászati eszközeit, az ehhez kapcsolódó szerszámokat, a táj népi építészetét, berendezési tárgyait, valamint a pákászok életét mutatja be.
Nagyberegi Tájház
A Nagyberegi Tájházat 2013. február 15-én avatták fel. Fenntartója a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, programjait a Pro Cultura Subcarpathica szervezi. A tájháznak egy 1898-ban épült parasztház ad otthont. A három helyiségből álló házhoz egy kamra tartozik, valamint a kemencének helyet adó ,,sütő" és egy szín. Az udvart egy keresztcsűr választja el a kerttől. A tájház kertjében található a szintén a főiskola kötelékébe tartozó Szikura József Botanikus Kert, ahol több mint 500 növényfaj látható.
A Nagyberegi Tájház ,,élő tájház". A tájház és a hozzá tartozó gazdasági épületek megfelelő helyszínt biztosítanak a programok lebonyolításához, legyen szó akár táncházról, kézműves foglalkozásról, népi játékról vagy hagyományos kenyérsütésről. A beregi szőttes készítése kimaradhatatlan a tájház foglalkozásai közül, ennek megfelelően a kamra szövőházként funkcionál. A vászonkészítésre és a fonásra szánt alkalmakon a technikák elsajátítása mellett fontos szerep jut a közösségépítésnek és a tapasztalatcserének. Az elmúlt év során nagy sikerrel tartottak múzeumpedagógiai foglalkozásokat ukrán és orosz anyanyelvű diákoknak. Erről egy publikáció is készült „A néprajzi ismeretek átadásának lehetőségei a magyar mint idegen nyelv órákon a Nagyberegi Tájház múzeumpedagógiai foglalkozásainak példáján” címmel. A tájház programjairól a Kárpátalja.ma internetes hírportál kulturális rovatában, illetve a tájház közösségi oldalán rendszeresen tájékoztatják az érdeklődőket.
