EN facebook

Az Év Rovara muzeológus szemmel

2020-02-10 19:00

Az Év Rovara legalább olyan különleges laikus szemmel, mint egy biológus, aki az országos irodalmi múzeumban bogarászik. Mert utóbbi a „fajtából”, bizony csak egy van: Hegyessy Gábor. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kazinczy Ferenc Múzeumának tudományos munkatársa nemcsak, hogy felfedezett egy új, róla elnevezett bogárfajt, de szakmai tudásával és gyűjteményével hozzájárult, hogy a közgyűjtemény 2017-ben kiérdemelje az Év Múzeuma-díjat.

 

„Humorban nem ismer tréfát”– idézhető Hegyessy Gábor kapcsán Karinthy. Persze, csak azért, hogy ennek a cikknek valamicske irodalmi vonatkozása is legyen – ha már az anyaintézmény erre predesztinál –, és mert interjú közben elhangzott egy „gyöngyszem” az angol humor kategóriából: „Minden bogár feketének tűnik. …Sötétben.”  De, Hegyessy Gábor alapvetően egy komoly tudós ember. Szenvedélye a hivatása, amit a lehető legnagyobb alapossággal végez, a minőséget előbbre valónak tartva a fölösleges sietségnél.

 

És bár verset nem ír a bogarairól a PIM filiáléjának munkatársaként, számos tudományos és ismeretterjesztő írása jelent már meg kutatási témájában. Míg irodája könyvespolcán több folyóméternyi (szak)irodalom sorakozik, addig az általa gondozott múzeumi gyűjteményben több százezer darab rovar.

 

Fotó:  Hegyessy Gábor - Szoboszlay Marcell fotója

 

„A mai gyűjtemény alapjául a miskolci Herman Ottó Múzeum biológiai gyűjteménye szolgált az állatpreparátumokkal, lepke- és rovarkollekcióval egyetemben. Ennek a párezer darabos rovargyűjteménynek csak töredéke volt a bogár, ami olyan 20-30 darab zempléni nagy bogarat jelentett. Ezt az elmúlt évtizedekben – elsősorban a Borsod-Abaúj-Zemplén megye területének kutatásával – százszorosára duzzasztottuk, több mint 100 ezer darabos gyarapodással”

 

A gyűjtemény jelentősebb hányada kutatási célokat szolgál. Ezeket a preparátumdobozokban tárolt példányokat szigorú szabályrendszer szerint őrzi a múzeum, és csak különleges esetekben tekinthetnek bele a látogatók. „Ezek a tudomány számára felállított dobozok: a bizonyító példányokat őrzik és a kevéssé eltérő fajok azonosítását segítik.” – mondja Hegyessy Gábor, aki már beírta nevét a természettudósok nagykönyvébe azzal, hogy az ormányosbogár-félék családjának egy új faját fedezte fel.

 

 Fotó: Gyűjtemény mikroszkóppal - Szoboszlay Marcell fotója

 

Brachysomus hegyessyi

 

Az apró, 2-3 milliméteres élőlényt a szakirodalom Hegyessy-gyepormányosként jegyzi. A Kazinczy Ferenc Múzeum munkatársa még pályája elején talált rá az első példányra, de több mint egy évtized kellett, hogy ezek a Zempléni-hegységben azonosított fajok bekerüljenek a szakirodalomba.

 

„1995-ben egy mintavételkor akadt a fűhálómba ez a nagyon apró állat. Szabad szemmel is látható volt számomra, hogy hasonlít az általam ismert gyepormányosok egyikéhez. Bogarász barátom, Podlussány Attila, aki az ormányosbogarak budapesti specialistája, azonnal észrevette a mikroszkóppal látható különbségeket.

Ebben az időben egy orosz kutató átfogó tanulmányt készített a gyepormányosokról. Számos európai múzeummal dolgozott együtt, így az összehasonlító példányok is nála voltak. Neki küldtünk el végül két bogarat Szentpétervárra. N. N. Yunakov végezte el a végső azonosítást és azt az évekig tartó névadási protokollt, amit a nemzetközi szakma megkövetel. Végül 2006-ban hivatalosan is nevet kapott – Podlussány Attila javaslatát elfogadva – a Brachysomus hegyessyi (Hegyessy-gyepormányos), a szőlőterületek száraz gyepjeinek faja és a Brachysomus tenuicollis (zempléni gyepormányos), a hegyvidékek aljnövényzeteinek pufók testű apró állata.”

 

De ezzel még nincs vége a Hegyessy-gyepormányos történetnek. Még megfejtésre vár, hogy ez a kis bogár mit eszik, hogyan alakul át, hogyan szaporodik, és hasznára van vagy éppen kártevője a mezőgazdaságnak. Méretéből adódóan sokkal nehezebben válaszolhatók meg ezek a kérdések, mint például a jóval nagyobb testű tavaszi álganéjtúró esetében, amely bogár a 2020-as Év Rovara szavazás nyertese lett.

 

 

Az Év Rovara

 

A tavaszi álganéjtúró metálszín kültakarójával ott fénylik a Petőfi Irodalmi Múzeum sátoraljaújhelyi filiáléjának Erdőjárók kalauza című tárlatában. A kiállítás a zempléni tájak természeti értékeinek látványos és szakmai alapossággal kidolgozott bemutatása. Ez alapján pedig kiérdemelte a múzeumi szakma elismerő oklevelét az Év Kiállítása kategóriában 2016-ban. A tárlat kurátora Hegyessy Gábor volt. A biológus-muzeológusnak ez a sokszínű kollekciója megunhatatlan kalandot kínál a természetbúvároknak és a családoknak. Aki többször visszatér a tárlatba, az mindig új fókuszt választva járhatja végig a termeket.

 

Ami pedig aktuálisan az Erdőjárók kalauzára terelheti a látogatók figyelmét, az a 2020-as Év Rovara cím kihirdetése lehet. A kiállításban a tavaszi álganéjtúróra a hozzá hasonló erdei álganéjtúró mellett találnak rá a látogatók. Sokan összetévesztik a két bogarat, azonban így egymás mellé helyezve, tisztázható a különbség.

 

Az igazi felfedezések azonban a természetben születnek. Egy-egy múzeumi program lehetőséget kínál arra, hogy a látogatók Hegyessy Gáborral együtt terepen ismerjék meg a Zemplén-hegység élővilágának olyan jellegzetes állatkáit, mint amilyen az Év Rovara is.

 

Fotó: Hegyessy Gábor - Szoboszlay Marcell fotója

 

„Most nyáron a látogatókkal együtt egy sárga tinóru kalapjában megbújó álganéjtúró példányra ijesztettünk rá véletlenül, amikor a gombát tanulmányoztuk. Ciripelni kezdett – amit kevesen tudnak róla. De nem cincérekhez hasonlóan. Az álganéjtúró ugyanis a potrohlemezeit a szárnyfedőhöz és a lábtüskéihez dörzsöli.”

 

A látogatók előítéletesebbek a rovarokkal, mint egy biológus, aki nem csak a külsőségek alapján ítél voksot a Magyar Rovartani Társaság éves rangadóján. Az idei év mindhárom „versenyzője” a bomló szerves anyagok eltakarítását végzi, ami alapból nem egy vonzó tulajdonság, annak, aki nem néz utána a biológiai vonatkozásoknak. Pedig ezek igazolnák a lényeget, ezeknek az élőlényeknek a nélkülözhetetlen voltát.

 

A szavazás utolsó helyezettje, a selymes döglégy, bár látványos állat, de közel sem olyan érdekes testfelépítésű, mint az ősrovar, vagy csillogó, mint a tavaszi álganéjtúró, a fénylő kék, zöld, vagy éppen sötétlilás, esetleg fekete kültakarójával. Utóbbi azért is győzhetett, mert az ő munkája a legszemléletesebb. 

 

Nyár végén ugyanis az erdei patások trágyájával táplálkozó kifejlett hím és nőstény bogarak párba állnak, és gondos szülőként elkészítik a lárvák fejlődésére szolgáló helyet. A trágyakupac alatt vagy annak közelében 20-40 cm mélyen folyosókat ásnak, és elkezdik ezeket trágyával feltölteni. A pár egyik tagja hordja az anyagot a fészekbe, a másik elhelyezi az alagutakban. Nem segítenek egymásnak, de felváltva végzik a feladatot. A nőstény az itt felhalmozott trágyába rakja le egy-egy petéjét. Miután a föld alatt biztonságba helyezték az utódokat, a felnőtt bogarak élete rövidesen véget ér. A petéből pedig egy hónap múlva kikel a trágyagolyót felélő lárva, amely később bebábozódik, majd imágóvá alakul, és a kültakarója kiszíneződése és megkeményedése után, tavasszal-nyár elején, kiássa magát a felszínre. „Szülői tanítgatás” nélkül kell boldogulnia, génjeiből teszi a dolgát.” – mutatja be a nyertes bogarat Hegyessy Gábor.

 

Azt is hihetnénk, hogy a többséggel egyetértésben szavazott, az igazság mégis az, hogy az ő preferáltja a második helyezést elért rovar volt: „Rovarász szempontjaim miatt a kisebbséghez tartozom, az ezüstős ősrovarra, a második helyezettre szavaztam. Közismert, de nem közkedvelt rovar. A lakásunk nedves részeiben mindannyian találkoztunk már vele. Azt azonban kevesen tudják, hogy evolúciós értelemben ő az egyik legősibb rovarrend, a pikkelykék mai képviselője. Ezek az állatkák több mint 360 millió évvel ezelőtt alakultak ki, és az azóta eltelt, földtörténeti mértékkel is rendkívül hosszú és eseménydús időben alig változtak valamit. Az ezüstös ősrovar testfelépítése ámulatba ejtő, mint az, hogy akár 8 évet is él. De szaporodása, alkalmazkodóképessége is kiemeli a többi jelölt közül.”

 

Fotó: ezüstös ősrovar - Hegyessy Gábor fotója

 

Terepi munka során a Zempléni-hegységet kutató muzeológus már nem gyűjt be újabb példányokat a tavaszi álganéjtúróból, csak feljegyzi, hogy hol, mikor és milyen példányt látott. Majd mindezt vaktérképen jelöli.  Az eredmény pedig meglepő: az Év Rovara a Zempléni-hegységben nem a meleg, száraz helyeket kedveli, mint a Dunántúl nyíltabb tölgyes erdőiben. Különc módon, inkább az északi területek bükköseiben lelt rá Hegyessy Gábor.

 

„Ha a gyűjtőtérképemre rárajzolnánk a Zempléni Tájvédelmi Körzet határait, akkor nemcsak hogy fednék egymást, de látnánk, hogy a terület, ahol a tavaszi álganajtúró ma él, az egykor a Károlyi család erdői voltak. Itt nem termelték le az erőt, mert a grófság gazdasága másokkal ellentétben nem volt rászorulva erre. Maradtak a bükkös erdők, ahol olyan fajok élnek, amelyek az ország más részén nem: kék meztelencsiga, pompás futrinka, vagy a tavalyi év rovara, a havasi cincér. Hát, persze, hogy jól érzi magát itt a tavaszi álganéjtúró is. De a zempléni előfordulását emberi tevékenység is befolyásolhatja. A látszólag azonos feltételek ellenére sem találja meg a bogár magának azt, ami neki kell, így feljebb húzódik.”

 

A megannyi megválaszolandó kérdés mellett a sátoraljaújhelyi biológus számos rovarfaj felkutatását is célul tűzte ki. Kétség nincs: a Kazinczy Ferenc Múzeum természettudományi gyűjteménye gyarapodni fog még Hegyessy Gábor munkássága alatt – lépést tartva a hazai irodalmi élettel.

 

Legek földje

 

Összevetve az ország más területének kutatottságával, a Zemplén-hegység ma is a jobbak között szerepel. Hegyessy Gábornak mégis megvan a motivációja, hogy a legjobbak közé kerüljön.

 

„Az 1800-as évek végén Újhely kutatottsága Budapestével vetekedett. Hála Chyzer Kornél és Bíró Lajos munkásságának. Mindig az övékhez viszonyítom a magamét. Van még miért küzdeni, de élvezettel teszem és a zempléni tájakon előforduló élőlények biológiai sokfélesége lehetőséget is ad rá. Csak néhány számadat a vidék biodiverzitásának igazolására hazai viszonylatban: az ismert 3000 lepkefaj 60-70%-át, 1918-at találtunk meg a Zemplénben, a mintegy 6500 bogárfajnak is több mint fele, 4000 él itt, az ismert nagygombák 3000 körüli hazai listájából már közel 1000 félét találtunk tájainkon.” (2018-as adat – szerk.) – sorolja a számadatokat a terepre vágyó biológus, a kutatásra éhes muzeológus és az ismereteit szívesen átadó tanár egy személyben.

 

Aki látta már Hegyessy Gábort gyerekek és felnőttek gyűrűjében a természetről mesélni, az nem csodálkozik azon, hogy a Kazinczy Ferenc Múzeum közönségkapcsolatokkal foglalkozó munkatársai igyekeznek minél több feladattal megbízni. Ezért bizony májusban és júniusban inkább jut lehetősége az osztálykirándulók rajzását figyelni a múzeumi termekben, mint a rovarokét a réten. De a kettő párhuzamba állítható; és Zemplénben, a legek földjén – ahol a természetrajzi kiállítást is kimagaslónak értékelte a szakma – mindig akad bogarászni való.   

arculat, látogató, múzeumandragógia, múzeumpedagógia
2019-11-20 18:00
gyűjtemény, tárgy, természet
2019-10-23 08:00