AZ ÉV MÚZEUMA címnek, melyet a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület 1996 óra ítél oda arra érdemes muzeális intézményeknek, idén is vannak várományosai, egészen pontosan hat jelölt várja izgatottan a május 24-ei, a Múzeumok Majálisa keretében tartandó díjkiosztó ünnepséget, a versengés két kategóriában zajlik: kis és nagy múzeumok külön mérettetik meg magukat. A sokszínű mezőny közgyűjteményei a művészettörténettől a régészetig, a pénzügyektől a színházig számos területet ölelnek fel, ideje hát megismernünk őket, hogy együtt szurkolhassunk nekik! Következzen a nagy múzeumok kategóriájából a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont!
A pénzhez vezető út – A Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont bemutatása
„A pénzügyi tudás nem kiváltság, hanem közösségi felelősség.” Az idézet, mely a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont oldalán olvasható, egyszerre elgondolkodtató és reménykeltő. Azt szimbolizálja, hogy a pénz nem csupán gazdasági fogalom, de tükör is – rólunk, nekünk, a szokásainkról, a jövőnkről, a szükségleteinkről, a céljainkról, az álmainkról, a kudarcainkról, a befektetett energiáinkról, életünkről és holtunkról. A pénzről való tudás és ismeret kötelesség, melyet, ha értő figyelemmel közvetítenek felénk, könnyedén válhat magabiztos készséggé, kollektív bázissá, közösen megélt fejlődéspillanattá, történetté, élménnyé, sorsfonallá.
Van egy hely Budapesten, ahol a pénz nem csupán eszköz, hanem bizony történet. Nem csak egy szám, hanem bizony élmény. Nem csak ismeret, hanem bizony csillogóan díszített sorsfonal. Ez a hely a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont, mely a Magyar Nemzeti Bank kezdeményezésére 2022-ben nyitotta meg kapuit, és mára a hazai múzeumi színtér egyik leginspirálóbb szereplőjévé vált. Olyan központtá, ahol a pénzügyi kultúra, a közösségi tanulás és a társadalmi felelősségvállalás nem csupán találkozik, de összekapcsolódva, a mindenkori látogató kedvéért, szimbiózissá simul, kölcsönhatássá nemesedik.
A Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont Európa második legnagyobb alapterületű pénzmúzeumaként lehengerlő külcsínnyel és belbeccsel kínál minden generáció számára értékes kikapcsolódást, miközben kérdez, tanít és bevon. Különlegességét az a szemléletmód adja, amiként az intézmény minden egyes szeglete a pénz világát kívánja érzékeny és sokszólamú tartalomként közelebb vinni a látogatókhoz. Az intézmény célja tehát nem pusztán ismeretek átadása, hanem a pénzügyekkel kapcsolatos tudatosság, kritikai gondolkodás és felelősségteljes hozzáállás megalapozása is. Mindezt a legmodernebb technológiai megoldások támogatják: több mint 200 kijelző, 80 interaktív játékterminál, tematikus filmek, animációk és robotok segítik az élményközpontú ismeretátadást, a lehető legintenzívebb elmélyülést A pénz útja című állandó kiállításban. A múzeum nem csak kiállít, felmutat, felgyűjt és rendszerez, hanem gondolkodtat. Érzékeny pedagógiai programjai révén kifejezetten törekszik arra, hogy különféle élethelyzetű és tudásszintű emberekhez szóljon – az óvodás gyermekektől kezdve a nyugdíjas korosztályig.
A Pénzmúzeum egyik legfontosabb küldetése, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a pénzügyi tudás világát. Az intézmény esetében ez nem pusztán technikai akadálymentesítést jelent – bár a múzeum fizikai tereit is példamutató módon úgy alakították ki, hogy azok a kerekesszékes, babakocsival érkező vagy kognitív nehézségekkel élő látogatók számára is bejárhatók legyenek –, hanem mély társadalmi elköteleződést. A hátrányos helyzetű gyermekeknek és családoknak szóló, célzott múzeumpedagógiai programok, a fogyatékkal élő csoportokra szabott foglalkozások, a roma szakkollégiumokkal való együttműködések, mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a pénzügyekhez való hozzáférés – és az azokat körülvevő tudás – ne privilégium legyen, sokkal inkább közösségi érték.
A digitális tanítás és edukáció bárhol és bármikor megcsillan a múzeum falai között: az intézményt működtető MNB-EduLab Nonprofit Kft. nemcsak helyet, hanem platformot is kínál a folytonos inspirációra. A Beconomist oktatási rendszer az online térben biztosít elérhető és szabadon felhasználható, szakmailag minőségbiztosított tartalmakat a pénzügyi tudatosság fejlesztéséhez, a digitális videósorozatok, tematikus filmek és rövid kisfilmek pedig afféle sokrétű tanulási alternatívaként, a nagy Varázsló felé vezető sárga köves útvonalként, egyszerre támogathatnak minket pályaorientáció, továbbképzés vagy egyszerűen csak általános tudásbővítés kapcsán (ahogyan Óz világa is megmutatja: az út maga a tanulás). Az innováció ezzel párhuzamosan a fizikai térben is jelen van, a Bőröndmúzeum program például a pénzügyi ismereteket elviszi egészen az ország legkisebb településeire is – így a tudást mobilissá, mindenki számára hozzáférhetővé és kollektív megtapasztalássá nemesítve.
Bár az élménypedagógiai és technológiai újítások látványosak, a Pénzmúzeum szíve mégis a gyűjteménye. Az a gyűjtemény, mely mesél és értéket őrzi. Ami, kézen fogva minket, egyszerre repít a múltba és tárja fel előttünk a jövőt. Ami identifikációt segít, összetartozásra nevel, tiszteletre tanít és felelősségvállalásra noszogat. A numizmatikai és banktörténeti tárgyak között megtalálható középkori aranyforintok, hadifogolytábor-szükségpénzek, vagy az Aranyvonat történetéhez kapcsolódó eredeti dokumentumok olyan felbecsülhetetlen értékű kiállítási tárgyak, melyek túlmutatva saját magukon, kollektív emlékezetünk részeként egy közös élménypuzzle darabjává válnak. A múzeum gyűjteménye nem csupán tárgyakat őriz, hanem sorsokat, történeteket, tanulságokat - az új szerzemények kiválasztása mögött mindig ott húzódik a kérdés: mit mesél ma ez rólunk – és mit mesél majd holnap? Nagy Dóra, a gyűjteményi osztály vezető muzeológusa szerint „A gyűjtés ... nem pusztán tárgyak halmozása, hanem párbeszéd az idővel. Olyan történeteket keresünk – egy ritka bankjegy, egy katonai szükségpénz, vagy akár egy egyszerű családi relikvia képében –, amelyek segítenek érteni a múltat, és megmutatják, hogyan formálódik a pénz társadalmi szerepe. És közben mindig figyeljük, hogy ezek a tárgyak hogyan taníthatnak a jelenben – diákoknak, kutatóknak, vagy egy érdeklődő látogatónak.”
A múzeum gyűjteményfejlesztése szisztematikus, a kiállítások tematikájához illeszkedő irányított gyarapítás során valósul meg, figyelembe véve a tudományos feldolgozhatóságot és az oktatási hasznosíthatóságot. A digitalizálás is folyamatban van, a cél egy nyilvánosan is kereshető adatbázis létrehozása – mely által „anyagi” örökségünk nemcsak megőrzött lesz, hanem megosztott, közzétett, megtapasztalható is.
A Pénzmúzeum láthatatlan értékei között is vannak jócskán példaértékű törekvések, így a környezeti fenntarthatóság fontos vállalása az intézménynek. A felújított Postapalotában modern épületgépészeti rendszerek, energiatakarékos világítás és szelektív hulladékgyűjtés szolgálják az ökológiai felelősségvállalást, de a múzeumpedagógiai programok is előnyben részesítik a természetes anyagok használatát, a hosszú élettartamú eszközök alkalmazását. A gyűjteményvédelemben pedig az újra felhasználható csomagolóanyagokkal, illóolajokkal történő természetes penészmegelőzés, a digitális előválogatással csökkentett ökológiai lábnyom a bevett működés modell, mely tehát nem csak tartalomban, de a gyakorlatban is példamutatóvá emeli a Pénzmúzeumot. A környezettudatosság szemlélete mögött, ami tehát a múzeum mindennapi döntéseiben is megmutatkozik, legyen szó egy kézműves foglalkozás alapanyagairól vagy a műtárgyvédelem kíméletes módszereiről, mély meggyőződés áll, miszerint zöld múzeumként a technikai megoldások mögé értéket kell emelni. Szabó László, fenntarthatósági koordinátor szavai is ezt tükrözik: „Mi azt szeretnénk, hogy a látogatók ne csak a múlt pénzeiben, hanem a jövő felelősségében is elmerüljenek. A legkisebb részlet – egy újrahasznosított foglalkozási eszköz vagy egy papírmappa lecserélése – is hordozza az üzenetet: a pénzügyi tudatosság együtt jár a környezeti tudatossággal.”
A Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont él, lélegzik, tanít, kapcsolódik, figyel, figyelmet kér, informál és érzékenyít. Közönségét nem fogyasztónak, hanem partnernek tekinti, és úgy formálja a közös gondolkodás terét, hogy abban helye legyen a kisgyermek kíváncsiságának, a középiskolás kérdéseinek, a felnőtt felelősségének és az idős generáció bölcsességének. Amiként Dr. Kiss Ágnes, a Pénzmúzeum programvezetője egyszer megfogalmazta: „A legnagyobb érték ... az, amikor egy csendes kamasz, aki először talán csak a robotokra kíváncsi, egyszer csak kérdez. Értően, érdeklődve. Vagy amikor egy idős látogató, akinek fiatalkorában más volt a pénzhez való viszonya, mesélni kezd a forint születéséről. A múzeum él, és ha jól csináljuk, akkor nem csak ismereteket adunk át, hanem kapcsolatot is teremtünk – generációk, múlt és jövő között.”
Az intézmény tehát él, kapcsolatokat teremt, hidakat épít, generációkat szólít meg – mindig kreatívan, egyedi hangon, tisztelettel, és méltán vált mára a hazai múzeumi világ egyik meghatározó, unikális szereplőjévé: az élményszerű tanulás, a tudományos megalapozottság és a társadalmi elköteleződés metszéspontján kecsesen és nagyvonalúan egyensúlyozó közösségi tér olyan hely, ahol a pénz nem távolságot, hanem kapcsolatot teremt, nem eltaszít, hanem összeköt, nem megkülönböztet, hanem eggyé kovácsol.
„A pénzügyi tudás nem kiváltság, hanem közösségi felelősség.” A Pénzmúzeum mottója nem frázis, nem fogás, nem közhely és nem is reklám. Valódi célkitűzés, valódi értékek mentén, valódi tartalommal. Párbeszéddel múlt és jelen, múzeumi tárgyak és közönség, tudatos és ösztönös világ között. Tisztelettel az elmondott történetek iránt csakúgy, mint az azokat meghallgatók felé.
Mert van egy hely Budapesten, ahol a pénz nem csupán eszköz, hanem történet. Nem csak egy szám, hanem élmény. Van egy hely. Ami a miénk.
