AZ ÉV MÚZEUMA 2023 díjat június 5-én adják át a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban, Budapesten. Az elismerést a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület évente ítéli egy-egy kiemelkedő teljesítményt felmutató intézménynek. Idén két kategóriában 10 jelölt verseng: öten a Kis Múzeumok, öten pedig a Nagy Múzeumok ütközetében mérettetik meg magukat. A díjkiosztó ünnepség előtti pár hétben ismerjük meg őket részletesebben az alábbi cikksorozatban és szurkoljunk nekik együtt.
Következzen most a Nagy Múzeumok kategóriájából a Szabadtéri Néprajzi Múzeum!
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum története
A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot 1967-ben alapították a budapesti Néprajzi Múzeum részeként, Falumúzeum Osztály néven. Létrehozásának célja, hogy egy helyen épüljön fel a Magyarország különböző népi építészeti tájegységeit reprezentáló műemléki lakó-, gazdasági- és ipari épületegyüttes, amely szabadtéri múzeumként látogatható. A Skanzen 1972-ben vált önálló intézménnyé; 1974-ben a Felső-Tiszavidék tájegység átadásával a nagyközönség számára is kinyitotta kapuit. Ezt az elmúlt évtizedek során nyolc további épületegyüttes követte (Kisalföld 1987, Nyugat-Dunántúl 1993, Bakony, Balaton-felvidék 2000, Dél-Dunántúl 2005, Felföldi mezőváros 2006, Észak-magyarországi falu 2010, Erdély 2022) és folyamatosan bővül az Alföldi mezőváros tájegység is.
A Skanzen az évek során valódi társadalmi és szolgáltató múzeummá vált. A 2006-ban alapított Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ, a 2009-ben a Múzeumon belül létrejött Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság, a 2017 óta működő Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága, valamint a 2019-ben a Debreceni Egyetem által alapított Alkalmazott Muzeológiai Tanulmányok (kihelyezett) Tanszék a Skanzen nemzeti intézményi szerepét és státuszát kiszélesítette, nagyban emelve annak szakmai presztízsét és társadalmi beágyazottságát. 2019-ben a szentendrei Skanzen kultúrstratégiai intézménnyé vált, amely az épített, tárgyi és szellemi kulturális örökségvédelem kiemelt és elismert helyszíne.
A balavásári lakóház berendezése (műtárgyegyüttese)
Balavásári műtárgyegyüttes, SZNM
A balavásári porta a 2022-ben megnyílt Erdély épületegyüttes falusi részében kapott helyet. A 2013-ban felmért és kiválasztott épületeknek rossz állaguk és a tulajdonosok modernizációs törekvései miatt eredeti helyükön nem volt jövőjük, de múzeumi megmaradásukat fontosnak tartottuk, ezért a Múzeum 2014-ben megvásárolta őket. Így egy teljes porta és 50–100 éves tárgyakat is őrző maradéktalan berendezése került olyan változatlan, és nemrég még használatban lévő állapotban a Múzeum birtokába, amilyen 2005-ben, az utolsó lakó halála idején volt. Ez a példa jól mutatja, hogy bizonyos élethelyzetekben az épületegyüttes és berendezés állapota hosszabb időn keresztül változatlan marad, ugyanis az egykori lakók élethelyzete nem tette szükségessé és lehetővé a kisebb változtatásokat sem, ezért maradhatott fenn a korábbi állapot.
A kiállítás előkészítése során kiterjedt terepmunkával (szakirodalmi és levéltári feldolgozás, helyszíni építészeti és néprajzi felmérések, fotódokumentáció, bontási napló, interjúkészítés, helyszíni személyes tapasztalatok) tudtuk dokumentálni a porta épületeinek, a berendezésnek és a családnak a történetét. Az utolsó lakók tudatosan konzerválták életterükben a korábbi állapotot, így a megvásárolt berendezés a Skanzenben alkalmassá vált arra, hogy az egykori tulajdonosok életmódját teljeskörűen rekonstruálni lehessen. A berendezésben három generáció tárgyai keverednek; a bútorok nagyrészt flóderozottak (karos padláda asztallal és két székkel, heverők, üveges tálalószekrény, komódok, ruhásszekrények, ágyak stb.), de találunk a tárgyak között modern hűtőszekrényt is. A vetettágy ágytakarók hat időmetszetet (!) fednek le, amelyeket más-más motívumokkal, technikával és eszközökkel alkottak meg. A párnavégek három különböző technikával készültek és az elmúlt száz év változását mutatják be. A portához a helyszínről több mint ezer (!) tárgyat szerzeményeztünk és szállítottunk a Múzeumba, így téve teljessé a balavásári porta kiállításait.
Kiemelkedő teljesítmények
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum az elmúlt 25 évben a hazai és a nemzetközi múzeumi életben párját ritkító fejlődést, megújulást mutatott, amelyet mindig az a múzeumi vízió táplált, miszerint a Skanzen egy társadalmi és szolgáltató múzeum. Olyan nemzeti közgyűjtemény, amely mind tudományos, mind társadalmi szerepvállalásban nyitott, integrált kulturális térként jelenik meg. Az elmúlt évek kiemelkedő szakmai eredményei és a Múzeum állandó megújulási képessége kapcsán a Skanzen megérdemelten lehet 2023-ban az Év Múzeuma.
Az elmúlt évtizedekben nemzetközileg is kiemelkedő mértékben javult a Múzeumban dolgozó szakember- és műtárgyállomány kiszolgálói infrastruktúrája. Az intézmény kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolathálót hozott létre, amelynek elemei a szabadtéri muzeológia mellett az általános muzeológia, a múzeumi és a néprajzi felsőoktatás, valamint a szellemi kulturális örökség területén is megmutatkoznak. A Skanzen több nagy nemzetközi együttműködésen alapuló kulturális projektben és Európai Uniós pályázatban vett és vesz részt. Állandó kiállításait folyamatosan korszerűsítette, a tematikus éveknek megfelelően átrendezte, a 2010-es évek közepétől elindította az élő múzeumi helyszíneket, gyerek skanzen élménypontokat, 2017-től kezdődően működik az Élő történelem program, amelynek keretében 2022-től csak az Erdély tájegységben 33 új jelenettel találkozhatnak a látogatók. Kialakult a bemutatók, fesztiválok, jeles napi szokások megrendezésének és megjelenítésének korszerű módszere.
SZMN épületfotó
Az ismeretátadás terén több nívódíjas, országosan sőt nemzetközileg is elismert program fut (demencia program, integrált táborok, társadalmi felzárkóztató programok). A Skanzen tudományos konferenciái, magyar és idegen nyelvű kiadványai a népi építészet, a hagyományos és rurális életmód, a fenntarthatóság, a történeti traumák valamint a skanzenológia témájában nemzetközileg is elismertek. 2020-tól a pandémiás helyzetre reagálva az online térben is több tartalommal jelentkezett: virtuális tárlatok, online múzeumpedagógiai foglalkozások, szakmai blogbejegyzések vagy különböző tematikus adatbázisok, közösségi gyűjtés.
2022-ben megnyílt az Erdély tájegység, amely a magyar muzeológia történetében és a magyarság épített örökségének bemutatásában is mérföldkőnek tekinthető. Erdély új szintre emelte a Skanzen kiállítási látványvilágát, számos olyan új multimédiás megoldás született, amelyekkel a látogatók szórakoztatva tudnak komplex ismereteket szerezni. A tájegység fontos szerepet fog játszani a diákok és hallgatók hazafias nevelésében és a nemzeti identitás erősítésében is. A tájegység elnyerte az Év kiállítása 2022-díjat, az ICOM AVICOM F@IMP 2021–2022 kiírásának kreatív kiállítási installációk kategóriájában az Arany-díjat, a Highlights of Hungary szavazásán pedig 60 jelöltből egyedüli múzeumként az 5. helyet.
