2021. június 26-án, a Múzeumok Éjszakáján adják át Az év múzeuma díjat. Az évente meghirdetett díjat idén is két kategóriában adja ki a Pulszky Társaság. Az 1996-ban alapított elismerés a muzeális intézmények működésének átfogó elemzése alapján kivívható rang, amelyet az adott intézmény elmúlt évi fejlődését értékelve, az eredményeket összevetve ítélnek oda a bírálók. A „nagy múzeumok” sorában az országos múzeumok, országos szakmúzeumok és a megyei hatókörű városi múzeumok versenyezhetnek, a „kis múzeumok” versenyében a területi múzeumok, tematikus múzeumok, közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek szerepelnek. A Ludwig Múzeumban rendezendő díjátadó különösen izgalmasnak ígérkezik azért is, hisz az utolsó pillanatokig titkos, mely intézmények viszik haza az idei elismeréseket.
Most ismerjük meg közelebbről a „kis múzeumok” kategóriából a Kazinczy Ferenc Múzeumot!
Sátoraljaújhelyen már a 19. század utolsó harmadában felvetődött a múzeumalapítás gondolata, mely Dókus Gyula (1849-1928) tudós alispánnak köszönhetően vált valósággá. A több évtizedig tartó, régészeti feltárásokat is magában foglaló gyűjtőmunka nyomán felhalmozott gazdag anyag 1928-ban még a Dókus-kastélyban került bemutatásra, 1930-ban viszont már a vármegyeháza erre a célra megépített új szárnyában kapott helyet.
1938-ban a Felvidék Magyarországhoz történő csatolásával a borsi kastély kínálkozott ideális lehetőségként a gyors ütemben gyarapodó vármegyei múzeumi anyag elhelyezésére. 1941 őszén elkezdték a gyűjteményi anyag átszállítását, majd 1942-ben megnyílt a kiállítás. Borsi Csehszlovákiához való csatolásával az itteni anyag fokozatosan a kassai múzeum irányítása alá tartozó intézményekhez került.
Az 1960-as években Vladár István, a Kertészeti Technikum igazgatója végzett jelentős gyűjtőmunkát diákjaival. A gyűjteményt helyhiányra hivatkozva 1972-ben felszámolták, darabjai zömmel az egri Dobó István Múzeumba és a Mezőgazdasági Múzeumba kerültek. A tárgyak egy része ugyan Sátoraljaújhelyben maradt, ám utóbb nyomuk veszett.
Az 1970-es évek erőtlen városi kezdeményezéseit követően 1984-ben került sor a jelenlegi múzeum létrehozására, mely először a volt vármegyeháza – akkor városi tanács – épületében kapott helyet. A miskolci Herman Ottó Múzeum szakmai segítségével 1984. december 3-án nyílt meg a Kazinczy Ferenc Múzeum állandó kiállítása „Haza és Haladás” címmel.
A gyűjtemény és a múzeum 1990-ben költözött a jelenlegi, Dózsa György utcai épületbe, ahol 1991-ben nyílt meg „A Zemplén-hegység természetrajza” címmel állandó természettudományi, majd 1993-ban „Sátoraljaújhely története a városi kiváltságok elnyerésétől 1849-ig” címmel nagyszabású állandó várostörténeti kiállítása. A Kazinczy Ferenc Múzeum 2011-ig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatósághoz tartozott, 2013-tól kezdődően pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményeként működik.
A múzeum egyik legjelentősebb feladatának az ismeretátadást és hozzáférést, a múzeumi munka társadalmítását, valamint a tudományos igényű ismeretterjesztést tartja. Az elmúlt három évben az intézmény kapcsolati hálója erősödőtt, új együttműködések születtek.
A múzeumépület és környezetének karbantartását, folyamatos fejlesztését kiemelt feladatának tekinti a múzeum. Kialakításra került a Zempléni Természettár és múzeumpedagógiai foglalkoztató helyiség, átalakították a hátsó kertet, mely rendezvényhelyszínként szolgál, ezen felül egy lapidárium és számos várostörténeti érdekesség is helyet kapott benne. 2018-ban a múzeumon belül létrehoztak egy apartmant, mely múzeumi vendégszárnyként működik.
Hollóházi porcelán tál a XIX. századból
A PIM - Kazinczy Ferenc Múzeum porcelán és kőedény gyűjteményének legtöbb darabja Hollóházán készült. Az egyik legimpozánsabb és legrégebbi egy törtfehér alapszínű, ovális, fedeles levesestál, amely polgári használatban lehetett Sátoraljaújhelyben, s innen került a gyűjteménybe. A XIX. század utolsó harmadában készült, a fenékbélyege – kör, benne Hollóháza felirat máz alatti pecsét formájában – alapján 1870-1902 között volt használatban. Ez az Istványi Ferenc nevével fémjelzett virágkora a gyárnak, ebben az időszakban többek között perzsa-török motívumkincset dolgoztak fel, s jelenítettek meg az edényeken.
Erre példa ennek a levesestálnak a kézzel festett leveles, száras, virágos díszítése, amelyre zöld, vörös, barna, sárga, lila és kék színeket használtak. A virágok többféle színűek, összetettek. A levelek között kerekded és hosszúkás formájúakat egyaránt találunk, a barnával festett szárak végződése tüske-, vagy tűlevél-szerű. Az ovális talpon álló edény alsó része bordázott, kiszélesedő öble – ahová a festett minta került – sima felületű. A hármas tagolású fül későbbi edényeken is megjelenik, de a gyűjteményi készletben csak ezen van barna vonalas díszítés, amely kiemeli a formáját.
A tál hullámos szélű fedőjén a szedőkanál számára kialakított íves kivágást, tetején szintén barna díszítésű csúcsos gombot találunk. A fedő szélén visszaköszön az említett bordázat, virágdísze a tál mintájával harmonizál. Ez a tál rendkívül dekoratív, ízlésesen díszített terméke a Hollóházi Porcelángyárnak.
Az elmúlt három év
Az intézmény kötelességének tekinti a folyamatos fejlődést, a múzeum klasszikus alapfeladatai (gyűjtés, megőrzés, bemutatás) mellett. Öndefinícióik, stratégiák megalkotása során prioritásnak tartják a múzeumot használó közösség igényét és elvárásait.
Leginkább azok a kérdések foglalkoztatták a múzeum munkatársait az elmúlt években, miként állítható egy vidéki, kisvárosi múzeum a társadalom szolgálatába.
Mivel folyamatos változás, alkalmazkodás jellemzi a múzeumot, a 2020 tavaszán kialakult világméretű pandémiás helyzethez igazították szervezetfejlesztésüket, amelyhez meg is találták a megfelelő személyeket. A tavalyi évben 7 fővel gyarapodott a dolgozók száma, elsősorban online tartalomgyártási, tudományos ismeretátadási, társadalmasítási és marketing feladatokra. A felsoroltakon túl további 4-6 önkéntes kapcsolódott be változó intenzitással az intézmény munkájába, s mindezzel párhuzamosan átszervezték a múzeumi munkaközösség feladatellátását és munkarendjét is – igazodva a járványhelyzettel kapcsolatos központi és fenntartói intézkedésekhez.
Gyűjteményfejlesztési stratégiájának vezérmotívuma az elmúlt években Sátoraljaújhely várostörténetéhez kapcsolódó tárgy- és dokumentumanyag gyűjteményezése volt. A cél, hogy a 2021 októberében megnyíló, Sátoraljaújhely várostörténetét a reformkortól a rendszerváltásig feldolgozó állandó várostörténeti kiállítás anyagát saját gyűjteményre alapozva hozhassák létre, s ezt a célt sikerült megvalósítani. Az elmúlt időszakban részben közösségi kampányokkal, részben városi hagyatékok módszeres felgyűjtésével és vásárlásával a múzeum törzsgyűjteményi állománya megháromszorozódott.
A múzeum gyűjteményének legdinamikusabban gyarapodó egységének az elmúlt három évben a régészeti gyűjtemény számított. Gyűjtéseknek köszönhetően szintén gyarapszik természettudományi gyűjteményük, mely regionális vonatkozásban kiemelkedő jelentőségűnek tartható. A történeti, néprajzi, iparművészeti törzsgyűjtemény 80 %-a tisztításon, restauráláson esett át 2019-2020-ban.
Egy hosszabb projekt eredményeként 2020 végére három kiállítás (Erdőjárók kalauza – A zempléni tájak természeti értékei, Újhely és a nagy háború, Egy eltűnt vár nyomában – régészeti kutatások a sátoraljaújhelyi Várhegyen) virtuális formában való megtekinthetőségét, hozzáférését valósították meg. A virtuális formában feldolgozott kiállításokat ingyenesen hozzáférhetővé tették honlapjukon. Ezekhez a tartalmakhoz kurátori ajánlóvideók is készültek, így a kényszerű bezárás időszakában a kiállítási tartalmak teljes mértékben hozzáférhetővé váltak, plusz elemekkel kiegészítve.
Az online tartalmakkal igyekszik a múzeum azt a sokszínűséget közvetíteni, mint amilyen sokrétű kutatási területe is: Facebook platformon elérhető Ismerjük meg környezetünket szöveges-képes sorozat, videósorozatok YouTube csatornájukon (Rejtőzködő értékeink című sorozat, A Sátoraljaújhelyi Anziksz, A régész karrierem romokban hever vlog, Gondolatok a raktárban).
Kiemelten fontosnak tartja az intézmény, hogy aktívan jelen lehessen a hazai tudományszervezés területén. Az elmúlt három évben jelentős, országos szakmai konferenciáknak voltak házigazdái (2018: Természettudományos Muzeológusok Országos Konferenciája, 2019: ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság éves vándorkonferenciája, 2020: Magyar Történész Múzeumi Társulat Országos Vándorgyűlése). 2018-ban az intézmény szerkesztésében és kiadásában látott napvilágot A Fiatal Középkoros Régészek VIII. Konferenciájának Tanulmánykötete. 2017-ben indították útjára Új Orpheus címmel évente megjelenő múzeumi magazint, melyben az intézményben zajló alapkutatásokról, gyűjteményi munkáról, kiállításokról, programokról, eseményekről számolnak be.
2019-ben Kávéházi Délutánok címmel egy előadás-sorozatot indított a múzeum, melyben elsősorban az Újhely és a Nagy Háború című kiállításhoz kapcsolódóan ismerhettek meg egy-egy témát a vendégek.
A Kazinczy Ferenc Múzeum dinamikusan fejlődő szegmense a múzeumpedagógia, mely a fentebb említett fejlesztéssel kiegészülve az újranyitást követően meghatározó szerepet kap a múzeum kínálatában.
A múzeum egyik legaktívabb együttműködő partnere a Sátoraljaújhely-Hegyköz Turizmusáért Egyesület. A szervezettel 2019-ben és 2020-ban több közös programcsomagot állítottak össze, melyben legnépszerűbb elemmé az Erdőjáró Futrinka elnevezésű program vált. A szervezet tulajdonában lévő 50 fős gumikerekű kisvonattal a térség természeti értékeit (vizes élőhelyek, erdők, gyepes élőhelyek) keresték fel, ahol kutatóik előadásokat, vezetett túrákat tartottak, majd az állandó kiállítások vonatkozó részleteit ismertették meg a jelentkezőkkel. Ugyanezzel a turisztikai szervezettel az Újhely és a Nagy Háború kiállításhoz kapcsolódó történeti sétákat, a Városvédő és Városszépítő Egyesülettel 2019-ben a sátoraljaújhelyi Várhegyen zajló régészeti feltárás megtekintésére szerveztek túrát. A Zempléni és Abaúji Gombász Egyesülettel közös gombakiállítást készítettek, melynek a múzeum adott otthont 2009-ben.
Fontos számukra a közösségépítés. Ezért különös öröm számukra, hogy 2020-ban hivatalosan is megalakulhatott az Újhelyi Múzeumbarát Kör Egyesület.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ által végzett minősítési eljárást követően a Kazinczy Ferenc Múzeum kapta meg a legmagasabb, IV. szintű besorolásban a közösségi múzeum címet.
