2021. június 26-án, a Múzeumok Éjszakáján adják át Az év múzeuma díjat. Az évente meghirdetett díjat idén is két kategóriában adja ki a Pulszky Társaság. Az 1996-ban alapított elismerés a muzeális intézmények működésének átfogó elemzése alapján kivívható rang, amelyet az adott intézmény elmúlt évi fejlődését értékelve, az eredményeket összevetve ítélnek oda a bírálók. A „nagy múzeumok” sorában az országos múzeumok, országos szakmúzeumok és a megyei hatókörű városi múzeumok versenyezhetnek, a „kis múzeumok” versenyében a területi múzeumok, tematikus múzeumok, közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek szerepelnek. A Ludwig Múzeumban rendezendő díjátadó különösen izgalmasnak ígérkezik azért is, hisz az utolsó pillanatokig titkos, mely intézmények viszik haza az idei elismeréseket.
Most ismerjük meg közelebbről a „nagy múzeumok” kategóriából a Magyar Nemzeti Múzeumot!
Múzeumtörténet
Gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-én fel ajánlotta gyűjteményeit a magyar nemzetnek, ezzel megalapítva a Magyar Nemzeti Múzeumot. Uralkodói jóváhagyás és Miller Jakab Ferdinánd könyvtárőr több éves előkészítő munkája után, József nádor előterjesztésére az országgyűlés az 1808-ban rendelkezett a Múzeum felállításáról, és a vármegyék megajánlásai révén a pénzügyi alap biztosításáról.
1812-ben nevezték ki Miller Jakab Ferdinándot a Múzeum első igazgatójának, miközben a gyűjtemények több, a mai Kálvin tér közelében levő helyszínt követően a Batthyány családtól megvásárolt és a mai múzeumépület helyén álló városi palotába kerültek. A Múzeum új épületére az 1836. évi 37. törvénycikk biztosította a fedezetet, tervezésével pedig Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között folyt, de a belső terek és a kert a 19. század végéig folyamatosan szépült: a homlokzat szobordíszeit Rafael Monti, a főlépcsőház falainak és mennyezetének képeit pedig Lotz Károly és Than Mór készítette.
A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc történetében. 1848. március 15-én Petőfi Sándor mondott itt beszédet, és a Múzeum előtti tér 1848-49-ben is számos népgyűlés helyszíne volt, míg a Díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felső háza. (Később, 1861-ben és 1865–66-ban a képviselőház, 1867-től 1902-ig, a mai Parlament megépüléséig pedig ismét a felsőház működött itt.)
A dinamikusan fejlődő gyűjtemények a 19. században kinőtték az intézmény falait, miközben a nemzetközi muzeológia fejlődése is a szakmúzeumok kialakítása irányába mutatott. Így vált önálló intézménnyé az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum és a Széchényi Könyvtár.
Az 1960-as évektől kezdve több történelmi épületegyüttes és múzeum került a Nemzeti Múzeum szakmai irányítása alá az intézmény filiáléjaként vagy nemzetközi bemutatóhelyeként, egy a mai napig is folyamatosan fejlődő, jelentős intézményi hálózatot hozva így létre.
A múzeum 2020-ban
A 2020-as év első hetei a Nemzeti Múzeum számára minden korábbinál nagyobb népszerűségről tanúskodtak: kiállításai naponta ezreket vonzottak és rangos események várták a közönséget, miközben a munkatársak nemzetközi kiállításokat és konferenciákat szerveztek. Amikor a múzeum a koronavírus járvány miatt bezárta a kapuit, a már korábban elindult online és digitális fejlesztéseknek köszönhetően hamar képes volt online platformokon megszólítani a közönséget. Néhány nap alatt átalakult a múzeum honlapja, előtérbe helyezve az interneten keresztül elérhető anyagokat, és elkezdődött a NON STOP Nemzeti Múzeum kampány: új videók készültek, régi filmek váltak elérhetővé, ismeretterjesztő blogsorozatok indultak havonta változó tematikával, online tárlatvezetések, szakmai beszélgetések, kiállításmegnyitók, játékok nyújtottak kikapcsolódást az otthonukba szorult emberek számára.
Ezrek kapcsolódtak a My Home Office Challenge, Muti az otthoni munkahelyed! Facebook-csoporthoz, ahol dokumentáltuk az otthoni munkavégzés körülményeit és virtuális közösség is épült. A Fantasy Múzeum iskolai közösségi szolgálatosok segítségével szólította meg a fiatalokat az Instagramon. Közösségi oldalainkon fél millióan látták a később könyvben is megjelent Pénzek színes világa című sorozatot.
A közoktatás szereplőivel konzultálva több mint 200 digitális múzeumpedagógiai anyag készült; az ezekhez kapcsolódó foglalkozásokon több ezer diák vett részt. Új online és virtuális tárlatok készültek különböző témákban és nyelveken, a Seuso-kincs – Pannónia fénye kiállítás virtuálisan bejárható tereiben pedig a kincsek eddig sosem látott közelségből, 3D-ben tekinthetők meg. Trianon 100. évfordulója alkalmából készült az Összetartozás éve virtuális fotógaléria, majd a múzeum kerítésén egy szabadtéri kiállítás; valamint a Szenvedő Szerkezet – Hétköznapi Trianon tárlat, amely ősszel a Múzeumkertben, Tatán és Mosonmagyaróváron is megnyílt.
A nyitvatartást is lehetővé tévő nyári és ősz eleji hibrid időszakban a múzeum kedvezményekkel (Páros Péntek; Nagyi kulTúra) és gyermektáborokkal is várta a látogatókat, a programoknál pedig arra törekedtek a szervezők, hogy azok online is elérhetők legyenek.
A szakmai programok közül is több megvalósult: a Múzeumok Majálisa helyett hibrid formában megrendezett Múzeumi Restart és a nemzetközi MuseumDigit 2020 konferencia kiugróan sikeres volt. A múzeum az AVICOM egyik díjával kitüntetett Magic Wall (Sisi és Magyarország kiállítás) projektnek köszönhetően szerepelt a The Best in Heritage konferencián; az online térben kifejtett hálózatszerű munkáját összefogó weboldal pedig kultúra kategóriában elnyerte az Év honlapja kitüntető címet.
A Seuso-kincs
A késői római császárkor egyik legjelentősebb kincslelete, a Seuso-kincs, a tavalyi parlamenti bemutatóját és féléves vidéki vándorkiállítását követően 2018. június 27-től ismét Budapesten látható, a kincs végleges őrzési helyén, a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A Seuso-kincs ma ismert 14 ezüstedénye és az elrejtésükre használt rézüst a római császárkor késői szakaszából fennmaradt, lakoma- és tisztálkodó készleteket tartalmazó kincsleletek között a legértékesebbnek számít. Ezüstedényei saját műfajukban koruk művészetének csúcsdarabjai voltak, ábrázolásaik jól illeszkedtek a kor arisztokratikus művészetének képi világába. Az ezüstedények egykori tulajdonosaik személyiségét és társadalomban elfoglalt helyét is tükrözik. A kincs névadó tálján nemcsak az edény tulajdonosának, Seusonak a neve olvasható, hanem az ábrázolt vadász- és piknikjelenetek egyik feliratából azt is megtudjuk, hogy villája és birtoka a Pelso, azaz a Balaton közelében feküdt. Az edényeket díszítő görög mitológiai történetek a szerelem és a vadászat témáját járják körül, üzenetüket, erkölcsi tanulságukat csak a művelt elit tagjai tudták értelmezni. A kincs illatszeres dobozának domborművei az elit nagyasszonyainak életébe engednek betekintést, akik elsősorban Aphroditéhoz hasonlított szépségükkel emelték férjük háztartásának fényét.
A kincs hazai és nemzetközi ismertségét nemcsak kiemelkedő művészi kvalitásának, hanem krimibe illő történetének is köszönheti. A kincset az 1970-es években találták meg a Balatonhoz közeli Kőszárhegy környékén. Miután megtalálójának szerencséje az életébe került, a kincsnek egy időre nyoma veszett, majd a nemzetközi műkincspiacon bukkant fel. Egy angol befektetőcsoport vásárolta meg 15 darabját, de a hamis eredetpapírok miatt nem tudták értékesíteni a leletet. Perek, botrányok és árverési kudarcok kísérték az elmúlt negyedévszázados történetét. A magyar államnak végül sikerült megállapodnia az angol birtokosokkal és kompenzációs díj fejében két részletben, 2014-ben és 2017-ben a kincs mind a 15 jelenleg ismert darabja visszakerült Magyarországra.
