AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2024 díjat november 19-én adják át a Hagyományok Házában. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki, esetleg virtuális kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés: 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáztak az elismerésre. A zsűri az előbbi kategóriából 6, az utóbbiból 13 pályázót választott a jelöltek közé. Amíg az eredmény a díjátadó konferencián kiderül, bemutatjuk mind a 19 finalista múzeumot. Először ábécé sorrendben a kisebb, majd a nagyobb költségvetésű kiállítást rendező intézmények kerülnek sorra.
A sorban a következő a Marcali Múzeum Mesteri kékek. Válogatás Bernáth Aurél festőművész Somogyban őrzött alkotásaiból című állandó kiállítása!
Éppen negyven esztendővel ezelőtt, a mester halála után mindössze két évvel nyílt meg szülővárosában a Bernáth Aurél (1895. november 13., Marcali – 1982. március 13., Budapest) munkásságának emléket állító emlékház, majd galéria. Marcali városa a festő és író szülőházának helyén, az itteni kórházigazgató, dr. Schusztek Jenő és felesége 1935-ben építtették a város első Bauhaus stílusú lakóházát, a Mesteri kékek. Válogatás Bernáth Aurél festőművész Somogyban őrzött alkotásaiból című kiállítást befogadó intézményt, amelynek hatalmas kertje méltó környezetét teremti meg a Bernáth Aurél Galériának. 2023. december 13-án 153 négyzetméternyi alapterületen a fenntartó város, Marcali gondos épületfelújítását követően, a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Programja támogatásával nyílt meg a különleges hangulatú, egyedülálló állandó kiállítás.
Fotó: dr. Bereczki Ibolya
Bernáth Aurél mindössze 16 éves koráig élt Marcaliban, mégis, a gyermekévek, a természeti környezet, majd a közeli Balaton meghatározó szerepet töltött be képi világában. Édesapja Bernáth Béla ügyvéd, mellette képviselő, hetilapszerkesztő, édesanyja a kaposvári Roboz Atala. A szülők legidősebb gyermeke volt Aurél, de még hat, közülük három felnőttkort ért gyermekük született. A család szétesése és a szülők válása után Kaposvárra költöztek, ahol Bernáth Aurél Rippl Rónai Ödön tanácsára fordult a festészet felé.
Nagybányán 1915-16-ban Réti István és Thorma János mellett tanult, majd katona volt az első világháborúban. 1921-ben már Bécsben, majd Berlinben élt, s az expresszionista és absztrakt művészet hatása alá került, kapcsolata volt Kassák Lajossal is. 1928-ban Budapesten, a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban indultak kiállításai, amelyek távolodását jelezték a nonfiguratív festészettől. Feleségével Budapesten éltek, de az 1930-40-es években a Szolnoki Művésztelep életében is részt vett. Munkái sajátos látásmódúak, kapcsolódást jeleznek a nagybányai, mégis posztimpresszionista festői stílushoz. Alkotásai széles körű ismertséget és elismertséget 1926-tól hoztak számára. 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, 1958-ban a brüsszeli világkiállításon, majd 1962-ben a Velencei Biennálén állított ki. 1972-ben életmű kiállítása a Budapesti Történeti Múzeumban volt látható. Kései művei között nagyméretű falképei tükrözik művészi látásmódja és a korszak által elvárt tematika közötti feszültséget.
A Bernáth Aurél Galéria kiállítása a Marcali Múzeumban őrzött alkotásokat fűziegy csokorba, „kékre hangolva” az épület földszinti tereit, de lépcsőházát is remekül kihasználva. A saját gyűjteményi darabokat a kaposvári Rippl Rónai Múzeumból kölcsönzött képek és tervek egészítik ki. A tárlat követi a legfontosabb alkotói periódusokat, és remekül jeleníti meg azokat ajegyeket, amelyek Bernáth Aurél művészetében meghatározóak voltak.
Látogatás a mesternél. Bernáth Aurél. Magyar Filmhiradó 23. 1957. június
A földszinti belső terek kialakítása első pillanatra talán szokatlannak tűnik, hiszen a falon elhelyezett festményeket a központi kiállítóterekben üveg mögött, óriási méretű, viszonylag keskeny, de a térbeliséget érzékeltető vitrinekben látjuk. Ugyanitt a képeken túl néhány, a múzeumi gyűjteményben őrzött, eredeti tárgy idézi fel az alkotások születésének körülményeit. Az elhelyezés módjával kapcsolatban feltett kérdéseinkre azonban megnyugtató válaszokat kapunk. A tervezés során gondosan előkészített hasznosítási funkciók, így a gazdag múzeumpedagógiai kínálat, a rendszeres, különböző –, iskolások, idősek, hátrányos helyzetű csoportok számára biztosított – tárlatvezetések, valamint közösségi alkalmak megtartását is szolgálják az ily módon kialakított kiállító terek. A használatnak ez a módja a viszonylag kis alapterületen indokolta ezt a megoldást, amely a gyakorlatban is erősíti a múzeum társadalmi felelősségvállalását.
Az emelet nyitott kiállítótereiben az installációban újra találkozunk a határozott, de nem tolakodó, a címben szereplő, Bernáth Aurél egyik főműveként számontartott Riviérát (1926-27) is uraló kék színnel. Itt a kiállítás tablóin világos, tiszta szöveg és jól válogatott képek mutatják be nemcsak a Bernáth család Marcaliban töltött éveit, hanem megismerhetjük a villát építtető Schusztek család történetét, életviszonyait, az épület történetét, a galéria megszületésének körülményeit is.
Fotó: dr. Bereczki Ibolya
A kiállítás létrejöttéhez folytatott, az életmű helyi vonatkozásait feltáró történeti és művészettörténeti kutatás eredményeivel ugyancsak itt találkozhatnak a látogatók. Ezáltal az állandó kiállítás jóval több, mint Bernáth Aurél életművének főbb állomásait és annak helyi vonatkozásait bemutató tárlat, képet kapunk arról is, hogy milyen lehetett a 20. század fordulóján és az azt követő években az értelmiségi családok élete Marcaliban.
A Vidák Tünde felelős rendező, Horváth János művészettörténész, dr. Huszár Mihály történész, Samuné Bogyó Hajnalka múzeumpedagógus munkájaként megvalósult kiállítás grafikai tervezésében közreműködött dr. Vasáros Zsolt, Matucza Ferenc, kivitelezője a Museumstore Kft. volt.
„A két jegenyesor azóta is úgy él emlékezetemben, mint a föld sóhajtása az ég felé, s úgy hozzá is tartozik Marcalihoz, mint szerszámhoz a nyele. Ha valaha szépségre fogékony voltam, először e jegenyékre gondolok, mint nevelőre.” Bernáth Aurél – Így éltünk Pannoniában.
