A Pulszky Társaság 2010-ben alapította AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA díjat, amellyel a muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva. Újdonság, hogy idén három kategóriában folyik a megmérettetés, 4 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki és virtuális kiállítások pályázhattak az elismerésre. A 11 jelölt már csak arra vár, hogy a 2021. október 25-ei díjátadón a Petőfi Irodalmi Múzeumban fény derüljön az eredményre. Addig is ismerjük meg őket, drukkoljunk nekik!
Következik a 4 millió forint feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások kategóriában a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum 2020. október 10-e és 2021. június 26-a között bemutatott Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállítása, amely a tudomány és művészet lehetséges kapcsolódási pontján, a vizuális kifejezést közös nevezőként értelmezve tett láthatóvá összefüggéseket, kapcsolódásokat a két szféra között.
Az utóbbi évek, évtizedek egyik legígéretesebb tudományos módszertani újdonsága a hálózatkutatás és hálózati vizualizáció, amely hatékony eszközként működik kulturális, társadalmi jelenségek, így a képzőművészeti színtér vizsgálatában is. A Rejtett mintázatok című tárlat a nagyrészt Barabási Albert-László fizikus és hálózatkutató tevékenységéhez köthető ún. Barabási-hálózatokat felhasználó kutatások elmúlt 25 évének bemutatása köré szerveződött. Ezeknek a kutatásoknak a középpontjában a dolgok és jelenségek közötti, többnyire láthatatlan összefüggések keresése, az ismétlődő mintázatok felderítése áll, amelyek összekapcsolják a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát.
A kiállítás alkalmából olyan speciális, a lokális művészeti színteret érintő kutatások, feldolgozások is megjelentek, mint a globális művészeti háló (Art Network) megjelenítése, annak kapcsolata a helyi művészeti szcéna szereplőihez, résztvevőihez, és amely alapvetően a művészek és intézmények közötti kapcsolatokat ábrázolja. A virtuális és valóságos adatszobrok, valamint a kiterjesztett valóságot használó eszközök segítségével a térbe kilépő vizualizáció a megjelenítés új lehetőségeit kínálta a kutatóknak és az érdeklődőknek.
Barabási Albert László több mint két évtizedet töltött azzal, hogy a biológiai és társadalmi létünket meghatározó összetett rendszereket felfedje. Az a tudományos szókészlet, amelynek létrehozásában aktívan részt vett, korlátozott lehetőségekkel bír, mert leegyszerűsítő keretbe kényszeríti a komplexitást. E nyelvet úgy alakították ki létrehozói és művelői, hogy kizárják a többértelműséget és a bizonytalanságot – hogy tényeket ismerjünk fel, nem az igazságot. A hálózatok azonban nem adják meg magukat az ilyen egyszerű narratíváknak. A BarabásiLab az elmúlt 25 év során egy párhuzamos utat is megtett, melynek célja az egymásnak ellentmondó narratívák összehangolása volt. Ahhoz, hogy számszerűsíteni tudják, látni kellett a hálózatokat, ehhez pedig egy olyan vizuális szókincset fejlesztettek ki, amely kezelni tudja a komplexitást, kifejezési formáit pedig a képzőművészettől kölcsönzi. E zarándoklat alatt olyan művek születtek, amelyeket nem lehet a tudományos kontextusban értelmezni. Olyan tárgyak, képek, videók, adatszobrok és virtuális élmények ezek, amelyek saját teret követeltek maguknak.
A kiállításon bemutatott munkák nem egyének alkotásai voltak, hanem olyan, alapvetően kooperáción alapuló folyamatok eredményei, amelyek során tudósok, művészek és dizájnerek egyesítették kreatív szenvedélyüket a BarabásiLab keretében.
A virtuálisan is bejárható kiállításhoz több kiadvány is kapcsolódott. A látogatók tájékozódását egy 38 oldalas, kétnyelvű vezető segítette, amelyben az általános bemutatón túl az egyes kutatási témákat feldolgozó hálózati ábrákról is olvashattak az érdeklődők. A tárlat alkalmából angol, illetve magyar nyelvű katalógus is készült. A több tucat színes képet és ábrát tartalmazó kiadványban a művészet és a formatervezés világa vezető hangjainak kommentárjai és kurátorok magyarázatai is helyet kaptak.
Az Élek mentén című kötet megszületésének apropója szintén a BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállítás volt. A kiadvány amellett, hogy bemutatja a magyar művészeti háló felrajzolásának folyamatát, arra is választ ad, hogy a művészeti teljesítmény hogyan vizsgálható matematikai úton a hálózatkutatás alkalmazásával.
Behálózva címmel egy múzeumpedagógusok által összeállított online kiadvány is készült a középiskolás csoportoknak kifejlesztett foglalkozáshoz. Rejtett kapcsolatok címmel pedig a KÜRT Akadémiával közös előadás-sorozat indult a hálózatok rejtett kapcsolatairól. A kiállításhoz kapcsolódó programok a járvány korlátozásokkal járó időszakában is megrendezésre kerültek. Az online kurátori tárlatvezetésekkel párhuzamosan olyan nemzetközi érdeklődést kiváltó médiaesemények zajlottak, amelyre Szántó András és Barabási Albert-László mellett Prof. Peter Weibel, a ZKM Karlsruhe igazgatója online jelentkezett be, de a londoni Serpentine Galleries kreatív igazgatója, Hans Ulrich Obrist is beszélgetett Barabásival, valamint a CAMP szellemi műhely, stúdió alapítójával és további két tagjával.
A projekt több vonatkozásban is újszerűnek tekinthető. A kiindulási téma (a hálózatkutatási projektek vizualizációja) önmagában elég rendhagyó egy kortárs művészeti múzeum falai között. Mindezen túl a kiállítás a tudomány és a művészet kapcsolódását vizsgálta, nem egyszerűen interdiszciplinaritást, hanem kereszt-diszciplinaritást feltételezve (hálózat)tudomány és vizuális művészet között.
Barabási-Albert László
A kiállítás legjelentősebb tudományos eredménye a magyarországi művészeti színtér hálózattudományi szempontú vizualizációja volt. Kifejezetten ebből az alkalomból a BarabásiLab önkéntesek csapatával együttműködve elérhető adatbázisok alapján (ikOn, Artportal, Artfacts) létrehozta a magyar művészeti közeg szereplőinek kapcsolati hálóját.
Többlépcsős folyamat (adatbázis-építés, elemzés, a magyar művészeti háló megépítése) során jöttek létre a három szereplőkörből (művészek, intézmények, kurátorok) álló hálózati topológiák, amelyek számszerű adatként kezelve rajzolnak ki kapcsolatokat, összefüggéseket a színtér szereplői között. A művészeti színtér online reprezentációjából kirajzolódnak csomópontok, közteshelyzetek, klaszterek és trajektóriák, amelyeket az egyes alkotók szintjén egy programozható rajzoló robot rajzolt ki a kiállítótérben.
A kiállítás alkotói:
Barabási Albert-László (BarabásiLAB), fizikus, hálózatkutató, laborvezető
Készman József, kurátor
Kálmán Borbála, kurátor asszisztens
Bogdán Csilla, grafikus, látványtervező
Fehér Zsuzsanna, kommunikációs vezető
