Pécs és a térség művészetéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a kerámia: a Zsolnay gyár hagyományai, a Siklósi Kerámia Szimpozionok, az Országos Kerámia Biennálé Pécs kulturális identitásának meghatározó szegmensei. A modern magyar kerámiaművészet történetében ”Siklós” vízválasztó szerepet töltött be, s annak gyökeres megújulását hozta magával. A tárlat 2022. január 14-éig tekinthető meg a Múzeum Galériában vasárnap és hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között.
A Janus Pannonius Múzeum Modern kerámia gyűjteménye mintegy 3000 alkotást számlál, melynek felét teszik ki a Siklósi Szimpozionokon készült munkák.
Az eredendő anyag című tárlat az 1969-től 1992-ig tartó időszak termését mutatja be, tematikus válogatásban: az organikus jellegű alkotásoktól az absztrakciónak teret adó figurális plasztikákig valamennyi kiállított mű az anyagszerűség különböző értelmezéseit tükrözi. Nádor Katalin fotográfus dokumentumértékű műhelyfotói és életképei által a szimpozionok tevékeny életébe láthatunk bele.
A művészi alkotómunka belső megújulásának időszaka volt a szimpozion mozgalom, amelyben az egyes műfajok elhivatott képviselői, a művészek, a mecénásokkal és a szervezőkkel összefogva egy sajátos alkotói fórumot teremtettek. Elsőként Baranya megye vezetősége vállalta a szimpozion struktúrájának és szellemi célkitűzéseinek hosszú távú támogatását. 1967-ben indult a Szársomlyó-hegyi kőfejtőben a Villányi Kőszobrász Alkotótelep, 1969-ben a Siklósi ferences kolostorban a kerámia alkotótelep, amelyek nemzetköziségük révén az új művészeti áramlatok megismerésének hazai fórumát biztosították, valamint szervesen hozzájárultak a magyar szobrász- és kerámiaművészet külföldi recepciójához.
A siklósi szimpozion létrehozását Schrammel Imre keramikus szorgalmazta, miután 1967 nyarán részt vett az ausztriai gmundeni valamint cseh bechyne-i alkotótelepen. „Siklós” történetében három jól körülhatárolt periódus különül el. Az első az 1969-től 1979-ig terjedő, az indulás lendületével teli időszak, a „Symposionok” kora, melynek sikeréért legtöbbet az alkotókon kívül Csenkey Éva tett, aki a Siklósi Alkotótelepek művészettörténészeként aktív szerepet vállalt a programok szervezésében, dokumentálásban és a ház helyreállításának irányításában. A második periódus a felújítást követő épületátadástól, 1984-től 1997-ig, a Baranyai Alkotótelepek Közhasznú Társaság megalakulásáig tartott, Komor István igazgatósága alatt. Közben a rendszerváltás után a finanszírozás megváltozása új helyzetet teremtett, az éves működtetés megszűnt. 1992-től többféle ideiglenes együttműködés igyekezett biztosítani a fennmaradást. Az 1991-ben létrehozott Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola – a posztgraduális művészoktatás első hazai műhelye – hét évig működött a villányi és siklósi szimpozionok helyszínén. A képzés megálmodói korábban mind alapítói vagy résztvevői voltak a villányi és siklósi alkotótelepeknek. A TERRA Kerámiaszobrász Társaság 1992-ben alakult, rá egy évre Siklóson készültek egy jelentős nemzetközi kiállításra. A DeForma Csoport 1993-ban jött létre a porcelán használati tárgyak megújításának szándékával, különböző tematikák mentén mintegy tíz éven át volt aktív szervezője és résztvevője a siklósi alkotótelepnek.
A rendkívül sokszínű gyűjtemény további szempontok alapján történő bemutatásához elsősorban a kerámia legfőbb felhasználási területének számító edény-és épületkerámia szimpozionok illetve az 1992 után Siklóson működő Terra és DeForma csoportok munkássága kínál bőséges anyagot.
„Mi a Symposion? Munkaközösség, ahol az együttes munka mellett, vitákra és megbeszélésekre van lehetőség. De milyen legyen a munka?
Hiszen a kerámia csodálatos terület. Hallatlanul gazdag. Változó. Sok kifejezésmódot fog össze. Lehet szobrászi, festői, grafikai, kémiai, építészeti jellegű. És ez mind kerámia – együttesen és külön (...).
A symposionban szabadság van és megtárgyalási lehetőség (...).
Szeretjük a Symposion szabadságát, a kísérleti lehetőséget és a munka lendületét. Ezt szeretnénk biztosítani minden résztvevőnek. Tudjuk, hogy a keresésben és a kutatásban tévedni is lehet. De a tévedésből is lehet tanulni. Munkáink kísérleti múzeumot jelentenek. Biztos, hogy idővel nagyon érdekes lesz.” (Gádor István, 1973)
