A pécsi Király utcában ma is üzemelő Caflisch cukrászda több évszázados múltra tekinthet vissza, már a 18. századtól kávésok, cukrászok működtek az épületben. Elnevezése a bérlő majd tulajdonos, Caflisch Kristóf nevét őrizte meg számunkra. A svájci származású fiatalember 1869-ben kapta meg az engedélyt Pécs város tanácsától önálló cukrászipar gyakorlására. A kezdetben bérelt ingatlant később a család megvásárolta, a ma is álló (1926-tól jelentős építési munkákkal felújított, átalakított) épületben volt a cukrászda, a cukrászműhely, itt élt a család és a cukrászműhely személyzete is. Caflisch Kristóf korai halála (1887) után felesége, özv. Caflisch Kristófné, szül. Murányi Anna, a pécsiek „Cukros Ómamája” vezette az üzletet, amely különösen a két világháború közti időszakban élte virágkorát.
A családról, a cukrászda életéről Márfi Attila: Caflisch. A legendás cukrászda története című, 2010-ben megjelent kötetében olvashatnak bővebben az érdeklődők, amelyben az unoka, Dr. Murányi Iván értékes visszaemlékezéséből is találhatók részletek.
A cukrászda nem kerülhette el az államosítást, amely 1952-ben történt. Ennek során felértékelték és elvben megvásárolták a családtól a cukrászdát-üzemet, de a valóságban ezt nem fizették ki, s a családtagok méltatlan helyzetekbe kerülve igyekeztek a nehézségek ellenére is talpon maradni.
A Dunántúli Napló 1952. nov. 14-én megjelent számában (DN 1952. nov. 14., 267. szám, 1. o.) adott hírt arról, hogy a Pécsi Vendéglátó Vállalat „újabb vendéglátó üzemek létrehozásával járult hozzá a város dolgozóinak jobb ellátásához. Legjelentősebb alkotása a Kossuth Lajos utcai „Éva cukrászda”, amely jelentős átalakítás és bővítés után nyitott meg.” S a pécsiek ettől kezdve 35 éven át ezen a néven ismerték és kedvelték az egykori Caflisch-t. 1961-ben, egy újabb felújítás során berendezését igyekeztek „modernizálni”, de az oda nem illő tárgyak úgy tűnik nem arattak túl nagy sikert. (Erről két újsághír árulkodik: Az „Éva ügyhöz” címmel DN 1961. máj. 27., 123. szám, 2.o., illetve Pompázó hodály? címmel DN 1961. jún. 9. 134. szám, 5.o.)
A 20. század második felében az „Éva” kedvelt, elegáns, ikonikus hellyé vált a városban, belső kiszolgáló terében meghitt részletekkel, a fajansz kandallóval, ólomkristály csillárokkal, márványlapú asztalaival, és természetesen a pulton elhelyezkedő, díszes porcelán burkolatú kávéfőző géppel. A cukrászda falai között tartottak különféle programokat is, például termékbemutatót, de a Ki nyer ma? népszerű zenei vetélkedő egyik műsorát, óriási érdeklődés mellett, szintén erről az elegáns helyszínről tudósították. (DN 1973. márc. 31., 80. szám, 5.o.) 1987-ben, a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat által üzemeltetett cukrászda újabb felújítása során igyekeztek megőrizni a pécsiek, az ide betérők számára kedvessé vált, és számon tartott berendezési tárgyakat, amelyeket új eladópult, függönyök, tapéta és márványlapos asztalok egészítettek ki, s az 1988. évi megnyitáskor már ismét az eredeti nevén jelent meg a neves vendéglátóhely. (DN 1987. okt.3./273.szám, 4. o.)
A Janus Pannonius Múzeum telefonon kapott örömteli értesítést arról, hogy a belváros patinás cukrászdájának egykori ékességét, a herendi porcelán burkolatú kávégépet tulajdonosa nagylelkű adományként felajánlotta a múzeum gyűjteménye számára. A tulajdonossal azonnal felvettük a kapcsolatot, és 2020. november 12-én múzeumba került a jeles darab.
A kávégép használati helyei visszakövethetóek:
1869-1952 között Caflisch cukrászda
1952-1987 között Éva cukrászda
1988-tól ismét Caflisch
A kávégép fémrészeihez illeszkedett egykor a színes leveles-virágos-pillangós díszű, részekből álló porcelán burkolat. („Az 1851-es londoni világkiállításon a Hyde Park-beli Kristálypalotában találkozott először Viktória királynő a Herendi Porcelánnal. Azóta ez a virágokat és pillangókat ábrázoló minta – amely Viktória királynőről lett elnevezve – lett Herend egyik leghíresebb mintája.” Forrás: https://herend.com/kiralynoi-modon-gratulal-herend-a-kiralylanynak, letöltés: 2020.11.19.)
Természetesen a múzeum célja az, hogy régi fényében helyre legyen állítva ez a különleges műtárgy és így bemutathatóvá tegyük. (Ismereteink szerint egy –valószínű e sorozat részét képező- kávégép a szegedi Nagy Virág Cukrászdában, felújított, restaurált állapotban üzemel: https://hvg.hu/kkv/20160603_Fotok_Ilyen_lett_a_legendas_szegedi_Virag_Cukraszda; egy pedig a Herendi Porcelánmanufaktúra Apicius Kávéházának dísze, ékessége: https://herend.com/apicius-kavehaz)
Mivel a Janus Pannonius Múzeumnak nincs a helyreállítás elvégzéséhez szakrestaurátora, terveink szerint e munkában szakavatott és már gyakorlatot szerzett külső restaurátorra kívánjuk bízni ezt a munkát. Ennek érdekében az első lépéseket már megtettük, most a következő feladat a restaurálási, tisztítási, konzerválási, helyreállítási munkák felmérése, megtervezése, és költségvetésének elkészíttetése lesz.
A múzeum ígéri, hogy az újabb, friss hírekről is tudósítani fog.
Írta: Gál Éva osztályvezető, JPM Történeti Osztály
Fotók: Füzi István, JPM)
