Levéltári dobozokból, elzárt kastélyszobákból és lappangó albumokból áll össze az a történet, melyet dr. Basics Beatrix művészettörténész és kurátor évtizedek óta kutat. Múzeumi kiállítások, nemzetközi projektek, könyvei és tanulmányai révén vált ismertté szakmai pályája, mely egyebek között –a magyar arisztokrácia – különösen az Andrássy család – örökségének feltárását tűzte ki célul.
Az interjú egy kivételes életmű kulisszái mögé enged betekintést, ahol a történeti kutatás és a kurátori gondolkodás szorosan összefonódik, valamint arra biztat bennünket, hogy látogassunk el a tiszadobi Andrássy-kastélyba, amely kiállítását jelenlegi formájában már csak rövid ideig nézhetjük meg!
Kérlek, mesélj magadról röviden: Milyen út vezetett a művészettörténet és a kurátor szakma világába? Pályád során hány intézményben, helyszínen és milyen szerepkörben dolgoztál kurátorként?
1979-ben végeztem az ELTE BTK művészettörténet-angol szakán, majd a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában kezdtem gyakornokként, doktori címem megszerzése után művészettörténészként dolgoztam a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában. 1996-ban lebontották a régi állandó kiállítást és kezdőként lehetőségem nyílt az új állandó kiállítás festmény- és grafikai anyagának kiválogatásában részt venni.
Ezt követően számos időszaki kiállítás rendezésére volt lehetőségem. 2004-ben a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója, dr. Bodó Sándor felkért, hogy vállaljam el a főigazgatói helyettesi pozíciót. Sokat gondolkodtam, végül elfogadtam, hogy ezen a területen is tapasztalatot és új ismereteket szerezzek. Itt is számos kiállítást hoztunk létre és kivételesen jó lehetőség volt egy ilyen gazdag és változatos gyűjteménnyel rendelkező intézményben dolgozni, egészen 2010-ig.
Ezután egy nagyon kemény időszak következett: másfél évig nem volt állandó munkahelyem, szabadúszónak számítottam, mégis ekkor kaptam Móra Ferenc-díjat. Ez alatt az időszak alatt több kolléga segített izgalmas, szakmai kihívásokkal teli munkával: dr. Harsányi László, a Holokauszt Emlékközpont akkori vezetője, dr. Varga Kálmán, a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának igazgatója, dr. Káloki-Gyöngyössy Márton, az akkori Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának a vezetője és dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója.
2022-től lett lehetőségem a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. munkatársaként az Andrássy-örökséggel, konkrétabban a tiszadobi kastély új állandó kiállításával foglalkozni.
Pályafutásod során, hány kiállítást rendeztél, működtél-e együtt külföldi intézményekkel vagy projektekben?
Nagyon sok kiállítást rendeztem, pontosan nem tudom megmondani hányat, talán egyszer érdemes lenne összeszámolni. Külföldi megbízásokat is kaptam. Rendeztem kiállításokat itthon és külföldön, nagyon távoli helyszínekre is eljutottam, például Japánba. A Budapesti Történeti Múzeum, két osztrák kutató japán együttműködéssel szervezett egy Erzsébet királyné-vándorkiállítást. Fukuokában és Kobéban volt alkalmam részt venni ebben a munkában 2004-ben. De volt olyan, először itthon bemutatott kiállítás „Dunai tájak” címmel, amely egész Olaszországot végig utazta 2001-2002-ben.
A Nemzeti Múzeum Europalia rendezvénysorozatának keretében a brüsszeli Palais des Beaux-Arts-ban a „Hungaria Regia” kiállítás egészen különleges lehetőség volt, beleértve a katalógus szerkesztését. A Budapesti Történeti Múzeumban a reneszánsz év kapcsán 2008-ban rendezett „Corvin tükör – A kultusz évszázadai” című kiállítás a kiváló kollégák csapatával való együttműködés emlékezetes példája volt.
Különösen érdekes feladat volt a vándorkiállítások szervezése és rendezése; általában 6-7 helyszínen (külföldön is) láthatta a közönség a tematikus kiállításokat, a munkába bevonva az érintett múzeumok munkatársait is („Ilyen tavasz csak egy volt életemben” 2009, „A lehetőségek országa – Polgárosodás a 19. századi Magyarországon 2010”, „Egy korszak történelmi traumák között – Kultúra és műpártolás 1920-1944”, 2013-14).
Mikor kezdted el kutatni az Andrássy család örökségét, hogyan indult a velük kapcsolatos érdeklődésed?
A kezdet Göncz Árpád 1995-ös betléri látogatásához köthető. Ezt követően megkereste a Nemzeti Múzeum akkori főigazgatóját, és kérte a két múzeum közötti kapcsolatfelvételt. Ettől kezdve évente megfordultam Betlérben és az ottani kollégákkal folytattuk az Andrássy-műtárgyanyag kutatását. 2005-ben meg is jelent az első, Betlérrel és Krasznahorkával foglalkozó könyvem a Rubicon ház kiadásában. Ez tehát egy több évtizedes folyamatos munka.
A tiszadobi kastély egykor. Forrás: Fortepan
Nagyszalon. Forrás: Fortepan
Andrássy Gyula dolgozószobája. Forrás: Fortepan
Az Andrássy család örökségének kutatása akkor vált számomra igazán hangsúlyossá, amikor 2022-ben a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft-hez kerültem dolgozni és bekapcsolódtam a tiszadobi Andrássy-kastély projektjébe. Ekkor kértek fel arra, hogy készítsem el a kastély kiállítását, ugyanakkor Tiszadob nem volt számomra ismeretlen, mert már 2010-2011-ben is ott voltam, amikor a kastély első átfogó felújítása zajlott. Az Andrássy kutatás folyamatos, 2022-ben a Barczi Gyulával közösen írott Betlér és az Andrássyak című kötet jelent meg, 2024-ben Az Andrássyak kastélyai Magyarországon, amely sok-sok év munkájának eredménye.
A tiszadobi Andrássy-kastély kiállításának rendezése során milyen koncepcionális kérdések vezettek és tervezed-e a kiállítás bővítését?
Ami a koncepciót illeti, kézenfekvő a válasz: az egykori terek leghitelesebb visszaidézésére törekedtünk, hogy a látogatók megismerhessék, milyen környezetben, körülmények között éltek az Andrássyak és vendégeik. Ebben segítség volt Klösz György két, 1890-es évekbeli fényképe a grófi dolgozószobáról és a nagyszalonról. A kiállítás anyagát és a gyűjteményt folyamatosan bővítjük, kutatunk és figyelemmel kísérjük a műtárgyvásárlási lehetőségeket.
...és ma. Fotó: Balázs-Bécsi Krisztina
Kiemelten fontosnak tartom a magyarországi közgyűjteményekben őrzött Andrássy anyagok kutatását, dokumentálását, ez váratlan eredményeket hozott eddig is, csak egy példát említve: A Honderü 1845-ben közzétett egy kis hírt arról, hogy Andrássy III. Károly a Nemzeti Múzeum „lelkes pártolója” a még meg sem nyílt intézménynek ajándékozta „Cignaroli olasz művész két nagyszerű remek képét”. A festmények ma a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében vannak. Remélem azt is, hogy további történeti terek rendezésére nyílik a jövőben lehetőség.
A kutatás során hol találtad meg az Andrássy családhoz kötődő legfontosabb dokumentumokat, leveleket és személyes iratokat?
Ahogy említettem, a múzeumok (például a Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, sőt vidéki múzeumok is), levéltárak elsősorban az Andrássy családhoz kapcsolódó hagyaték őrzői, és még bőven akad kutatni és feltárnivaló. Ezeket igyekszem folyamatosan tanulmányokban, könyvekben közzétenni. Szerencsére kiindulópontként vannak dokumentumok az egykori gyűjteményről, mint például az Andrássy hitbizomány 1931. május 29-én felvett leltára.
Fotó: Balázs-Bécsi Krisztina
Melyek voltak a legváratlanabb vagy legizgalmasabb műtárgy-felfedezések az Andrássy hagyaték kutatása közben?
Az egyik legizgalmasabb kutatásom Betlérhez kötődik, Barczi Gyulával, az intézmény akkori igazgatójával a kastély családi levéltárában maradt album azonosítása, amely a budapesti Tattersallban 1902-ben rendezett jótékonysági lovagjáték szereplőit örökítette meg. Az album fotóiról Boruth Andor készített festményeket, a legifjabb Andrássy Károly páncélos lovasképét először a krasznahorkai vár toronyszobájában láttam. Az albumból létezik egy hiányos példány a Nemzeti Múzeumban is, a BTM példányát pedig kölcsön kaptuk a Tiszadobon történő bemutatáshoz.
Melyek azok a feltáratlan területek, vagy gyűjteményrészek, amelyek további kutatást igényelnek?
Betléren a könyvtári anyag mind a mai napig várja a teljes feldolgozást, különleges kincseket rejt, ahogyan maga a gyűjtemény is. Ennek a szakszerű feltárása folyamatos munkát igényelne, hiszen az anyag szinte teljes egészében érintetlenül maradt fenn. A kastély családi levéltári anyaga még korábban a lőcsei levéltárba került, ezek kutatása is fontos feladat. Nem szabad megfeledkezni Hommonáról sem, ahol kiemelkedően gazdag Andrássy anyag szerepel állandó kiállításban a Vihorláti Múzeumban. Ennek feltárása, illetve kutatása nagyon fontos lenne. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni az 1918-as események kapcsán Tiszadobot, amikor betörtek a kastélyba és sok mindent elhordtak, illetve elpusztítottak. Ennek a történetnek is homályosak a részletei.
Fotók: Balázs-Bécsi Krisztina
Hány könyvet, tanulmányt írtál pályafutásod során?
Háromszáznál több írásom született eddig, de ez is folyamatos munka. Tudományos és ismeretterjesztő folyóiratokban megjelent tanulmányok, önálló kötetek, kiállítási katalógusok. A szerkesztői munka is fontos, akár önálló kötetről, akár folyóiratról van szó.
Mely könyveid, tanulmányaid vagy publikációid foglalkoznak a legmélyebben az Andrássy családdal?
Számos könyvet, tanulmányt írtam már az Andrássy családdal kapcsolatban. A 2005-ben megjelent Betlér és Krasznahorka, a Betlér és az Andrássyak illetve Az Andrássyak kastélyai Magyarországon című köteteimben írok részletesen az Andrássy családról és az örökségükről. A MúzeumCafé szerkesztőjeként szinte minden számban igyekszem, a szám témájához kapcsolódóan Andrássy anyagot publikálni (MC 48, 71, 102, 106, 107, 109, 110).
Mesélj nekem röviden az Andrássyak kastélyai Magyarországon című könyvedről!
A Betlér és az Andrássyak című kötet megírása - amely már a második, kifejezetten Andrássy-kutatásra épülő könyvem volt - után úgy éreztem, hogy fontos lenne a Magyarországon található Andrássy kastélyokról összefoglalóan írni. Ebben a kötetben hat kastélyt mutatok be, valójában hetet, hiszen Monokon két Andrássy kastély van. A kastélyok esetében természetesen fontos volt a bennük élő családtagok történeteinek, életének a bemutatás is.
Nagyon változatos a kastélyok sorsa: volt, amelyet teljesen berendezve vettek meg már a 20. században, mint például a tóalmási kastély, a szigetvári középkori vár udvarán épült Andrássy-kastély az 1920-as években modernizáláson esett át, díszkertjét Ormos Imre tervezte, aki a 20. század egyik legkiválóbb kerttervezője volt. De persze épültek eredetileg is a család számára kastélyok, mint például éppen Tiszadobon. A kutatás során nemcsak hazai gyűjteményekre támaszkodtam: a legkülönbözőbb intézményekben, például a United States Holocaust Memorial Museum anyagában is találhatók eddig nem ismert források, dokumentumok.
Milyen jövőbeli terveid vannak az Andrássy családdal kapcsolatos kutatások, kiállítások terén?
Számomra a kutatás egy soha véget nem érő folyamat. Mindig akad valami új, ami továbbvisz, célokat ad. Ez a legizgalmasabb ebben a munkában. Szeretnék jövő év tavaszán Homonnára is eljutni, ami biztosan érdekes és fontos új eredményeket hoz majd, természetesen a közgyűjteményi kutatások is folyamatosak.
De a legújabb konkrét feladat Tiszadobbal kapcsolatos: a betléri Andrássy-kastélyból kölcsönzött tárgyakat vissza kell szállítanunk februárban, helyettük már korábban kiválogattam az őket pótló, Iparművészeti Múzeum-beli tárgyakat. Aki tehát még látni akarja a betléri anyagot, most látogasson el Tiszadobra. Utána is érdemes lesz természetesen, mert az újabb, Andrássy hagyatékból származó tárgyak többségét soha nem láthatta még a közönség.
Borítóképet készítette: Balázs-Bécsi Krisztina
