2022. április 21-én megnyílt az Alföldi szecesszió című kiállítás a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A kiállítási anyag két nagy egységre, tablókra és tárgyi emlékekre bontható. A gazdagon illusztrált, négynyelvű tablókon épületfotók és értelmezések láthatók, melyek az Alföld szecessziós épített örökségét regionális összefüggésben tálalják. A kiállított molinók fele az alföldi szecessziót definiálja és tematizálja, körüljárva a szecessziós városháza- és zsinagógaépítészetet, az urbanizációt és modernizációt, a polgári nyilvánosság tereit és a paraszti polgárosodást, valamint a stílus jellemző építőanyagait és épületdíszeit. A tablók másik fele három határon túli régió és hét hazai megye szecessziós örökségét mutatja be.
„Én dunántúli vagyok, nekem az Alföld Petőfit jelenti. Szenvedélyesen szerettem gyermekkoromban Petőfi Sándort és az Alföld maga volt a csoda a lelkemben. A Dunántúlon a szecesszió nem olyan domináns, mint az Alföldön. Amikor a 70-es években új lendületet vett Magyarországon a századforduló művészetének kutatása, akkor felfedezték, hogy a korábban ez a sokat szidott stílusirányzat, a szecesszió milyen érdekes, komplex gondolatvilággal együtt született meg és milyen gazdag hazai árnyalatai vannak. Kiderült, hogy az Alföld egészen különleges szerepet tölt be a századforduló építészetének és díszítőművészetének területén.” – fogalmazott Keserü Katalin művészettörténész megnyitóbeszédében.
Az Alföld szecessziós építészetétbemutató, 20 elemből álló tablókiállítás 2015-ben azzal a szándékkal jött létre, hogy a közönség megismerhesse egyrészt a „szecessziós városokként” emlegetett Szabadka, Nagyvárad, Kecskemét árnyas mellékutcákban több mint száz éve meghúzódó épületeit; másrészt azokat a kisvárosokat és falvakat (netán egész járásokat, megyéket), amelyek neve alig-alig tűnt fel mostanáig a magyar építészettörténet-írásban. A tablók számos olyan településre is kitérnek, amelyeket a szecesszióval kapcsolatban soha korábban nem említettek, például Tiszakécske, Abony vagy Szolnok.Ez a feltérképező munka hosszú távon lehetővé teheti annak a kérdésnek az eldöntését, hogy valóban önálló csoportot alkot-e az Alföldön épült szecessziós épületek egy része. Korábban két neves művészettörténész is arra jutott, hogy igenis kialakult a régióban a szecesszió egy sajátos változata, ezt a variánst Keserü Katalin „virágos stílusnak”, míg Gerle János egyenesen „alföldi szecessziónak” nevezte.
A vándorkiállítási anyagot kiegészítik a Damjanich János Múzeum helytörténeti gyűjteményéből és könyvtárából válogatott szecessziós kiadványok, képeslapok, dokumentumok és tárgyi emlékek. A 20. század elején készült képeslapok tanúsítják, hogy Szolnokon főként a Szapáry utca északi felén épültek szecessziós stílusban köz- és lakóépületek, de a belváros számos pontján napjainkig ismegtalálhatók. A korszak jelentős tervezői közé tartozó Komor Marcell és Jakab Dezső, Zrumeczky Dezső, Jánszky Béla és Szivessy Tibor házai ugyan többségükben már homlokzati díszítményeiktől megfosztva állnak, de bizonyítják a századfordulós építészet időtállóságát. A szecessziós stílus másik fontos területe az iparművészet volt. A tárgyválogatás (könyvborítók, lakásdíszítő tárgyak, nyomtatványok, fényképverzók stb.) elsősorban a legfontosabb stílusjegyeket kívánja érzékeltetni. Emellett azt is megmutatja, hogy nemcsak a városképre, hanem a polgári réteg privát tárgyi kultúrájára is hatással volt a rövid életű, hangsúlyozottan dekoratív jellegű szecessziós irányzat.
Kurátorok: Brunner Attila és Veress Dániel
A Damjanich János Múzeum szecessziós dokumentumait és tárgyi emlékeit válogatta: Gulyás Katalin
Az Alföldi szecesszió című kiállítás 2022. június 25-ig tekinthető meg a Damjanich János Múzeum Folyosó Galériájában.
Fotók: Simon Ferenc
