Rendkívüli módon emlékeztek a zalaegerszegi Csány László Szakközépiskola diákjai a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, hiszen nem iskolai keretek között, hanem az ÁVH Börtönmúzeumban elevenítették fel a történelem órán tanultakat. Arról a generációról van szó, akik saját életüket szemlélve nehezen tudják elképzelni azt a borzalmat, kegyetlenséget és lelki terrort, ami az előző évszázadban Magyarországon időről időre feltört. Holott mindaz, ami elődeink, nagyszüleink és szüleink nemzedékével történt, része nem csak a mi, hanem gyermekeink és unokáink életének is. Azáltal, hogy a mai középiskolások megismerik a történelmi tényeket, segítséget kaphatnak önismeretük fejlesztéséhez és társadalmi tisztánlátásukhoz.
Kelet-Közép-Európában csaknem 1 millióan vesztették életüket csak a kommunista diktatúra következtében éhínségben, kényszermunkatáborokban vagy a kivégzéssel végződő koncepciós perek által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a politikai rendszer hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. Áldozat volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés lehetőségétől.
Zalaegerszegen tavaly májusban avatták fel a Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelyét a Mártírok útja 5. szám alatt. A kiállítóteret eredeti környezetben mintegy nyolcvan négyzetméteren berendezve alakították ki enteriőrökkel és szakmai anyagokkal gazdagítva. A kapun belépve balra az egykori portásfülke látható. A helyiségben csak a legszükségesebb tárgyak vannak: asztal egy thonet székkel, írógép, telefon és asztali lámpa. A sarokban egy fogas, rajta a semmivel össze nem téveszthető ÁVH-s köpeny. A falon plakátok idézik a kort: „Férjedet, fiadat hazahozza a Magyar Kommunista Párt!” ígéri a propagandamondat. „Sztálin vezetésével haladnak a szovjet népek a kommunizmus felé” hirdeti a másik.
A fél emeleti folyosón lévő ügyeletes tiszt szobáját a korai szocializmus tárgyaival rendezték be, a helyiségben rádió szól, híreket mondanak: „Kedden délután vörös és nemzeti színű zászlók alatt esztergályosok, martinászok, kovácsok, szövőnők, hajósok, háziasszonyok, a XXI. kerület dolgozó népe a csepeli sportcsarnokba vonult, hogy meghallgassa Mekis József elvtársnak, a Vas- és Fémipari Szakszervezet elnökének, képviselőjelöltjüknek beszédét...” A dobogón sezlony, dohányzóasztal, olvasólámpa, teafőző edény, korabeli újságok és egy pisztolytáska. A szürkére festett és okkersárga hengerezett virágmintával dekorált ÜTI szobából kilépve juthat le a látogató megfelelő „ellenőrzést” követően a pinceszintre. A pincefolyosón egy textilgrafika fogadja a betérőt: egy géppisztolyos ávós néz szigorúan az ember szemébe.
A mellette lévő ajtó egy vasággyal berendezett zárkát rejt, ahol nedvesek és penészesek a falak, a berendezés pedig igen szerény. Egy vas emeletes ágyon két képzeletbeli rab – egy 33 éves volt katonatiszt és egy 20 éves kitelepített fiatalember - suttogva beszélgetnek a sorsukról. A világítás gyér, a feszültség és az elkeseredettség egyszerre tapintható. Tovább haladva egy közösségi terembe lép a látogató, ahol kivetítőn dokumentumfilm mutatja be az ÁVH brutalitását és borzalmait. Mellette egy tablókkal dekorált emlékszobát alakítottak ki a hely megálmodói, amelyek felidézik a korszak diktatórikus eseményeit: az ÁVH működését, az országos és Zala megyei vezetőknek rettegett uralmát, a rémtettek főbb számadatait, a kitelepítéseket, a jogellenes bebörtönzéseket, a vagyonelkobzásokat, az államellenes bűnpereket és halálos ítéleteket. A teremben három érintett személy megpróbáltatásait ismerheti meg a látogató. Ha bárki Hári Margit, Borsos Károly és Hegedűs Ferenc fotója elé áll, egy hangzuhany segítségével hallhatja is a visszaemlékezéseiket. A negyedik helyiség a kínzó- és vallatóterem. Ennek kialakítása tükrözi funkcióját: cement padlóban vércsatorna, korabeli írógép, sámli, gumislag, lavórban ázó kenderkötél és ott a helyszínen egy megrendítő hangeffekt: néhány érintett visszaemlékezése alapján írt kegyetlen vallatás mondatai hallatszanak. A drámaiságot fokozza a textilgrafika: egy éppen kikérdezett férfi összevert ábrázata és a vallatásra váró kétségbeesett fiatal lány és férfi arca.
A diákok megrendülten hallgatták mind a múzeumpedagógus vezetését, mind a kiállítás hanganyagát. De bízunk benne, hogy a múzeumpedagógiai foglalkozások a Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelyén segítették a diákokat abban, hogy e kor történelmét jobban átlássák és személyes betekintésük után kamatoztatják e tudást tanulmányaik során.
