A Magyar Nemzeti Múzeum november 25-én nyílt új állandó kiállítóhelye „A pokol bugyrai… „Málenkij robot” – Kényszermunka a Szovjetunióban”, a második világháború után tömegesen elhurcolt nők és férfiak számára állít emléket. A kiállításnak otthont adó, Ferencvárosi pályaudvar mellett álló „atombiztos” épület egykor a Magyar Államvasutak légoltalmi óvóhelye és vezetési pontja volt, ma itt található a központi Málenkij Robot Emlékhely.
2017-ben nemcsak a magyar emlékezetpolitikának kiemelt területe a GULAG és a GUPVI táborokba elhurcoltak sorsa. Az amszterdami Verzetsmuseum júniustól november közepéig mutatott be GULÁG címmel kiállítást, hiszen a szovjet munkatáborok 18 milliós foglya között több ezer holland állampolgár is szenvedett. A magyarul Ellenállás Múzeumaként ismert intézmény Hollandia, a holland állampolgárok második világháború és a német megszállás idején tanúsított viselkedésével, magatartásmintáival, túlélési stratégiáival, döntéseivel foglalkozik, így nem maradhattak ki a kutatásokból a Vörös Hadsereg által foglyul ejtettek sem. A Szovjetunióba hurcolt hollandok többsége SS katonaként esett hadifogságba, de akadtak köztük olyan idealisták, akik kommunistaként kívántak Sztálin Szovjetuniójához csatlakozni, hogy részt vegyenek a tökéletesnek hitt állam felépítésében. A vörös tablókon, kevés tárgyat, ismert fotókat felvonultató kiállításon kiderült, hogyan működött a rendszer, miként észlelte ezeket a „működési hibákat” a Nyugat, és hogy viszonyul mindehhez a jelenlegi Oroszország. A kiállítást viszonylag enyhe sajtófigyelem kísérte, a hagyományos múzeumi eszköztárra épülő tárlat nem igazán ütötte át a sokkal korszerűbb, multimédiával magas szinten zsonglőrködő múzeumokhoz szokott holland közönség figyelmét.
Az amszterdami GULAG-kiállítás. Fotó: Berényi Marianna
Magyarországon egészen más a helyzet. Egyrészt nem összehasonlítható a szovjet munkatáborokba elhurcolt magyar állampolgárok (különösen a civil áldozatok) létszáma a hollandokéval, másrészt az ok-okozati összefüggések is jóval bonyolultabbak. A túlélők, a témával foglalkozó kutatók hosszú évek óta tervezgetik, hogy egy olyan múzeum, kiállítóhely születik, ahol mindez bemutathatóvá válik. Végül most, 2017 novemberében a Ferencvárosi pályaudvar mellett, a Magyar Államvasutak egykori légoltalmi óvóhelye és vezetési pontján kialakított központ Málenkij Robot Emlékhelyen (Párkányi Raab Péter szobrászművész szoborkompozíciója alatt) megnyílhatott a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása. A vasút mellett kialakított emlékhely nem véletlen. Miután Magyarországot elérte a front, 1944 őszétől-telétől sorra alakultak a hadifogoly-gyűjtőtáborok, – elsősorban vasúti csomópontok mentén, mint például Cegléd, Gödöllő, Győr, Székesfehérvár, Szeged – amelyekben összességében körülbelül 600 ezer magyar állampolgárt tartottak fogva. A hazai gyűjtőtáborokból a foglyokat folyamatosan bevagonírozták, majd a Szovjetunó különböző területeire szállították. A Ferencvárosi pályaudvar mint helyszín erre utal: többek között innen, ill. ezen a pályaudvaron keresztül szállították a foglyokat a Szovjetunióban lévő lágerekbe, gúnyosan mondva „egy kis munkára”, málenkij robotra.
Bejárat. Fotó: Emlékezz ránk!
Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások összlétszáma a kb. 350 főlágerben és közel 4 ezer melléklágerben időnként a 7 millió főt is elérte, ebből körülbelül 4,2 millió volt a külföldi (GUPVI) foglyok száma. Becslések szerint közel 1 millióra tehető a szovjet táborokban dolgoztatott magyar állampolgárok száma. A magyar foglyok zöme a Donyec-medencei szénbányákban (Kelet-Ukrajna), a Krím-félszigeten és Odessza környékén, az Urálban, a Volga mentén, valamint Moszkva, Kijev és Minszk környékén végezte kényszermunkáját, de sokan kerültek a Kaukázusba is.
Fotó: Emlékezz ránk!
A háború következtében megnőtt fogolylétszám miatt a GUPVI, a külföldiek Gulagjaként emlegetett táborok száma is jelentősen több lett. A munkatáborok mindennapjai szigorú szabályok között zajlottak: hajnali ébresztő, órákon át tartó sorakozó és létszámellenőrzés, ételosztás, majd 12-14 óra munka után térhettek csak vissza az emberek. A nők és a férfiak kivétel nélkül mind kemény fizikai munkát végeztek, és napi teljesítményük után kapták még következő napi fejadagjukat. Az étel mennyisége és minősége, a nehéz munka, valamint a borzasztó higiéniás viszonyok is mind közrejátszottak abban, hogy a táborokban egymást érték a halálesetek. Az embertelen körülmények következtében megközelítőleg 300 ezer magyar veszíthette életét a Szovjetunióban. A foglyok hazahozatala 1947-ben kezdődhetett meg és az 50-es évek közepéig tartott, hogy az áldozatok a rendszerváltásig titokként, szégyenfoltként hordozzák a legtöbbször ártatlanul átélt szenvedések terhét.
Fotó: Emlékezz ránk!
A kiállítás fényképeken, plakátokon, visszaemlékezéseken és túlélőktől származó tárgyakon keresztül mutatja be Magyarország második világháborús végnapjait, a kényszermunkára elhurcoltak keserves mindennapjait, és a hazatérés keserédes pillanatait. Az egykori „atombiztos” bunker sötét labirintusai önmagukban is érdekesek, hiszen a kiállítók a túlélést lehetővé tévő gépezetet is megmutatják a látogatóknak, de maga a zegzugosság, a bizonytalan haladási irány, a most „le vagy fel?” zavarba ejtő kérdése érzelmileg alkalmassá teszi a látogatót, hogy átélje a foglyok kiszolgáltatott helyzetét. Nyolc kamrán haladhatunk végig, sorra véve a háborút, a deportálásokat, a munkatáborok világát. Kiemelkedő pillanat, amikor a fekete helyiségekből beléphetünk a hólepte sztyeppéket idéző hófehér kamrába, hogy az áldozatokra emlékezzünk.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
A megnyugvás pillanata azonban nem tarthat sokáig: a hazatérés és a visszaemlékezés terme újra besötétül. Ebből a szorongató érzésből az összegzés kamrája emel ki, ahol megismerkedhetünk a túlélők visszaemlékezéseivel. Itt nyílik lehetőség, hogy az iskolai csoportok feldolgozzák a látottakat, vagy épp befejezzék azt a játékot, amely egy mobiltelefonos applikációra épül, hiszen a Nemzeti Múzeum múzeumpedagógiai programot is kapcsol az új kiállítóhelyhez.
A felsoroltakon túl a látogatást magyar és angol nyelvű kiadvány, tárlatvezetések és multimédiás alkalmazások segítik. De egyelőre egyedül ne próbálkozzunk a múzeumlátogatással, hiszen a speciális környezetben kialakított kiállítás csak kísérettel, előzetes bejelentkezés után látogatható!
További információk és jelentkezés: malenkij.hu
Megközelíthetőség
Cím: 1097 Budapest, Fék utca 6.
Tömegközlekedéssel: 1-es villamos, megálló: Ferencváros vasútállomás – MNM Málenkij Robot Emlékhely
