Vargáék lánya férjhez megy. A család óriási készülődésben van, folynak a lakodalmi előkészületek. Az örömanya már felkérte a falu legjobb főzőasszonyát, s együtt fogadják az ajándékba hozott alapanyagokat. Első nap tésztát gyúrnak a leveshez, második és harmadik nap sós és édes süteményeket sütnek, a negyedik nap hajnalban a nők levágják a baromfikat, a férfiak a disznót...
A lakodalmi előkészületeket és a lakodalom menetét játsszák el a gyerekek az "Ásó, kapa, nagyharang" című múzeumpedagógiai foglalkozáson a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban. Megtanulják, régen faluhelyen hogyan készültek az asszonyok a fiatal házasok megünneplésére. Közösen összeállítják a menüt, megismerik a göcseji hagyományos ételeket, ajándékot készítenek az ifjú párnak, megterítik az asztalt, felöltöznek ünnepi ruhába, s a lakodalom napján kikérik a menyasszonyt a szülői háztól. A gyerekek megtanulják a helyi szokásokat, megtudják, mi az a kásapénz és mikor szedik.
Rizskása, pörkölt torta, móringláda, pruszlik, pendely. Csak néhány szó, amelyeket a mai családok egyáltalán nem használnak, holott a régi időkben a hétköznapi beszéd, az ünnepi szertartások elengedhetetlen szókincséhez tartoztak. A legnagyobb derültséget a foglalkozáson a pörkölt torta okozta, kérdőn néztek egymásra a gyerekek. Zalában már csak kevesen foglalkoznak ennek az esküvői édességnek az elkészítésével, ugyanis nagy szakértelmet és kézügyességet igényel.
Régen anyáról lányára szállt a recept, az ügyes fortélyok és a motívumok fajtái. A valójában pörkölt cukorból és dióbélből álló tortát fehér cukormázzal díszítették, így lett igazán látványos ajándék a lakodalmi asztalon.
De itt a göcseji vidéken más érdekes ízvilágú ételek is léteztek. A leves, a mártások, a ludas kása után a rétesek felszolgálása következett, ezt követte csak a húsételek sora. Miért ez a furcsa
sorrend? A göcseji vidéken sok szerény módú család élt, a húsételeket nagy becsben tartották, szinte csak ünnepnapokon kerülhetett az asztalra. Lakodalom idején a vendégsereget igyekeztek a levessel, a mártásokkal, a bennfőtt hússal, a kásával és a rétesekkel jól lakatni. Miután sokaknak tele volt a bendője, jelentette be a vőfély mókás (sokszor pikáns) rigmusokkal a húsételek felszolgálását. A rétesek közül nem csak a meggyes és az almás, a túrós rétest készítették ezen
a vidéken, hanem a káposztás, a krumplis és a tökös mákost is. A paraszti étrendet ugyanis két dolog ihlette: a sok meg a nincs. Amiből sok volt, azzal kellett kezdeni valamit, ami hiányzott, azt pótolni
kellett, ha egyáltalán tudták.
A múzeumpedagógiai foglalkozáson nagy derültség kísérte a kásapénz eljátszását is. Régen a falusi lakodalmakban az történt, hogy a ludas kása (rizskása bensőségekkel: májjal, szívvel, zúzával) elfogyasztása után a főzőasszonyok a vendégekhez siettek, egyikük keze bekötözve, mondván "felütötte a gőz a karját", de egy kis kásapénz biztosan enyhítené a fájdalmát. Az asszonyok énekelve indultak a vacsoravendégekhez, s szűrőbe kérték a borravalót, hiszen ha a zenészeknek jár a fizetség, akkor az ő munkájuk is megér némi aprópénzt. Aki nem adott vagy viccesen egy gombot vagy más értéktelen tárgyat tett a szűrőbe, köszönetképpen egy meszelős "cirógatást" kapott.
A tánc, a zene és a mulatság napokon át tartott, Göcsejben sokszor három napon keresztül. A vőfély pedig csak úgy mondta kifogyhatatlanul a sok-sok lakodalmi kurjantást, amilyen ez is volt:
"Adjon az isten szerencsés jó estét mindenkinek
E menyegzős házban összejött vendégeknek!
Víg öröm szárnyaljon, szálljon fel az égig,
Az Isten áldása legyen rajtunk végig!
...
Várjuk még azokat, akik még itt nincsenek,
A nagy dolgaik miatt ide nem érhettek.
Addig e vendégsereg mulattassa magát,
lassú és friss táncra egyengesse talpát!
Csak vígan!"
"Kalandozások a múltba" - EFOP 3.3.2-16-2016-00011
