A véletlen hozta felszínre azt az Árpád-kori gyulai sírt, amelyet nemrég tártak fel az egyik külső-törökzugi magánház udvarán. A tulajdonos, aki nemrég vásárolta meg a telket és rajta az ingatlant, épp egy szennyvízgödröt akart kiásni az udvarán, amikor kifordultak a csontok a földből.
A helyszínre hívott rendőrök előbb azt mondták, őskori maradványokról van szó, aztán a helyszínre rendelték a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum archeológusait, akik megállapították, valóban régészeti leletekről van szó. De mivel Gyula nem tartozik a hatáskörükbe, a csontvázat a gyulai közgyűjtemény munkatársának, Liska Andrásnak kellett kiásnia.
A régész úgy véli, a hant, amelynek szomszédságában egy másikat is látni vélt, csupán része lehet egy eléggé terjedelmes temetőnek, amelyhez minden bizonnyal egy önálló település és egy templom is tartozott, hisz az akkori korok emberei a cinterembe temetkeztek. A férfimaradványok mellett viseletfoszlányokra nem lelt, de szegekre igen, amiből arra következtetett, hogy az elhunytat koporsóban temették el. A szakember érdekesnek találja, hogy a hátára fektetett holttest lábaira egy követ helyeztek, aminek vélhetően a rontáslevétel volt a célja.
A sírföldben kerámiatöredékek is szép számmal fennmaradtak, ezek között egy polírozott bizánci cserép is, amelynek a legközelebbi párhuzamait a közeli középkori templomrom feltárásakor ásták ki. Ott négy-öt darabkáit sikerült összegyűjteniük a régészeknek. Érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a középkori Gyula a ma Törökzugnak nevezett városrész helyén terült el, ezzel magyarázható az aránylag nagy számú leletegyüttes.
A véletlenül felfedezett sírt visszatemették, a feltárást egyelőre nem folytatják.
