Jól szervezett, fejlett társadalom élt a térségben a tatárjárást megelőzően – ám ez szinte nyomtalanul eltűnt a 13. században történt kegyetlen pusztítás következtében. Bár a kor legnagyobb hadseregét aligha volt esélyük megállítani, az itt élők mindent elkövettek ennek érdekében. Erre utalnak a szanki ásatások is: a régészek a Kiskun Emlékhelynél folytatott feltárás után az elmúlt hetekben egy másik Árpád-kori templomot is feltártak, a köré épült erődítménnyel együtt. Az országos jelentőségű felfedezésről Rosta Szabolcsot, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatóját kérdeztük.
Honnan tudták, hogy Szankon érdemes egy másik Árpád-kori templom után is kutatni?
Amikor még 2007-ben a jelenleg épülő Kiskun Emlékhely területén, a Kisasszony dűlőben végeztünk szondázó feltárást, egy 90 éves bácsika azzal jött oda, hogy nem jó helyen ásunk, a templom nem itt volt, hanem körülbelül két kilométerre onnan. Jól tettük, hogy hittünk neki, hiszen valóban azonosítottunk egy másik, szintén ebben a korban épült templomot, vagy inkább kápolnát. A légifotókról az is kiderült, hogy ott is van egy kettős árokrendszer az egykori épület körül, ami arra utalt, hogy ezt is egyfajta erődítményként használták a tatárjárás idején az itt élők.
A Kisasszony dűlőben végzett ásatások során ugyanis kiderült, hogy ezek a koncentrikus körök a templom körül nem temetkezési célt szolgáltak: mongol nyílhegyeket, magyar katona holttestét, páncéllemezeket, rengeteg fegyvert és éremkincseket találtunk bennük.
Vagyis az itt élő magyarok igyekeztek védekezni a mongolokkal szemben?
Igen, és ez a kisebb templomnál elvégzett mostani feltárás során is egyértelművé vált. A szanki eredmények alapján egyébként új irányt vett a korszak kutatása. Azt eddig is tudtuk, hogy a település gazdag tatárjáráskori régészeti emlékanyagokban – korábban többek között tömeggyilkosságok nyomaira és éremkincsekre bukkantunk itt –, ám az itteni tapasztalatok után légi felvételek segítségével elkezdtük keresni hasonló erődítmények nyomait. A szanki erődökön kívül (a már korábban feltárt Tázlár és Csengele mellett) a Kiskunságban az elmúlt évben közel 20 ilyet találtunk, többek között a közelben Bócsán, Pákán, Kunfehértó-Várhegyen. Mindez arra utal, hogy a magyarok a kőtemplomok körül kialakított erődítmények sorával igyekeztek felvenni a harcot a világ akkori legnagyobb hadseregével szemben. Persze sikerrel nemigen jártak, de lassították az előrenyomulásukat. Ez a hazai történészek számára is újdonság. A keleti és nyugati források egyaránt azt írják, hogy a magyar háború volt a legkeményebb a mongolok számára, itt hatalmas veszteségeket szenvedtek. Eddig viszont nem nagyon foglalkoztak a kutatók azzal, hogy ez miért lehetett így: az újabb és újabb egykori erődítmények most világos magyarázattal szolgálnak. Ezekre utalhattak a keleti források a sok erődítés emlegetésével, de a magyar krónikák is, amikor arról írtak, hogy az emberek sok helyen sáncokat emeltek, árkokat ástak, volt, hogy 70 falu népe gyűlt össze, hogy felvegye a harcot a hódítókkal.
Más kérdés, hogy ezt a fajta dacos és kemény ellenállást a mongolok megtorolták: legalábbis erre enged következtetni a tény, hogy olyan hatalmas pusztítást okoztak, hogy később a kunokkal tudták csak újra benépesíteni ezt a szinte lakatlanná vált, gazdag vidéket.
A két templom arra utal, hogy ez egy sűrűn lakott vidék volt a tatárjárás előtt?
Persze, ráadásul a két templom mindössze 2 kilométerre volt egymástól. Sajnos az akkori településeknek még a nevét sem tudjuk (a Szank kun eredetű), de az bizonyosnak tűnik, hogy fejlett társadalom élt itt. Erre nem csak a két kőtemplomból lehet következtetni, hanem abból is, hogy viszonylag gyorsan meg tudták szervezni az ellenállást, és megépítették a két erődítményt. De mindezek a szálak messzire vezetnek, hiszen tágabb értelemben arra is újabb bizonyítékkal szolgál, hogy a Magyar Királyság egy erős és jól szervezett állam, korának nagyhatalma volt.
Egy sírhelyet is találtak a kisebbik templomon belül. Ez mire utal?
A templomok mindig a szakrális terek voltak, az emberek ezek köré, vagy akár ezeken belülre is temetkeztek. Azt nem tudni, hogy itt eleve temetőre épült-e a templom, vagy valaki a falakon belülre váltott sírhelyet. Mindenesetre találtunk két szarmata sírt is, az egyiket éppen ez alatt. Bár ki voltak fosztva – mint az ebből a korból származó sírok döntő többsége –, viszont találtunk olyan féldrágaköveket (karneol gyöngyöket), amelyekkel a szarmaták díszítették a ruháikat. Úgy tűnik, ez a halom már a 2-3. században is temetkezési hely volt.
A kisebbik templom maradványait visszatemették. Mit gondol, érdemes lenne ezt a helyet később látogathatóvá tenni?
Ez az adott települések dolga. A megyében minimum ötszáz Árpád-kori templomhelyről tudunk. E helyszíneket a lehető legnagyobb mértékben meg kell óvni az utókor számára, ám emlékhelyek kiépítésének akkor van létjogosultsága, ha az adott közösség a magáénak érzi múltját, vállalja az emlékhely gondozását, őrzését, védelmét, fenntartását. Ugyanakkor Szankon a Kiskun Emlékhellyel akár egybe is lehetne kapcsolni ezt a helyszínt – a tatárjárás szempontjából a községnek egyébként is országos jelentősége van. Akárhogy is lesz, a legfontosabb, hogy a művelésből kivonják ezt a területet, hogy ne erodálódjon tovább a halom.
