A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban két új időszaki kiállítás is látogatható: a Karancs ’60 és a Kincsek a Karancsról. Mindkét kiállítás a múzeum földszinti kiállító helyiségeiben tekinthető meg – kifejezetten szerencsés, hogy fizikailag közel vannak egymáshoz, így „a régmúltból könnyen át lehet sétálni a közelmúltba”.
A Kincsek a Karancsról a Karancs-hegységről, a „palóc Olümposzról” származó leleteket bemutató kiállítás, amelyet Szolnoki Tamás és Tóth Krisztián régészek rendeztek, 2024. július 30-án nyílt meg. A Karancs-hegység a magyar-szlovák határon fekszik, legmagasabb csúcsa 729 méter, ahonnan a Karancs-kilátóból, egy volt olajfúrótoronyból pazar kilátás nyílik a Karancs-Medves vidékére, a Börzsönyre, a Mátrára, sőt még a Tátrára is.
A bemutatott tárgyak nemcsak a neolitikumból, a bronzkorból és a vaskorból származnak (például pattintott kőeszközök, nyílhegyek, fibulák, sarlók), hanem középkori és kora újkori eredetű leletek (például egy gótikus kulcs, pecsétgyűrűk, puskagolyók) is fellelhetőek.
Gótikus kulcs (vas, 14-15. század, Karancsalja-Kápolnahegy)
A tárlók kronologikus sorrendben helyezkednek el, a falakon lévő szöveges magyarázatokkal és képekkel kiegészülve. A kurátorok külön szenteltek egy tablót „Közösségi régészeti kutatások” címmel a múzeumi önkéntesek számára, akik 2013 óta segítik a régészeket. A tárlat kiemeli Balga Richárd, Bercsényi Tamás és Bercsényi Péter munkásságát, akik már nagy mennyiségű fémtárggyal gyarapították a múzeum gyűjteményét.
A Karancs ’60 című kiállítás pedig Salgótarján egyik meghatározó építészeti emlékét, az egykor virágzó Karancs Szállót mutatja be. A kiállítást a Múzeumok Éjszakája program keretében, 2024. június 22-én nyitották meg, amelyre a szálloda egyik volt pincére, Gabora Attila is elment, aki aprósüteményt és bort szolgált fel a vendégeknek.
A Karancs Szálló Salgótarján utcaképének egyik máig meghatározó eleme, melynek építése 1962-ben kezdődött meg, tervezői pedig Jánossy György és Hrecska József. 1964. április 5-re készült el a hétemeletes, 84 szobás épület. A Dornyay Béla Múzeum tárlata részletesen bemutatja a hajdan rangos szállodát.
A falon láthatóak fotók az épülő szállóról, majd a már elkészült épület recepciójáról, szobáiról, valamint korabeli hirdetések, cikkek, amelyek képet adnak a szálláshelyről. A vitrinekben a Karancs Szálló képével díszített poharak, illetve tárgyak találhatóak, sőt egy, a szálló 25. éves fennállására készített borosüveg is fellelhető.
A látogató a vitrinek mögött őrzött étlapokból megismerheti, mit ehettek-ihattak a szállóvendégek. Elérhetőek voltak a különleges ételek is, például teknősbéka leves Lady Courson módra („Duplás csészébe tálalt leves, curry porral ízesített tojásos tejszínnel behúzva, sütőben megpirítva”), illetve különböző halételek, csigák, rákok. Természetesen a jellegzetes palóc ízek sem maradtak ki: lehetett rendelni kubikus levest (Endrefalváról), melynek leírása a következő: „hagymás zsíron kockára vágott burgonya, karikára vágott füstölt kolbász megpirítva, csíkokra vágott füstölt szalonnát teszünk bele, piros paprikával megszórva, vízzel felengedve, sóval, borssal ízesítve és karikára szaggatott gyúrt tésztát adunk hozzá betétnek”. Szerepelt a menülapon a jól ismert tócsni és a sztrapacska túrós, valamint káposztás változatban is.
A Karancs Szálló számos rendezvény helyszínéül szolgált, amiről a kiállítóterem falain elhelyezett plakátok mesélnek. A Salgótarjáni IBUSZ 1966. szeptember 24-én palóc bált rendezett ott különleges palóc ételekkel és italokkal, népi és tánczenével. 1966. február 12-én nemzetközi farsangon vehettek részt az érdeklődők, amely keretében tombolahúzás, sőt, táncverseny is volt. A kiállítást egy éttermi asztallal berendezett enteriőr zárja.
Azok számára, akik jártak a Karancs Szállóban, óriási nosztalgiát jelent ez a kiállítás, akik pedig már csak mai, elhagyatott, üres formájában ismerik ezt az ikonikus épületet, nagyszerű betekintést kapnak abba, hogy nemcsak a szállóban, hanem Salgótarjánban is milyen pezsgő élet folyt. Remélhető, hogy a tárlat eléri célját, és ezek után mindenki másként fog tekinteni a nógrádi vármegyeszékhely központjában álló, jelenleg magányos építészeti remekműre.
Ez a kiállítás 2024. október 30-ig tekinthető meg.
