Megnyitó: 2026. április 17., csütörtök 17 óra, Bánó-ház
Köszöntőt mond: dr. Rosta Szabolcs múzeumigazgató és Jánosyné Bánszky Zsuzsanna
A kiállítást megnyitja: Kalmár Ágnes művészettörténész
Közreműködik: Petrás Mária Kossuth-díjas népdalénekes, az MMA rendes tagja
A kiállítás kurátora: Osztényi Éva Gizella művészettörténész (KKJM Képzőművészeti Osztály)
A kiállítás megtekinthető: 2026. április 9-től, csütörtöktől szombatig 10 és 14 óra között.
1976 szeptemberében lesz ötven éve annak, hogy a Magyar Naiv Művészek Múzeuma megnyitotta
kapuit a Bánó-ház műemléki épületében. A múzeum alapítását Moldován Domokos (1943–2021)
Nádasdy Kálmán-díjas opera- és filmrendező kezdeményezte 1968-ban és e célból a városnak
adományozta gyűjteményét. A gyűjtemény a következő évtizedekben a Magyar Nemzeti Galéria és
a Népművelési Intézet naiv művészeti gyűjteményeivel gyarapodott Bánszky Pál (1929–2015)
művészettörténész, néprajzkutató tevékenysége nyomán, valamint egyéni alkotók munkáinak
gyűjtésével. Ez a Magyarországon egyedinek számító kollekció jelenleg mintegy két és fél ezer
alkotást foglal magában, köztük a művészeti ág legjelesebb képviselőivel.
A Magyar Naiv Művészek Gyűjteményének újrarendezett kiállítása 44 művész 79 alkotását
mutatja be, a műfaj olyan kiválóságaival mint például Balázs János, Benedek Péter, Borosné
Endresz Teréz, Dallos Marinka, Gajdos János, Győri Elek, Homa János, Mokry Mészáros Dezső,
Oláh Mara, Orisekné Farsang Erzsébet, Örsi Imre, Répás János, Süli András, vagy éppen Vankóné
Dudás Juli. A különféle technikákkal készült festményeken túl számos terméskőből és fából
faragott – köztük különös, bálványszerűen megjelenített, öltöztetett – szobrok, továbbá festett
szekrény és tulipános láda is látható.
A naiv művészet fogalma a 19. század végén került be a köztudatba, Henri Rousseau és a
vasárnapi festők révén. Alapvetően az olyan autodidakta alkotókat nevezik naivnak, akik megtartva
fő foglalkozásukat, a divatos művészeti áramlatokat nem követve, csupán az egyéni kifejezésvágy,
ösztön által hajtva alkotnak. Magyarországon az 1920–1930-as években az ún. „őstehetségekkel”
kezdődött a naiv művészek elismerése. Kassák Lajos a következőket írta 1934-ben a Nyugatban a
Magyar Őstehetségek kiállításról: „A legkulturálatlanabb paraszt-festőben is megvannak a modern
kultúra csírái, fejlődésük útja világosan a város felé mutat és képeik, mint alkotások, közelebb
állanak a modern festőművészethez, mint ősapáik népművészetéhez. Nem díszítenek, nem
stilizálnak, hanem közvetlenül megnyilatkoznak.”
