Pulszky Ferencet 150 évvel ezelőtt, 1869. március 4-én nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum élére. A Múzeum (a Pulszky Társasággal együttműködve) ebből az alkalomból a jeles évforduló napján konferenciát rendez. Most tehát nem egy születés vagy halál kerek évfordulója szolgáltat alkalmat az emlékezésre, méltatásra, hanem egy meghatározó eseményé. Az időpont az azt következő negyed század miatt válhatott persze piros betűssé, hiszen mint kiderült nemzeti közgyűjteményünk történetének virágkora kezdődött ezzel a nappal, illetve ezzel a kinevezéssel.
Kubinyi még marad
1865 elején az újsághírek arról szóltak, hogy Kubinyi Ágoston múzeumigazgatót nyugdíjazzák. Ekkor már egy ideje támadták az 1843 óta az intézmény élén álló Kubinyit, a leghevesebben talán a Fővárosi Lapok, amely kitartóan követelte lemondását. Ennek megtörténtét több lap is nemegyszer tényként közölte, hogy aztán később cáfolja azt. A sajtó számos jelöltet is megnevezett az igazgatói tisztségre: Henszlmann Imrét, Ipolyi Arnoldot, báró Kemény Zsigmondot, Rómer Flórist, Ürményi Józsefet, Xántus Jánost és gróf Waldstein Jánost. A legtöbbször Rómer és Xántus neve szerepelt a latolgatásokban. (Sőt még az igazgatói állás megszűntetése is komolyan felvetődött a döntéshozók között.)
Az igazgatóváltás tényleg felmerült, de végül mégis elmaradt, mert Kubinyinak sikerült kijárnia Bécsben, hogy megtarthassa az állását. Lehetséges, hogy ha ekkor, 1865-ben új igazgatója lett volna a Nemzeti Múzeumnak, akkor ma Rómer- vagy Xantus-korszakról beszélhetnénk. De nem így lett, hanem még négy évig tartott Kubinyi korszaka és az utána következőt már az emigrációból hazatérő Pulszky Ferencről nevezhették el.
Kubinyi Ágoston, aki Pulszky előtt negyedszázadig vezette a Nemzeti Múzeumot (MNM Történelmi Képcsarnok)
Pulszky igazgatóságának felmerülése
Sokan jöttek tehát szóba az 1860-as évek közepén, akik követhették volna Kubinyit a múzeumigazgatói poszton. Mindenkinek több esélye volt erre, mint a később befutó Pulszkynak, aki ekkor még emigrációban élt és bár 1861-ben távollétében képviselővé választottak, nem térhetett haza. Barátai (elsősorban báró Eötvös József) már száműzetése alatt kapacitálták a tisztségre. Visszaemlékezéséből (ahol írt erről is, ld. Budapesti Szemle. 1883. 76. sz. 70.) úgy tűnik, hogy hajlott is volna rá, már csak azért is, mert így hazatérhetett volna, mégpedig amnesztia-kérés nélkül. Ennek meghiúsulásáról Pulszky a következőket írta: „E tervnek útjában állt azonban, hogy mérvadó körökben a múzeumi igazgatóság sinecurának tekintetett, mely egy félig-meddig tönkre menő magas bureaucratának volt szánva. A lakás zöldellő kertben a város közepén, minden esetre igen kellemes; de a fizetés oly csekély volt, hogy az, kinek az által segíteni akartak, ezt csakugyan keveselte s más, magasabb fizetésű alkalmazás után látott s azt el is nyerte, azalatt azonban elmúlt egy-két év.” – Hogy ki lehetett az a személy, akit itt név nélkül említ Pulszky, nem tudhatjuk; ha az 1865-ben a sajtóban szóba jövő neveket nézzük, akkor leginkább Ürményi Józsefre (1807-1880) gondolhatnánk. 1865 végén mindenesetre már Pulszky nevét is említik lehetséges múzeumigazgatóként egy bécsi lapinformációra hivatkozva (Fővárosi Lapok. 1865. dec. 21. 292. sz. 1159.).
Pulszky kinevezése
Pulszky 1866-ban hazatérhetett, amnesztiát kapott azzal a feltétellel, hogy nem megy szembe a kiegyezéssel. Ezt nem csak, hogy megígérte, hanem bőven be is tartotta, hiszen például Ferenc József koronázási ceremóniájának részleteit már ő tervezte meg Deák Ferenccel együtt. 1867-től pedig országgyűlési képviselőként is erősítette a Deák-pártot. Ugyancsak visszaemlékezéséből tudjuk, hogy már hazatelepülése idején, majd később is, Eötvös József többször felvetette neki azt a korábbi tervet, hogy ő legyen a Nemzeti Múzeum igazgatója, mert ahogy mondta, szerinte tanulmányai és ízlése erre a posztra predesztinálja. Pulszky végül 1869 februárjában jutott el odáig, hogy maga vesse fel az akkor már kultuszminiszter Eötvösnek, hogy eljött az ideje régóta tervbe vett igazgatói kinevezésének. Éppen folyt a szécsényi kerület képviselőségéért a választási kampány, amelynek végkimenetelét Pulszky kétségesnek látta, ugyanakkor a győztes választás után már nem foglalhatta volna el a múzeumi állást, mert az képviselőségével már összeférhetetlen lett volna. Viszont igazgatóként képviselő még lehetett, mint ahogy ez aztán meg is történt (ld. Budapesti Szemle. i. m. 71.).
Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum új igazgatója (MNM, Központi Adattár és Digitális Képarchvum)
Eötvös József egy hét alatt elintézte és végbe vitte Kubinyi nyugdíjazását, amely 1869. február 25-ével történt meg. Pulszkynak nyilván miniszter barátja jelezte ezt és a kinevezését is. A sajtó viszont nem volt (nem lehetett?) ilyen jól értesült, mert csak Kubinyi nyugdíjazásáról írtak és párhuzamosan ezzel a legtöbb helyen utódként Rómer Flóris neve jelent meg. Például A Hon 1869. március 4-i reggeli kiadásában ekképpen: „A muzeumi igazgatósági állomás helyére, mint halljuk Rómer Flóris volna kiszemelve. Részünkről örömünket fejezzük ki, ha csakugyan meglesz, e választás felett.” (51. sz. (3. p.)) E hír megjelenésekor már megvolt a királyi döntés Pulszky kinevezéséről, hiszen az Kubinyi nyugdíjazásáról és Pulszky kinevezéséről egy napon született. Ez utóbbiról Eötvös miniszter éppen ezen a napon, március 4-én írt levelében tájékoztatta a kinevezettet. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található levél így szól:
„Tekintetes Pulszky Ferenc
volt országgyűlési képviselő urnak
Ő császári és apostoli királyi Felsége folyó évi február hó 25-én kelt legfelsőbb határozmányával Kubinyi Ágostonnak a magyar nemzeti múzeum igazgatásától való tettleges fölmentését legkegyelmesebben megengedvén, a megürült múzeumi igazgatói állomásra az eddigi illetményekkel tekintetes Uraságodat kineveztetni méltóztatott.
Midőn Ő császári és apostoli királyi Felsége ezen legmagasb elhatározásáról örvendetes tudomásul ezennel értesíteném, fölhívom egyúttal, hogy a tiszti eskü letétele végett nálam jelentkezni szíveskedjék.
Tiszti illetményének jelesül 1680 ft évi fizetésnek, 420 ft évi pótléknak és 10 öl tüzifa váltságának a folyó 1868/9-ki idényre leendő kirendelésénél, a hivatalbeli elődje által ugyanezen idényre már felvett összeget tekintetbe vennem kellend.
Illetményeinek kiegészítő részét természetbeli szállás képezvén a múzeum épületében, aziránt hívom föl egyúttal Kubinyi Ágoston urat, hogy a jelenleg általa bírt természetbeli szállást folyó évi április 1-től kezdve tekintetes Uraságod rendelkezése alá bocsássa.
Az imént nevezett igazgató kezei közt levő hivatalos iratok, tárgyak és pénzek átvétele legczélszerűbben fog kettős párban kiállított átadási illetőleg átvételi okmány kicserélése mellett tekintetes Uraságod és hivatalbeli utódja [helyesen: elődje] közt eszközöltetni, miről Kubinyi Ágoston urat egyúttal értesítem.
Egyébiránt arra kívántam tekintetes Uraságodat már ezúttal is figyelmeztetni, hogy a Széchenyi Országos Könyvtár rendezése ügyében kiadott rendeleteim, melyek folytán a rendezésre alkalmazott személyzet némileg kivételes állást foglal, további intézkedésig épségben maradnak.
Budán, 1869. évi márczius 4-én
B. Eötvös József s. k.”
(OSZK Kézirattár Fond VIII/2022 – első közlése: Vigh Károly: Pulszky Ferenc levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban. In: Folia Historica. 11. 1983. 91.) Ez a levél vált kinevezési okirattá, ugyanis külön – díszes – kinevezési oklevelet másokhoz hasonlóan ő sem kapott.
A kinevezés híre március 5-én a hivatalos Közlöny nyomán terjedt el, már A Hon esti kiadása is hozta, majd a 6-i újságok is. 5-én az Ellenőr c. napilap még Rómer és Pulszky jelöltségét együtt említette előbbi mellett téve le a voksot. Másnap a döntés ismeretében a következőképpen kommentálták azt: „Kisebbségben maradtunk. Nem Rómer, hanem Pulszky Ferencz maradt a muzeum igazgatója. Kinevezését a hivatalos lap tegnapi száma közlé. Eszünkbe jut itt, hogy Pulszkyt három év előtt a Kisfaludy-Társaság is igazgatóul akarta választani, s meg is választják egyhangulag, ha Pulszkynak eszébe nem jut, hogy megismerkedjék tagtársaival. Megismerkedett tehát velök egy ülés alkalmával, és azután megválasztották helyette – b. Kemény Zsigmondot, csaknem egyhangulag. Pulszky tudománya iránt tisztelettel viseltetünk, s ha erélyes és tevékeny igazgató lesz, majd akkor örülni is fogunk kinevezésének. Addig nem gratulálunk a muzeumnak.” (Ellenőr. 1869. márc. 6. 6. sz. 23. – Pulszky erről mást írt visszaemlékezéseiben: Eötvös lemondása után őt kérte fel, csak nem készítette elő „a terepet”. Ld. Budapesti Szemle. 1883. 75. sz. 344-345.). A Fővárosi Lapok a kinevezés hírével kapcsolatban több dolgot is megjegyzett: „Ő igen helyén lessz ez állásban, mert mindenesetre kitűnőbb régész és műtörténész, mint politikus. Évek előtt, midőn a jövendőbeli muzeumi igazgatókat egymás után jelölgették ki a lapok, Henszlmann Imre – ki maga is a jelöltek közt volt – igy nyilatkozott: „ez állomásra volna egy igen hivatott emberünk, de az külföldön van – Pulszky.” Valóban, e kinevezésnél el kell térnünk a politikai rokon- vagy ellenszenvektől, s csupán azt itélnünk meg: ha vajjon a „kellő” embert nevezték-e ki. Részünkről a tudomány nevében örvendenénk, ha Pulszky Ferenc inkább a műtudományoknak élne, mint a politikának. Emiatt nem volna nagy veszteség, amott pedig igazi nyereség lenne. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy ő kitünő műismerő, ki még az angol tudós világban is nagy tekintélyben állt. Csernátonytól, ki Pulszkynak kérlelhetetlen politikai ellensége, hallottuk, hogy egykor együtt voltak a britt múzeumban. Egy múzeumi tudós jött eléjük, mondván: „jó, hogy jő Pulszky úr, e régiséggel sehogy sem tudunk tisztába jőni.” Pulszky megvizsgálta s tisztába hozta rövid idő alatt az egészet. Ekkor oda-fordult száműzött-társához, mondván:”Jó, hogy ön itt van. Magyarországon senki se hinné, hogy véleményemre ennyit adnak a britt múzeumban.”- Pulszky Ferenc tehát a múzeum igazgatói állásában igen helyén lesz, s csak azt kell óhajtanunk, hogy ottani tevékenységét a politika – mely nála nélkül könnyen el lehet – ne csorbitsa.” (Fővárosi Lapok. 1869. márc. 6. 53. sz. 211.) A múzeumi igazgatóváltásnak képes lenyomata is született egy karikatúra formájában, amely a Borsszem Jankó c. élclapban jelent meg 1869. március 21-én. Ezen az új igazgató, Pulszky a régit, a múmiaként ábrázolt Kubinyi Ágostont, mint antikvitást múzeumi tárlóba, vitrines szekrénybe helyezi, jelezve ezzel, hogy vele új és modern korszaka kezdődik a Múzeumnak.
Karikatúra a Kubinyi-Pulszky igazgatóváltásról (Borsszem Jankó)
Pulszky hivatalba lépése
Pulszky hivatali esküjét 1869. március 8-án tette le. Egy héttel később, március 15-én a 4809 sz. miniszteri rendelet deklarálta, hogy fizetését április elsejétől kezdve előleges havi részletekben utalványozzák majd (MNL OL C114 Helytartótanácsi Levéltár. Számvevőség. Alapítványi Ügyosztály. Libri Contoales 198. k. 522.).
Pulszky hivatalos múzeumi beiktatására március 22-én Kubinyi Ágoston igazgatói (átadandó) lakásában került sor a teljes hivatali személyzet jelenlétében. A minisztériumot Hegedűs osztálytanácsos képviselte, aki először Kubinyi érdemeit méltatta, majd Pulszkyt üdvözölte, aki rövid beszédében a személyzet támogatását kérte, hogy „a nemzeti múzeumot európai színvonalra emelhesse”. Ezt követően még Kubinyi tartott egy búcsúbeszédet. (Fővárosi Lapok. 1869. márc. 24. 68. sz. 272.)
Pulszky Ferenc legkésőbb 1869. április elsején beköltözhetett múzeumigazgatói lakásába, ahol élete végéig élt (1897). Érdekességképpen megjegyezzük, hogy nyugdíjazásáról a kinevező Eötvös József fia Loránd értesítette hivatalosan, aki 1894 végén vallás- és közoktatásügyi miniszter volt.
Pulszky Ferenc névjegykártyája (magántulajdon)
2012-ben a Nemzeti Múzeum Pulszky Esték rendezvénysorozatában Frank Tibor egyetemi professzor úr volt az egyik vendég, aki magával hozta Pulszky Ferenc (tulajdonában lévő) névjegykártyáját. Jómagam akkor láttam először – később kiderült, hogy a Nemzeti Múzeumnak is van egy példánya – és már akkor is nagyon megérintett a látványa: Pulszky nevén kívül ugyanis csak egyetlen szó szerepel rajta: Muzeum. Ezzel a szóval (és a konkrét hellyel is) valóban összeforrt az ő neve és e folyamat éppen másfélszáz éve vette kezdetét.
