1995-ben, az ICOM akkori múzeum-definíciójának megújításán dolgozó testület tanácskozásai közepette Georges Henri Rivière francia muzeológus azt találta mondani:
„a múzeum voltaképpen egy pavilon, amely sok árunak ad otthont. Valami, ami jóval a szó megjelenése előtt régi volt. Gyűjtőgép az idők kezdete óta. Feje merész ugrásokkal halad előre, farka pedig soha véget nem érő” (Sári, Zs., 2022., Az ICOM múzeum definíciójának története és evolúciója. ICOM Magyarország, p. 7).
Mit sugall e karakteres, ha úgy tetszik, affektív horizontban mozgó meghatározás? Számomra életet… Eleven teremtményt sejtet, mely változik és fejlődik. Élő, akárcsak egy család tagjainak közössége vagy egy munkahely szakmai közege. Márpedig, ami dinamikus, az nézetekkel bír. Ahol pedig álláspontokra találunk, ott eltérésekre is bukkanunk. Most arra invitálom Önt, tekintsünk közösen e heroikus szerzeményező mélyébe, és vizsgáljuk meg, mi történik, ha ellentétes vélemények, ellenkező (vagy ellenkezőnek tűnő) érdekek merülnek fel munkatársai – a múzeumpedagógus és a megelőző állományvédelmi felelős – között.
A múzeumpedagógia pillantása
A muzeális intézmények gyakorlatában bevett szokás, mind a jogszabályi háttér, mind az intézményi küldetés és a működési stratégia alapján, múzeumpedagógiai kínálat kialakítása, aktualizálása, foglalkozások tartása. A „múzpedesek” kreatívak, lelkesek, mindig színesben és szélesvásznúban gondolkodnak. Céljuk, hogy a műtárgyakat közel hozzák a programok résztvevőihez, s ezt a múzeumi térben, a gyűjteményi anyagból kiindulva, modern nevelési-oktatási szemlélettel és sziporkázóan egyedi megoldásokkal kívánják megvalósítani.
Az ELTE PPK egyik előadóterme
A múzeumpedagógusok olyanok, mintha szünet nélkül a szellemi gasztronómia batyubáljába készülnének; feneketlen kosaruk varázslatos demonstrációs tárgyak, saját készítésű laminált alkotások, ezerszínű íróeszközök, képeskönyvbe illő feladatlapok, praktikus ülőpárnák, titokzatos illattégelyek és bűverejű hangszerek csemegéiben bővelkedik. Mind egy-egy ínycsiklandó foglalkozás egzotikus összetevői…
Hivatásuk végzése közben folyamatosan szembesülnek a múzeumlátogatás alapszabályainak egyikével, jelesül, a műtárgyak érintésének tilalmával. Ezért ötletes kiskapukat keresve, batyupartis kosárkájukkal demonstrációs eszközök, szemléltető tárgyak és egyéb, rendhagyó módszerek alkalmazásával hozzák testközelbe, teszik mintegy „érinthetővé” a muzeáliákat s az általuk közvetített értékeket, üzeneteket. Ugyanakkor, a múzeumpedagógusok nem csupán tapinthatóvá kívánják tenni a tárgyakat, hanem a gondolkodásra, érzelmekre, mozgásra és alkotásra kívánnak ösztönözni. Ehhez megfelelő világításra, tágas – vagy épp szorosan a műtárgy közelében kialakított – térre, kreatív eszközök alkalmazására, a kézműveskedéshez szükséges alapanyagokra és alkotóhelyszínre van szükségük.
A megelőző állományvédelem tekintete
A preventív konzerválás merőben más, ugyanakkor szintén rendkívül komplex szemlélet jegyében gondolkodik. Nem csupán a kulturális javak kézbevételének tiltása szolgál azok védelméül, hanem alapvető műtárgykörnyezeti paramétereik – ideális (vagy az adottságok függvényében az ideálishoz közelítő) hőmérsékleti, relatív páratartalmi, megvilágítási körülményeket biztosító, UV-sugárzási és légkörszennyezettségi mutatókat vizsgáló – megtervezése és kialakítása is.
Felvétel az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ épületéről. Forrás: Néprajzi Múzeum weboldala.
Könnyen megeshet, hogy a múzeumpedagógus által tervezett foglalkozás helyszíne egy olyan terem vagy kiállítótér, melynek körültekintő módon megkomponált műtárgykörnyezeti paraméterei „nem bírják el” adott számú résztvevő egyidejű jelenlétét, mert egy meghatározott létszám feletti csoport oly mértékben növeli a relatív légnedvességet vagy a szén-dioxid szintet, hogy az veszélyezteti a műtárgyak jóllétét. Ugyanígy előfordulhat, hogy a foglalkozás résztémáihoz szükséges fény biztosítása ellentétben áll a műtárgy számára előírt megvilágítási mértékkel. Ez a protokoll akár a mobiltelefonok használatával is sérülhet, hiszen az a fotózás vagy a QR-kód beolvasása mellett (sajnos) lehetőséget biztosít vaku alkalmazására is, ami igen káros a műtárgyakra.
A múzeumpedagógus által aprólékos gondossággal összeállított kézműves részegység alkotási folyamata miatt is, segédanyagai – pl. víz (!), festék, ragasztó, olló – miatt is aggályos, mi több, tiltott kategóriába eső. Előfordulhat az is, hogy a múzeumpedagógus kreativitása egy labda körbedobálása által talál utat a műalkotás megközelítésében és az interpretáló üzenet befogadásában, az állományvédelmi felelős azonban rámutat, a labda repítése veszélyezteti a műtárgyak és/vagy bemutató-berendezéseik fizikai biztonságát.
A picinyke szelencékből kiáramló, ámulatba ejtő illatok a muzeáliákra vagy vitrinjeik alapanyagára káros illékony szerves anyagokat juttathatnak a kiállítótérbe. A fentebb említett, lelki táplálékul szolgáló csemegéskosár pedig szintén felkiáltójelnek tűnhet az állományvédelmi szakember olvasatában, hiszen az abban lapuló eszközök kihelyezése, szétrakodása veszélyfaktort képvisel a kiállítótérben.
Nézőpontok ütközete
Látjuk tehát, a kétféle hivatás kétféle koncepció alapján gondolkodik és dolgozik. Lekicsinyelnénk a konfliktus jelentőségét és drámai erejét, ha dimenziójában pusztán teoretikus véleménykülönbséget, eltérő megközelítési utakat vélnénk felfedezni, hiszen a szembenállás markánsan tetten érhető: egymással ellentétes szempontok, szöges ellentétben álló megvalósítási paraméterek feszülnek egymásnak. S mégis, ha a helyzet mélyére tekintünk, jól láthatóan körvonalazódik, hogy a kétféle látásmód ugyan eltér, de az érdekek azonosak!
Mindkét szakember a múzeum javát kívánja szolgálni, mindketten a műtárgyak „hasznosítására” törekednek, csak éppen szakmai kompetenciáik keretein belül mozogva teszik ezt. Abban a pillanatban, amint a szakemberek készek kilépni (komfort)zónájukból, s tekintetbe veszik egymás nézőpontját, ha úgy tetszik, „elfoglalják egymás látószögét”, már más megvilágításba kerül a probléma. Ez a fajta feloldási lehetőség a közös tervezés, a megbeszélés és a kompromisszumos megegyezés lehet.
Kerek asztalból kerekasztal
Leülni közösen, s egy csésze kávé mellett, egymás világára ajtót nyitva megbeszélni az álláspontokat – nos, ennél gyümölcsözőbb, konszenzuskereső platformot nem tudok elképzelni. A kerek formájú asztal körül nincsenek királyok és alattvalók, nincs értékesebb és alacsonyabb rangú vélemény – és nincs versenytárs. Vannak azonban szakemberek, akik egyaránt kompetensek és elkötelezettek, vannak azonos súlyú szakmai érvek, és legfőképp: vannak pályatársak, munkatársak, akik e kerekasztalként aposztrofálható beszélgetés keretében valóban egymás társaivá válhatnak.
Végső soron, az érdek, a múzeum ügyének szolgálata közös és megkérdőjelezhetetlen, így maga a célkitűzés tartalma válhat szilárd, kölcsönösen elfogadott kiindulóponttá. S ez a fennkölt origó lehetőséget adhat rá, hogy háromszáz lux erővel derüljön fény kompromisszumos megoldásokra, melyek keretében a múzeumpedagógus az állományvédelmi felelős gondoz.
Szakértő keze által önállóan kialakított foglalkoztatóteret, elkülönített kézműveshelyszínt, vagy épp alapvető műtárgyvédelmi paramétereknek maximálisan megfelelő interaktív zugokat és hands-on installációkat. A program pedig a múzeumpedagógus rugalmasságáról tanúskodó, módosított tematikai részegységet, vagy helyszínbeli átütemezést kaphat.
A létszámbeli határértéket meghaladó osztályok csoportbontással két csapatra oszthatók, a vizesalapú alkotóeszközök műtárgybarát szemlélettel papírra és színes ceruzára cserélhetők, a sziporkázóan aktuális digitális technológiák jó öreg analóg módszerre válthatók, nevezetesen olvasásra-rajzolásra, a megkérdőjelezett labda pedig ártatlan papírrepülőre, körbeadogatható demonstrációs tárgyra vagy, többszörösen gazdagító elemként, játékos szemkontaktus-keresésre cserélhető. E win-win alapú megoldásban nemcsak a felek, hanem a program résztvevői is, és magától értetődően az intézmény is nyer.
Értékőrző, értékálló szemlélet
Az ICOM legutóbb 2022-ben újította meg a múzeum intézményi definícióját, s annak első gondolatkörében reflektál a klasszikus megőrzési feladatra. Meggyőződésem, a szervezet szükségszerűen életre hív majd újabb és újabb meghatározásokat, hiszen a jelenkor számára pillanatnyilag még ismeretlen, majdan aktuálissá váló kérdések és friss társadalmi jelenségek időszerű válaszokat és a működési gyakorlatban hathatósan alkalmazható útmutatást igényelnek a jövőben is.
Hitem szerint a múzeum nem „csupán” műtárgyakat, szellemi és tárgyi örökséget őriz küldetése teljesítésének keretében, hanem alapvető értékrendbeli irányvonalakat is. Élő, lélegző, időtlen idejű gyűjtőgépként eleven sejtekből, munkatársakból épül fel, akik hivatásuk gyakorlása során egymás iránti tiszteletükről, nyitottságukról, párbeszédképességükről és kompromisszumkészségükről tesznek tanúságot. Ily módon eklatáns módon képviselőivé válnak egy olyan intézménynek, mely különböző életkorok, kultúrák, társadalmi hátterek és nézőpontok számára válik találkozóhellyé. Közös ponttá, ahol a látszólag egymás mellett párhuzamosan haladó narratívák is összetalálkoznak, s a múzeum missziójához méltó minőségű szakági együttgondolkodás és együttműködés időtálló értékének illusztrációjaként artikulálják az intézményt.
Felhasznált irodalom:
Aronson, E. (1980). A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Bárd, E. (2015). Múzeum – Az élményszerű tanulás helyszíne. Eötvös Loránd Tudományegyetem.
Bishop, S. (2008). Asszertivitás. Manager Könyvkiadó Kft.
Chapman, G., Thomas, J. & White, P. (2024). Konfliktuskezelés a munkahelyen. Harmat Kiadó.
Foghtűy, K., Pirka, V. & Kempf, K. (2012). Új múzeumpedagógiai törekvések. ELTE Eötvös Kiadó.
Forgács, J. (2019). A társas érintkezés pszichológiája. Kairosz Könyvkiadó Kft.
HR kérdések a múzeumi szakmában II. Magyar Múzeumok. https://magyarmuzeumok.hu/cikk/hr-kerdesek-a-muzeumi-szakmaban-ii-a-munkatarsak-megtartasa (2026. április 05.)
International Council of Museums honlapja. https://icom.museum/en/ (2026. április 05.)
ICOM Magyarország weboldala. https://www.icomhungary.hu/ (2026. április 05.)
Járó, M. (2005). A legfontosabb műtárgykörnyezeti paraméterek mérése. Múzeumi Állományvédelmi Bizottság.
Járó, M. (2005). Megelőző műtárgyvédelem a kiállításon. Múzeumi állományvédelmi Bizottság.
Kárpáti, A. & Vásárhelyi, T. (2013). Kiállítási kommunikáció: Tudomány – kiállítás – kommunikáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem.
Múzeumi Állományvédelmi Program. https://www.allomanyvedelem.hu/ (2026. április 05.)
Molnárné Vámos, K. Élménypedagógia. A Petőfi Irodalmi Múzeum Weöres-kiállítása. Új Pedagógiai Szemle. 63(7-8), 117-120.
Nemzeti Jogszabálytár 1997. évi CXL törvény. https://njt.hu/jogszabaly/1997-140-00-00.27
(2026. április 05.)
Sári, Zs. (2022). Az ICOM múzeum definíciójának története és evolúciója. ICOM Magyarország. https://www.icomhungary.hu/hu/node/89
Vásárhelyi, T. & Kárpáti, A. (2011). Múzeumi tanulás. Magyar Természettudományi Múzeum, Typotex Kiadó.
A szerző az ELTE PPK „Múzeumpedagógiai szaktanácsadó” képzésének és a Múzeumi Állományvédelmi Bizottság „Megelőző műtárgyvédelem a múzeumokban” képzésének hallgatója.
