Régmúlt idők tárgyaival foglalkozni önmagában is izgalmas dolog, hát még, ha mesélni kezd a múlt egy ránk maradt darabja. Ez az érzés dobogtatta meg nemrégiben a zalaegerszegi Göcseji Múzeum szakembereinek szívét, amikor a hozzájuk került vöcköndi orgona szétbontott alkatrészein latin és magyar nyelvű szövegeket találtak. De nem a megszokott írásokat...
A 19. századi hangszer tavaly év végén, felajánlás révén került a Göcseji Múzeum restaurátor-műhelyébe, egy apró zalai településről, Vöcköndről, a római katolikus templomból. Amikor szétszedték a szakemberek, azzal szembesültek, hogy a burkolat belső felén feliratok láthatók. Mégpedig nemcsak szokásos bejegyzések, amelyek a hangszer felújításait hivatottak dokumentálni, hanem ennél jóval gazdagabb tartalom. A klaviatúra melletti burkolat két tábláján olvashatók a feljegyzések, a régebbi latin nyelvű, s tintával íródott. Ebből kiderül, hogy az orgonát 1796-ban készíttette a Kissomlyói Evangélikus Egyház - a hozzá tartozó filiálékkal közösen - 300 forintért. Az első orgonistáról is szólnak a sorok, aki fizetéséért gyerekeket is tanított, s az árvaház pedagógusaként szintén tevékenykedett.
"Ezt az orgonát az Úr 1796. évében készíttette a Kissomlyói Evangélikus Egyház a hozzá tartozó helyi filiális egyházakkal nevezetesen Duka, Hetye, Borgáta, Káld és Nagy Köcsk 300 forintokért. Felállíttatott a templomban az előbb mondott évben virágvasárnapra következő napon. Első orgonistái voltak: a tisztelendő ifjú kissomlyói Benedek Márton, aki az orgonista fizetéséért a kislányokat tanította és az árvaház pedagógusaként is működött 1797. augusztus 25-ig. Benedek soproni tanulmányainak köszönhetően az orgonista tisztségében utódja lett Simon József, a Veszprém megyei Palotáról, aki a kissomlyói evangélikus iskolának 1795. szeptember hónap nyolcadika óta igazgatója volt. Ez a Simon József az előbb említett egyház iskolaigazgatójának, kántorának és egyben orgonistájának hivatását gyakorolta részben a nagytiszteletű Hrabovszky György, majd a nagytiszteletű Németh Pál mellett, teljes 10 éven és tizenegy hónapon át, melyeket a kissomlyói egyházban betöltött a körmendi egyház által ünnepélyesen meghívatván, 1806. július 29-én búcsút vett a kissomlyói iskolától és Körmendre költözött.
Felújította 1845-ben Joseph Klüger kőszegi orgonakészítő"
A másik táblán grafitceruzával írt, magyar nyelvű sorok olvashatók a templomban szolgálatot teljesítő egyházi főkről.
"Superintendens Kis János úr megholt Február 19-én 1846-ik évben, életének 76-ik papságának 50-ik püspökségének 34-ik évében. Eltemettetett éppen Luther reformátiojának napján u.m. Febr. 22-én.
Megelőzte ezen ditső férjfiút boldog emlékezetü Magajsij Dávid úr, ezen Gyül. elfelejthetetlen jeles Hitszónoka, kinek becses életének mint egyébberánt ezen megye lelkes Esperesének Május 23-án éppen délben 1845-dik évben, 3-ad napig tartó szélütés következtében a halál véget vetett. Quiescat in pace!"
A kétajtós szekrény méreténél is nagyobb aranyozott fenyőfa orgona precíz restaurálásra szorul. Első ránézésre nem volt egyértelmű, hogyan is hozták működésbe a fújtatókat. De hamar kiderült, hogy egy bőrszíj segítségével húzták és engedték vissza, amivel a levegőt pumpálták. Az összegyűrődött és roncsolódott ólomsípokat újra kell öntetni, s a fa részek is fertőtlenítésre, szilárdításra, pótlásra szorulnak. Ha elkészül az orgona, a tervek szerint a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban helyezik el, s ekkor ígérete szerint a kis település, Vöckönd plébánosa a falumúzeumi fatemplomban misét tart.
