Nevét ma már kevesen ismerik Erdélyben, holott Székelyudvarhelyen született 1864. április 20-án. Nem sokáig élt azonban itt, hisz mindössze 16 éves volt, amikor úgy döntött, Galacra (ma Galați) költözik a nagynénijéhez, aki egy francia fotográfushoz ment feleségül. A családi kapcsolat érdekesnek tűnhetett számára, mivel a külföldi rokon a kor egyik divatszakmáját művelte, s a Duna menti moldvai városban fényképészeti műtermet tartott fenn.
Maksay György lehetőséget látott a hivatás elsajátításában, úgy gondolta, eldolgozgat majd a francia fényíró stúdiójában.
Így is történt. 1880-ban kérésére megkapta a román állampolgárságot, majd öt évre rá, 30 évesen Foto Glob néven megnyitotta vállalkozását a kikötőváros egyik központi részén. Ekkor már elegendő tapasztalattal és tudással rendelkezett ahhoz, hogy megálljon a saját lábán, sikeressé váljon. A galaciak állítólag előszeretettel jártak hozzá, a fura nevű úr munkájával, látásmódjával, precizitásával meg voltak elégedve.
Ám a székelyföldi bevándorló nem csupán portréival aratott tetszést. Minden lefotózott, amit fontosnak vélt: épületeket, kulturális és közéleti eseményeket, jelentős politikai-gazdasági pillanatokat. A kor szokásának megfelelően képeslapokat is készített szép számmal. Nem is kellett sokáig várnia méltó elismerésre.
1900-ban az a szerencse érte, hogy részt vehetett a párizsi világkiállításon, ahol bronzérmet és érdemoklevelet szerzett. Aztán a román hadsereg harctéri fényképészeként bizonyíthatott a második Balkán-háborúban, 1913-ban. Felfigyeltek rá, ki is tüntették négy magas rangú érdemrenddel, aminek tulajdoníthatóan szolgálatait a későbbiekben a román királyi udvar is igénybe vette.
1894-ben megnősült, az egyik helyi pék leányát, Cecíliát vette nőül, aki négy gyermeket szült neki. Közülük csak Jean folytatta hivatását. Fia 1912-ben lépett be a vállalkozásba, ám teljes jogkörrel csak 1926-ban vették fel, tulajdonossá pedig 1946-ban vált. Közben harcolt a második világháborúban, ahol édesapjához hasonlóan jól teljesített, ezért kitüntették. A kommunizmus éveiben, mivel másként nem lehetett, 1973-ig, nyugdíjazásáig szövetkezi keretek között folytatta a szakmát.
George Maksay 94 évesen hunyt el a Duna menti kikötővárosban. Hagyatékát, amelynek egy részét leszármazottjai 1976-ban adtak át a helyi történeti múzeumnak, másik részét pedig az intézmény vásárolta meg tőlük, önálló gyűjteménybe rendezték. Az anyag családi iratokat, fotókat, üveg- és celluloid-kliséket, műtermi felszerelést, fényképészeti szaklapokat, berendezési tárgyakat és ruhákat tartalmaz. A kollekciót dr. Elena-Ingrid Bahamat dolgozta fel, kutatási eredményeit kétkötetes katalógusban jelentette meg 2015-ben. Három évvel korábban időszakos kiállításon ismertették meg a galaci múzeum látogatóival a két fényképész életművét.
George származását illetően a román sajtóban a mai napig ez olvasható: egy erőszakkal elmagyarosított erdélyi románról van szó, aki az osztrák önkényuralom elől menekült Moldvába.
A képek forrása: internet
