Megszületett a döntés a 2027. évi Velencei Építészeti Biennále magyar kiállításáról. A Ludwig Múzeum kurátori pályázatának nyertese a szakmai zsűri döntése alapján Frazon Zsófia etnográfus muzeológus lett a Maskara. The Carnival of Things című projekttel. A tervezett kiállítás építészcsapata – Török Dávid, Nagy Márton, Falvai Balázs, Szederkényi Lukács, Ghyczy Dénes Emil, Kustra Vencel, Paragi András, Rádler Luca, Weisz Mátyás – és Zsoldos Anna muzeológus a Tisza-parti lábasházakat fogja bemutatni.
A Ludwig Múzeum pályázatára idén rekordszámú, 17 pályázat érkezett be, amelyek közül 15 volt érvényes. A 2027-es Velencei Építészeti Biennálé főkurátorpárosa, Wang Shu és Lu Wenyu „do architecture” hívószava sokakat megihletett, több pályamű is az építéssel, mint az építészetcsinálás módjával foglalkozott. A főkurátorok szerint „az építészet nem pusztán diskurzus tárgya, hanem közvetlen cselekvés. Az építészet filozófiája a ‘hogyan csinálni’ filozófiája: olyan gyakorlat, amely a valóságos helyeken, valós építésen keresztül találkozik a valósággal”. A Magyar Pavilon tervezett kiállítása egy hétköznapi magyar példán, a tiszai ártéri lábasházakról készült gyűjtésen keresztül az építészek nélküli építészet különleges világát tárja elénk, s nem csak magát a jelenséget mutatja be, de egyúttal azt is üzeni, hogy az építészek is tudnak tanulni ezekből a példákból.
Fabényi Julia nemzeti biztos felidézte, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan idén is számos pályázat az egyetemi szférából érkezett, amely azt mutatja, hogy a hazai építészképzés kreatív bázisát képezi az építészet tágabb kontextusáról való gondolkodásnak. Az idei nyertes pályázat mögött is egy több éves kurzus, a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépülettervezési Tanszékének az építészhallgatókkal végezett terepmunkája áll. A tervezett kiállítás fontos eleme, hogy a leendő kiállítási installáció a hallgatók kétkezi munkájával fog készülni. Az ötödik éve tartó kutatás, a tiszai ártérbe engedély és többnyire építész nélkül épült házak spontán építészeti világának a megfigyelése, feltérképezése és értelmezése egyfajta terápia, túlélési stratégia is a nehéz időkben. A kiállítás a rendelkezésre álló olcsó anyagokból építkező ad hoc építészet kavalkádjának szépségét emeli ki, és az alkotás örömét, az alkotói szabadságot hirdeti.
A nyertes pályázat pozitív üzenetében a lelemény, az anonim építészet hordozta felfedezés derűjét, az építés legelemibb kreatív formáit mutatja fel. A primer építészet formaalkotásának felszabadító élménye inspiratív erővel hat. A színes felmérési rajzokon az építészeti forma kiszabadul a rideg szakmai béklyókból. Az ártéri spontán építés visszatalál a felszabadult formáláshoz, az egyszerű anyagokhoz, az ösztönös illeszkedéshez. Vidám és kreatív társasjátékká válik, amit a kiállítótérben egy rendhagyó installációs forma, a talicska-átiratok hivatottak majd megjeleníteni. A játékosságot már a pavilon bejáratának merész átalakítása is jelzi: az építészek a Biennále legdekoratívabb épületének a szecessziós bejáratát egy nyaralói hangulatú csíkos ponyvával takarják el, felkeltve a látogatók kíváncsiságát, hogy vajon mi van bent. A pályamű a talált anonim építészeti leleteket izgalmas formában házasítja a karnevál kulturális hagyományaival, az ünneppel és egy pozitív üzenetű, szerethető kiállítás ígéretét hordozza.
A nyertes terv, valamint a többi beadott pályázat elérhető IDE KATTINTVA.
A 20. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálét 2027. május 8. és november 21. között rendezik meg. A magyar kiállítás fő támogatója a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium.
