A 18. Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozat nyitórendezvényét, a 21. Országos Múzeumpedagógiai Évnyitót 2023. szeptember 25-én, hétfőn Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeumban rendezi meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) a házigazda intézménnyel társszervezésben.
A sajtónyilvános esemény keretében valósul meg az év leginnovatívabb múzeumpedagógiai kezdeményezéseit elismerő Múzeumpedagógiai Nívódíjak átadása, valamint hatodik alkalommal nyerheti el egy arra érdemes szakember a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által alapított Múzeumpedagógiai Életműdíjat. Idén negyedik alkalommal a Családbarát Múzeum elismerő címet is átvehetik az eseményen azon muzeális intézmények, melyek a MOKK által kidolgozott minősítési rendszer szerint családbarát szemlélettel működnek.
A konferenciára készülve idén ábécé sorrendben bemutatjuk a pályázókat. Most a Sóstói Múzeumfalu
Petőfi az étlapon című időszaki kiállításához kapcsolodó
múzeumpedagógiai foglalkozásainak részletes bemutatása következik!
A Sóstói Múzeumfaluban 2022. október 28-án nyílt meg a Petőfi az étlapon című időszaki kiállítás, amellyel a múzeum a Petőfi-emlékév eseményeihez csatlakozott.
Néhány éve heves vita zajlott a társadalomban arról, hogy az irodalmi kánon felülvizsgálatra szorul, mert a közoktatásban tanított ún. „klasszikus” művek cselekménye, közege, nyelvezete idegen a mai olvasók számára. A művek megértését, befogadását az azokban olvasható népnyelvi kifejezések ismeretlensége, a népi kultúrával kapcsolatos ismeretek hiánya nehezíti. Erre a problémára reflektáltunk, a néprajzi ismeretek hasznosságára hívtuk fel a figyelmet a Petőfihez kapcsolódó kiállítással, illetve ezt állítottuk a múzeumpedagógiai foglalkozások középpontjába is.
A kiállítás egyetlen teremben kapott helyet, amely egy kisvárosi vendéglő hangulatát nyújtotta, berendezése (asztalok, székek stb.) is ezt erősítette meg a látogatóban. A vendéglő azért volt különleges, mert az ide betérő vendégek nem valós ételeket, hanem szellemi táplálékot, verseket rendelhettek a digitális étlapról. A Kalamárisnak keresztelt vendéglő falain elhelyezett költeményeket és a digitális étlapról „rendelhető” Petőfi-műveket a néprajzi tartalom kötötte össze, persze a kontextus eltérhetett. A kiállítás nem relikviákon, kéziratokon keresztül közelített Petőfihez, hanem azokat a régi, a falusi hétköznapokhoz tartozó eszközöket, szerszámokat, viseletdarabokat mutatta be, amelyeket a költő műveiben említ.
A népi kultúra szellemi és tárgyi hagyatéka tovább él a szépirodalomban, ezért a költemények, prózai művek megértéséhez néprajzi ismeretek szükségesek. A kiállítás a népi kultúra és a költészet kapcsolatára fókuszált formabontó módon, egy vendéglő színfalai között.
A témaválasztás fontosságáról nem kellett meggyőznünk a pedagógusokat, s egy-két kérdés után a tanulókat sem. Maguk is kérdeznek, pl.: Mi az a csoroszlya? Egy vén szipirtyó? Ha nem volt pénze mécsesre, akkor miért nem vett gyertyát? Folytathatnánk a sort, a bemutatott kor és életmód idegen a gyerekek számára, a személyes tapasztalatok hiánya gátolja a megértést, és ezen csak ront, hogy a tankönyvek lábjegyzetekben adják meg a szavak magyarázatát, a tárgyak funkcióját, amihez csak ritka esetben kapcsolódik vizuális megerősítés.
Múzeumpedagógiánk sikere elsősorban a pedagógusokon múlott. Milyen célokkal hozhatta el osztályát a pedagógus új, időszaki kiállításunkra? Lehet cél néprajzi ismeretek elsajátítása, illetve bővítése a tananyag sikeres feldolgozása érdekében, vagy az érdeklődés felkeltése a témakör tárgyalása előtt, kompetenciafejlesztésre (pl. információszerzés és feldolgozás) is gondolhatunk, sőt ne hagyjuk ki a szórakozás lehetőségét sem, hiszen az interakciók beépítése, a szokatlan témafeldolgozás ezt is kínálta. Nevelési célként elsősorban a kultúra és értékközvetítésre gondoltunk.
Új időszaki kiállításunkat felső tagozatos (5–8.) és középiskolás tanulóknak (9–12.) ajánlottuk, és múzeumpedagógiai foglalkozásainkat is nekik dolgoztuk ki. A téma adott volt: népnyelvi lexikai elemek a költészetben. Ezt a tematikát, ahogyan az időszaki kiállítást is, a magyar nyelv és irodalom, illetve az általános iskolákban választható hon- és népismeret tantárgyhoz tudtuk leginkább kötni. A tervezési fázisban a foglalkozás során az alábbi kompetenciák fejlesztésével számoltunk: információ-gyűjtés, a gyűjtött információ értelmezése és felhasználása új kontextusban, hallottszöveg-értés, lényegkiemelés, összefüggések felismerése, tapasztalatok összehasonlítása, együttműködési készség. A munkaformákat változatosak: a frontális mellett pár- és csoportmunkára is építeni szerettünk volna.
A kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai alapvetést a kurátor készítette, majd a feladatra felkért két múzeumpedagógus kolléga dolgozott tovább a rövid leírással, „magára szabta”, saját szakmai kompetenciái és érdeklődése alapján feldolgozta ezt az alapkoncepciót. Mindkét múzeumpedagógus lehetőséget kapott arra, hogy az alapvetéstől tetszőleges mértékben eltérjen, akár új irányt szabjon a foglalkozásoknak. Az általuk kidolgozott foglalkozási terveket mellékeljük.
A felső tagozatos gyerekeknek szóló foglalkozás az Ismeretlen ismerős címet kapta. Kik lehetnek a címben említett ismeretlen ismerősök? A tanulók előtt ismert költők ismeretlen versei, amelyek valahogyan mégis ismerősnek tűnnek, mert a költő nyelvezete, stílusjegyei felismerhetőek, rá vallanak.
A bemutatkozást és a látogatás céljának, valamint a kiállítási interakciók használati szabályainak megbeszélését követően a foglalkozásvezető kioszt a gyerekeknek egy-egy listát, amelyen 7-10 tárgy neve szerepel. Ezeket azokból a versekből emeltük ki, amelyek részletei a falakon olvashatók, míg a tárgyak a formabontó kiállításban eredeti, másolat vagy makettek formájában láthatók, a velük kapcsolatos narratíva a hands-on installáció kinyitható „ablakai” mögött olvasható.
Ráhangolásként a foglalkozásvezető megkéri a gyerekeket, hogy jelöljék meg a listán egy pipával azokat a szavakat, amelyeket ismernek, tudnának róla mondani valamit. Miután ez megtörtént, ismét megkéri a gyerekeket, tegyék fel a kezüket, ha a pipák aránya legalább 50 %. Egyéb százalékos adatokat is meg lehet kérdezni, ezt nem lehet előre megtervezni, mivel a tanulók előzetes ismerete nagyon különböző lehet.
Ezt követően a foglalkozásvezető megkéri a gyerekeket, hogy alakítsanak párokat. Ez történhet szimpátia, de valamilyen jellemző (pl. akik májusban születtek) alapján is. A párok húznak egy-egy kártyát, pl. a következő szavakkal: mécs, gém, korsó, vendégoldal, csoroszlya, sarló, ösztöke. (Ezek szerepeltek a listán is.)
Ha ez megtörtént, a foglalkozásvezető kedvesen felszólítja őket, nézzenek szét a vendéglőben. Nyomozzanak a szavak, és az azokkal jelölt tárgyak után. Erre a kötetlen ismerkedésre, az interakciók kipróbálására kb. 20-25 perc áll rendelkezésre. Miután letelt az idő, a párok újra helyet foglalnak.
Ekkora valószínűleg már elegendő információval fognak rendelkezni a tárgyakról. Minden pár bemutatja azt a tárgyat, amit húzott. A gyerekek meghallgatják egymást. Miután elhangzanak az információk, a foglalkozásvezető kioszt minden párnak egy lapot, amelyen egy – vélhetően –ismeretlen verset olvashatnak, melynek szövegében kipontozott vonal jelzi egy szó hiányát. (Ismétlődés esetén minden előfordulást ki kell pontozni.)
A párok a megszerzett információk alapján megbeszélik, hogy melyik kifejezés hiányozhat a versből, majd a foglalkozásvezető kérésére ezzel kiegészítve mondják el a költeményt.
Zárásként a foglalkozásvezető megkéri a gyerekeket, hogy a #keljfeljuhasz hashtag segítségével osszák meg a kiállításban készített képeiket, véleményüket a Sóstói Múzeumfalu Instagram oldalán, vagy üzenjenek a Facebook oldalon. Az „akció” célja, hogy kortársaik és pedagógusaik is kedvet kapjanak a kiállítás felkereséséhez.
A másik foglalkozásnak a Tabu címet adtuk. A téma, a tantárgyi kapcsolódás lehetősége, a fejleszthető kompetenciák hasonlóak, mint az előző esetben, azzal a különbséggel, hogy itt a kiállítási koncepcióban is megjelenő játék, illetve a játékkészítés kap hangsúlyosabb szerepet. A gyerekek egy ismert szókincsfejlesztő társasjátékhoz készítenek újabb kártyákat.
A tabu szó jelentését valószínűleg mindenki ismeri, már csak a népszerű partijáték miatt is. Lényege, hogy úgy kell elmagyaráznunk csapatunknak egy szó jelentését, hogy bizonyos szavakat nem mondhatunk ki, mert az ellenfélcsapat hegyezi füleit és lecsap, ha hibázunk. A tanulók feladata az lesz, hogy kártyákat készítsenek a játékhoz.
A foglalkozás gördülékeny lebonyolítása érdekében a bejelentkező osztályokat, csoportokat, illetve pedagógusaikat megkérjük arra, hogy ha nem ismerik a játékot, akkor előzetes ismerkedjenek meg a játékszabályokkal, és játsszanak le egy-két partit, hogy megértsék a működési mechanizmusát.
A bemutatkozást és az interakciókra, egyéb eszközökre vonatkozó használati szabályok megbeszélését követően a foglalkozásvezető ráhangolásként, a barátságos légkör megteremtése érdekében rövid beszélgetést kezdeményez a tanulókkal: mit tudnak a kiállításról, milyen elvárásokkal érkeztek a foglalkozásra, mit gondolnak arról, miért hasznos, ha rendelkeznek néprajzi ismeretekkel.
Ezt követően a foglalkozásvezető megkéri a tanulókat, hogy válasszanak az étlapról. Az azonos Petőfi-verset választók alkotnak a későbbiek során egy csoportot, az ülési sorrendet is ennek megfelelően változtassuk meg. Ezt követően mindenki meghallgatja a kapott fülhallgatóval a választott verset, és a hallottak alapján megjelöli az alkalmazás által felkínált szavak közül a megfelelőt, illetve megnézi a 30-40 másodperces animációt.
A foglalkozásvezető megkérdezi, hogy a versbeli szövegkörnyezet és a videó alapján mit gondolnak a szóról, illetve a vele jelölt/kapcsolatos tárgyról. Az azonos verset választók egyeztessék véleményüket, illetve ha különbség van, akkor ütköztessék érveiket, majd közösen formáljanak véleményt.
Ezt követően a tanulók az asztaloktól felállva újabb benyomásokat, információkat szerezhetnek a vendéglőnkben.
A foglalkozásvezető akár változtathat is a kiállításon a foglalkozás időtartamára, elhelyezhet pl. egy értelmező szótárat a könyvespolcon.
A tanulók használhatják a könyveket a polcról, a hands-on installációs elem „ablakain” keresztül eljuthatnak a magyarázatokig, elolvashatják a tárgyak azonosítását segítő, falra matricázott verseket Erre kb. 15 perc áll rendelkezésükre.
Annak ellenőrzésére, hogy pontosan megértették-e a népnyelvi lexikai elemek jelentését, kártyákat készíttetünk velük, mégpedig a társasjátékban találhatók mintájára. A foglalkozásvezető kiosztja a kártyalapokat és a tollakat. A tanulók feladata az, hogy a megszerzett ismeretek felhasználásával öt információt, adatot írjanak a kártyára. A feladat megkezdése előtt – ha szükséges – ismételjük át közösen a játék lényegét és a fontosabb szabályokat. A feladatra 10 percük lesz. Próbáljunk ki közösen egy-két kártyát.
A parti (és a foglalkozás) végén a foglalkozásvezető biztassa értékelésre, illetve önértékelésre a tanulókat, mennyire tartják hasznosnak a foglalkozást, bővültek-e ismereteik, mit gondolnak saját aktivitásukról.
Legfontosabb célcsoportunk a tinédzser és középiskolás korosztály, mivel a tananyag hagyományos elrendezése miatt a klasszikusokkal felső tagozatban és középiskolában találkoznak a tanulók. Szerettük volna megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel ők motiválhatók – ezért vált hangsúlyossá a vizualitás, illetve a digitális technológia. A stop motion és hagyományos videót ötvöző filmek népszerűsége körükben nagyobb, ezért gondoltunk arra, hogy az ismeretátadásban is szerepet kapjanak. A tableteken elérhető alkalmazás kiemelte a kontextusból a kifejezést, ez egy hallottszöveg-értési feladatként jelent meg. A rövid film humoros formában vagy a jelenhez kapcsolva írta körül a tárgyat, annak funkciójára, használatának körülményeire utal.
A választott célcsoportoknak szólt elsősorban a kiállításvezetőnk is, amely nem klasszikus vezető, inkább tanórákon, otthoni felkészülés során hasznosítható segédanyag. A múzeumpedagógiai foglalkozások során ezeket nem használták a kollégák, de a múzeumlátogatás végén felhívták rá a tanulók és pedagógusaik figyelmét. A kiállítás ideje alatt 427 db kiadványt vásároltak meg tanulók.
Kállai Beatrix
múzeumpedagógus
