Több hónapos előkészítő és szervező munka, számos egyeztetést követően Fenntartható kultúra és közösség: hagyomány és korszerűség - Sustainable culture and community: Tradition and Modernity címmel került megvalósításra a Múzeumandragógiai Tagozat pécsi műhelynapja, melyen közel 30 fő vett részt. A 2024. szeptember 20-án pénteken lezajlott, immár ötödik alkalommal megrendezett szakmai program igazán tanulságosnak, „zöld múzeumi” gyakorlatok bemutatásában bővelkedőnek bizonyult.
Visszatekintés gyanánt: műhelymunkánk egy több éves sorozat rendszeresen visszatérő része; valójában 2020 (éppen covid -19 mentes) nyári idejében vetődött fel először egy ilyennek a lehetősége. Már akkor is megfogalmazódtak a közös gondolkodást igénylő, egyre aktuálisabb szakmai csomópontok:
a/. a fenntarthatóság intézményi felelőssége és lehetőségei;
b/. a muzeális közgyűjtemények és a felnőtt közösségek sokféle kapcsolódási formái;
c/. a múzeumi tudástárak, ismeret bázisok minél szélesebb körű megnyitásának, az őrzött és gondozott tárházak megnyitásai és hiteles közvetítéseik módszerei.
2020 őszén végülis – az ismert egészségügyi veszély helyzet miatt – egy több napos online műhelynap-sorozattá vált az amúgy már akkor is Pécsre tervezett szakmai diskurzus. Külön is említésre méltó az a mozzanat, amikor is a fenntarthatóság kérdéskörét taglaló délután egy olyan konklúzióval zárult, hogy a résztvevő elkötelezett közösség forduljon felhívással a szakmai szervezet vezetése felé: vegye állandó napirendre a fenntarthatóság és a zöld gondolkodás kérdéskörét s annak szenteljen rendszeresen figyelmet, sőt, ha lehet: prioritást. Az ezt követő esemény-sorozatot itt és most ugyan nem részletezve, de utalunk a hazai közgyűjteményi szcéna szervezett workshop-sorozataira és éves áttekintő munkaüléseire, egy aktuális nemzetközi útmutató-kötet fordítására és digitális közzé tételére, valamint egy ez évi kutatás megszületésére is (erről kicsit később).
A mostani rendezvény egésze jól kapcsolódott ehhez, s a fenntarthatóság társadalmi befogadásra, az eltérő történelmi hagyományok kölcsönös tiszteletén alapuló együttlétre, a szellemi-kulturális inklúzió megnyilvánulásaira kiválóan nyújtott nagyszerű példát a lebonyolításban közreműködő Pécs-Baranyai Német Kör mint egyik zászlóshajó. Ez a másság és összetettség, kapcsolódás, szinergia közösség jellemzi a természeti lét és az épített/urbanizált emberi lét egymásra utaltságának viszonyrendszerét is, amely rendezvényünk esetében igen szerencsés helyszínen bontakozhatott ki.
A nagymúltú pécsi Janus Pannonius Múzeum természettudományi gyűjteményének épülete, pontosabban annak állaga ugyan a fenntarthatóság fizikális határainak negatív tartományát példázzák, - azzal együtt, hogy a közvetlen szakmai fenntartó (múzeumi szervezet) vezetése maga is igyekszik több „húron játszani” a minőségi fennmaradás, majd fejlesztés érdekében.
Egyik házigazdánk, W. Müller Judit főmuzeológus a tudásterek és a humán tőke tudásilleszkedését mint hidak kényszerű és mégis praktikus szimbólumaként határozta meg.
A több, apró (minőségileg fontos, de kellően mértékében nem integrált) tagintézmény helyzetének veszendőségére aktuálisan szomorú példa – az előző évek találkozóinak helyet és szakmai irányokat biztosító – belvárosi Vasvári-ház, amely nemrég még a Közép-Európában egyedülálló, a roma holokausztnak emléket állító, interaktív tudás-bázist jelentő ún. Parajmos stációit, valamint a több száz éves együttlétben értékképző dél-dunántúli svábság erejét megakasztó malenkij robot és a végleg elűzetés mementóit jelentik. Az immár egyébként – ezen állapotában - csaknem teljesen fenntarthatatlan, a helyi történelmi-társadalmi és gazdasági tudást reprezentáló épület egyúttal lokális szempontból felbecsülhetetlen polgári életmód együttes tárgyi világát őrizte hitelesen…
A már korábban említett, a „Zöld múzeum” kritériumrendszerével kapcsolatban készült országos felmérés tanulságait a kutatásvezető, Milbich Andrea, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum kötelekébe tartozó Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ elemző munkatársa ismertette jól értelmezhető dia-sorozatával. A felmérés előtt és a jelenlévők körében is felvetődő dilemmák megmozgatták a műhelynap résztvevőit és további tanulságok megfogalmazására sarkallnak.
A mézelő szendertől Irem kertjéig
Az egyébként kitűnő fekvésű természettudományos gyűjtemény gyarapítása és minél kreatívabb bemutatása a hagyományos (pl. kiállítási) formák mellett, köszönhetően a mindezek ellenére a múzeumi vezetés által vállalt tudatos missziónak: az élő ismeret közvetítés fontosságát felismerve bővítették és bővítik mai nap is a felkészült, hozzáértő és önfejlesztést állandóan vállaló munkatársak körét,- nos ez az ő esetükben is számottevő eredményeket produkált. Erről szólt példás összefoglalójában Kisbenedek Tibor osztályvezető, majd tartott beavató prezentációt a két kreatív múzeumi kommunikátor és pedagógus: Hoffmanné Toldi Ildikó és Morvai Anita.
A résztvevők bevonásával tartott szituációs játék, annak hátterét külön is megvilágítva, valamint a további bevonó-megmozgató aktivitások (csoportos tájékozódás, bizalom-kötél, menekülő csomók, barlangi kirakó) mind-mind az ember és környezet, ember és ember épített és mesterséges tárgyi világa ismeretrendszerének élethosszig tartó bővíthetőségét példázta. A nyilvános közönség látogatói tereken túli „mögöttes, amott és rejtetten lévő” gyűjteményi tárlók, belső tudáspontok és zugok a rendszerezett és jól installált preparátumok sokasága révén az egyéni felfedezés öröme és meglepetés élménye mellett a spontán ismeretszerzés, illetve a korábban megszerzett ismeretek folyamatos illesztéseit biztosítják a legkülönbözőbb életkorú személyek számára.
Felvetődött, hogy az alsó és középfokú közoktatásban részesülő iskolás gyermekek és pedagógusaik mellett, rajtuk kívül a Pécsett jelentős számú felsőfokú intézmények hallgatói, kutatói mennyire fogják fel természetes közegnek napjainkban e speciális és mégsem unalmas gyűjteményi szekciót. A meglévő egyéni kutatói kapcsolatok mellett e terület gondozásának szempontjából (hasonlóan a régészet és helytörténeti vagy művészettörténeti tudományterületekhez) speciális pedagógiai, kulturális és akár nyelvi ismeretekkel rendelkező ismeretközvetítő szakember(ek)re lesz szükség a jövőben.
A Janus Pannonius Múzeum a fenntarthatóság lehetséges szem előtt tartásának kiváló példáját nyújtja azzal, hogy a múzeumok – nem csak alkalmi, hanem rendszeresen zajló – gasztronómiai színterű felelősségvállalásában is tudatosan léptek. A nemrég felújított s jelenleg a „Genius loci” szellemiségében készülő új, hely- és térség történeti kiállításnak helyet adó Látogatóközpont épületében a város egyik igen kedvelt közösségi színterét jelentő és öko tudatos szemléletet igen szélesen képviselő ún. Nappali Kávézó és Bár biztosítja a befogadást és a helyi termékeken s alapanyagokon nyugvó minőségi kínálatot. A hivatalos megnyitó előtt ugyan, de most a program résztvevői hiteles és kézzel fogható kostolót kaptak mindebből,- jóleső módon!
A kényeztető napsütéssel ajnározó kerti óra után Pásztor Andrea projektvezető történész muzeológus, a készülő, új állandó kiállítás egyik kurátora tartott alapos beavató vezetést a római kori Sopianaétól a 2010-es esztendőig, amikor is Pécs ismét a nagyvilág térképére került Európa Kulturális Fővárosa címet viselve. Vajon milyen lelkesült sorokkal idézte volna meg ez utóbbit netán Marcus Aurelius, Janus Pannonius vagy Evlija Cselebi,- ki tudja? …
S mert közhely, most is igaz: jó és igen hasznos, sokunk számára valódi tanulságokkal bőven szolgáló nap volt Pécsett; többen még szívesen látogattak volna el a közelben kezdődő Múzeumi Piknikre is vagy vegyültek volna el a Széchenyi téri civil sátrak forgatagában. Ám indultak vissza a különféle járművek velünk Széphalomba, Sátoraljaújhelybe, Nyíregyházára, Szentendrére, Budára, Paksra, Mohácsra, Szekszárdra, Komlóra, Dombóvárra és a pécsi Kertvárosba egyaránt. Találkozzunk jövőre is Pécsett, a 2025. évi szeptemberi Múzeumi Műhelynapon!
Csoportkép a JPM Természettudományi Gyűjtemény épülete előtt; Barteczka Mária (Szedres-Szekszárd) felvétele
A program a VIII. Pécs Tanuló Város Fesztivál keretében Janus Pannonius Múzeum szakmai vezetésével, a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal EPALE projektum és a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület Múzeumandragógiai Tagozatának társszervezésében valósult meg.
Fotók: Füzi István / JPM
