Az egykori Moson megye nemesi társadalmáról meglehetősen hiányosak ismereteink, kapcsolódó tárgyi anyag pedig csak elvétve maradt fenn. Ezért is különösen becses Sőtér Ferencnek (1796-1847) és Sőtér Ferencné Pap Teréziának a Mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban őrzött portréja, amely a megyei köznemesség hivatalviselő, a közéletben és a politikában szerepet vállaló tagját (és nejét) ábrázolja. Külön értéke a festményeknek, hogy a múzeumalapító Sőtér Ágost szüleit ábrázolja.
Az arcképpár 1992-ben jutott a múzeum gyűjteményébe. Kiállítására csupán egyszer, 2015-ben került sor, amikor nyilvánvalóvá vált restaurálásuk szükségessége. Erre az idei esztendőben nyílt mód a Nemzeti Kulturális Alap – Közgyűjtemények Kollégiuma állományvédelmi pályázatán (204111/03985) elnyert támogatásból. A munkát Novák Judit okleveles festő-restaurátor végezte el. A portrépár restaurálása illeszkedik abba a koncepcióba, amelynek keretében az elmúlt esztendőkben több, a Moson megyei nemességhez kapcsolódó műtárgy újult meg. 2013-ban a múzeum 9 db, XVIII-XIX. századi halotti címert, több, Moson megyei illetőségű politikusokat ábrázoló sokszorosított grafikai lapot és a lébényi Modrovich-család tagjait ábrázoló 8 db, 1807-ben festett pasztellportrét restauráltatott. 2014-ben az NKA támogatásával a Panos-Rakovszky-család felvidéki őseit ábrázoló 3 db XVIII. századi portré megújítására került sor.
Az ecseri és tápiósápi Sőtér család 1659-ben kapott armálist I. Lipóttól. A nemességet szerző (I.) Ferenc a töröktől frissen visszafoglalt Pest vármegye első alispánja lett és a Jászkun Kerületek nádori alkapitánya. A család Pest és Szatmár vármegyékben volt birtokos. A portré modellje, Sőtér (II.) Ferenc is a Szatmár megyei Szamostelken született, alkalmasint jogot végzett és az országbírói hivatal ítélőmesteri expeditora lett. Az 1830-as évek legelején költözött Moson vármegyébe, ahol hivatalviselő nemesként futott be karriert. 1831-ben a vármegye első alispánja lett, majd 1832-ben tiszti főügyésszé választották. 1837-ben a vármegye főjegyzői tisztét is elnyerte. Az 1839–40. évi országgyűlésen követként képviselte Moson vármegyét. 1841-től ismét első alispán volt, amely tisztséget haláláig betöltötte. 1845-ben az uralkodó királyi tanácsosi címmel tüntette ki. Sőtér Ferenc kézzel festett halotti címere is fennmaradt gyűjteményünkben.
Neje, Pap Terézia kisnemesi származású volt. 1837-ben született a házaspár Ágost nevű fia, aki jogi tanulmányok után ügyvédként dolgozott, és aki 1882-ben Ivánfi Ede piarista tanárral illetve Deininger Imre magyaróvári gazdasági akadémiai oktatóval megalapította a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egyletet – a Hansági Múzeum jogelődjét.
Szinnyei József adattára nyomán Sőtér Ferenc irodalmi munkásságáról is tudni vél a helytörténeti kutatás, ám a Szépliteraturai Ajándékban (a Tudományos Gyűjtemény melléklete) 1822-ben "Trattnerhez" címmel megjelent vers, miként a "Nagyméltóságú Klobusiczki Klobusiczky Péter kalocsai érseknek ... dicső székébe lett által kelésekor ajánlva" 1822-ben Pesten kiadott üdvözlő beszéd Sőtér Ferenc Pesti "nevendék pap" munkája, aki nem azonos a Moson megyei Sőtér Ferenccel.
A kvalitásos biedermeier arcképpár tájháttér elé állítja modelljeit, az ősgaléria típusú portrék szabályai szerint magyar nemesi öltözetben. Státuszképről lévén szó, az ismeretlen, minden bizonnyal osztrák mester – erre utal a női portré alpesi tájháttere –, a beállítással és a ruházattal a modellek társadalmi állását reprezentálta, a személyiség megragadásánál megelégedett a kor divatja szerinti idealizálással.
