Aki elsétál a Kieselbach Galériába és megtekinti Báró Hatvany Ferenc egykori gyűjteményét bemutató kiállítást és a kiállításhoz tartozó filmet, gazdag művészettörténeti áttekintőt kap a huszadik század magyar gyűjtőinek és kiemelkedő műalkotásainak, művészeinek, sorsáról. A kiállítás fontos mozzanataként mutatták be Molnos Péter legújabb, Elveszett örökség című kötetét. A monumentális album a magyar műgyűjtés aranykorát tekinti át; a hosszas kutatómunka eredményeként létrejött, korábban sosem publikált dokumentumok és fényképek felhasználásával készült könyvben gróf Andrássy Gyula, báró Kohner Adolf, Nemes Marcell, báró Herzog Mór Lipót és báró Hatvany Ferenc világhírű kollekcióinak története elevenedik meg.
Az Elveszett örökség című kiállítás nem csupán báró Hatvany Ferenc franciás kultúrájú művészetét mutatja be, hanem az egykor világszerte csodált Hatvany-gyűjteményt, létrejöttének és drámai felbomlásának izgalmas történetét is a közönség elé tárja. A héten még megtekinthető kiállítás látogatói bepillantást nyerhetnek a fényűző hatvani kastély életébe, sőt egy virtuális tárlatvezetésen a legendás budai Hatvany-villa termeit is végig járhatják. A kiállítás kurátorát idézve „beléphetünk azokba a szobákba, ahová a két világháború között a világ legtávolabbi szegleteiből is elzarándokoltak a művészet szerelmesei, ahol egykor Thomas Mann és Amrita Sher-Gil is megcsodálta El Greco, Tintoretto, Degas, Renoir és Manet remekműveit.”
Kevésbé köztudott, hogy az egyik legjelentősebb huszadik századi francia filozófusnak, Michel Foucault-nak a Szavak és a dolgok (1966) című művében milyen fontos szerepet tölt be Manet éjszakai mulatót ábrázoló festménye. Azt bizonyára még kevesebben tudják, hogy az Un bar aux Folies Bergère (1882) című remekmű éppen Hatvany Ferenc szalonjának falán lógott. Angyalosi Gergely irodalomtörténész „Hármas portré, tükörben” című esszéjében hosszasan foglalkozik Foucault Manet-értelmezésével. „Anélkül, hogy valamilyen morális üzenetet erőszakolnánk a képre, annyit állíthatunk, hogy a szép ruhák, a drága italok, a jómódú vendégsereg vidámnak látszó kavargása baljós, riasztó és kétségbeejtő világra utal. Szívesen tenném hozzá, hogy „valahol a háttérben”, vagy „a felszín mögött”, ha éppen nem azt látnám a kép legfontosabb vonásának, hogy összecsúsztatja a „felszínt” a „méllyel”. Talán ez keltette fel annak a Foucault-nak a figyelmét, aki ez utóbbi intenciót helyezte munkásságának középpontjába. Ha egyetlen mondatban össze kellene foglalnom A szavak és a dolgok szerzőjének „filozófiáját” ezt mondanám „csak felszín létezik”, vagy: „minden a felszínen van”. Lássuk, mit tart fontosnak Foucault Manet művészetében? „Manet az első a nyugati művészetben – legalábbis a Reneszánsz óta, legalábbis a quattrocento óta – aki megengedte magának, hogy használja és játékba hozza maguknak a képeknek a belsejében, azon belül, amit a képek ábrázoltak, annak a térnek az anyagi tulajdonságait, amelyre festett.” A filozófus (a mai poétikában divatossá vált szóval élve) egyfajta „metaleptikus” viszonyra céloz értelmezésem szerint. „Manet tette az volt, hogy azon belül, amit a kép ábrázolt, felszínre hozta a vászonnak azokat a tulajdonságait, minőségeit vagy anyagi korlátait, amelyeket a festészeti tradíció mintegy hivatásszerűen eltüntetett vagy álcázott. Manet újra feltalálja, vagy talán ő találja fel a kép-tárgyat, a képet mint anyagiságot, mint színes dolgot, amelyet megvilágít egy külső fény, mely előtt, vagy mely körül a néző mozog.” (In: Rejtett fényforrások, Kijárat Kiadó, 2015. pp. 9-16.)
A Kieselbach galéria interaktív kiállításán barangolva joggal érzi úgy a látogató, hogy önmagában szenzáció, hogy a kimagasló remekművek egykor budapesti szalonok falán lógtak. Azonban nem pusztán a művek megszerzése, de sajnálatos pusztulásuk, olykor elvesztésük (szovjet vagy német hadizsákmányként) és későbbi fölbukkanásuk is rendkívüli fordulatokban gazdag. A kiállítás fényében elgondolkodtató az is, hogy a magántőkének és a műgyűjtőnek milyen korszakos jelentősége van abban, hogy műtárgyak életét és sorsát meghatározza és egyengesse. A műtárgy ugyanis egy gyűjteményben válik identikus darabbá, egy már meglévő, vagy éppen formálódó kontextusban lesz jelentősége, története, rangja, megbecsülése és gyakran ára is.
Hatvany Ferenc pazar budai villájának gyűjteményét itt lehet meglátogatni!
Elveszett örökség - Báró Hatvany Ferenc, A művész gyűjtő
2017. november 10. - november 26.
Helyszín: Kieselbach Galéria
Budapest, Szent István krt. 5. 1055
A belépés díjtalan.
Kép: Édouard Manet: A Folies-Bergère bárja, 1881 körül
