A Múzeumi Kilépő egy anonim, bárki által hozzáférhető és 2020. november 2-től kitölthető kérdőív. Célcsoportja a múzeumi állásból felmondó munkatársak. A Múzeumi Kilépő célja, hogy betöltse az EXIT interjú szerepét, amit a versenyszférában számos szervezet arra használ, hogy a távozó munkatársak tapasztalataihoz hozzájusson, és amennyiben releváns, alkalmazza azt a munkaerő-megtartás növelése érdekében.
A Múzeumi Kilépő ötlete a 2020-as múzeumi jogviszonyváltást kimondó törvény[1] megjelenését követően született Bayer Árpádban (Open History), majd közös projektként dolgoztunk rajta: a kapott válaszokat az Open History blogján tettük közzé 2020 novembere és 2021 januárja között, közöltünk az egyes válaszokra vonatkozóan szervezetfejlesztési reflexiókat a MúzeumOD blogon, majd 2021 januárjában és februárjában dolgoztunk az elemzés elkészítésével, amelyből a jogviszonyváltás hatásairól szóló részletet alább közöljük. A teljes elemzést a MúzeumOD hírlevélre történő feliratkozást követően lehet elérni.
A kitöltők
A Múzeumi Kilépőt a 2020. november 2. és 2021. január 11. közötti időszakban összesen 83 fő töltötte ki, közülük 54%-a azután mondott fel, hogy napirendre került a múzeumi munkatársakat érintő jogviszonyváltás. A felmérés nem reprezentatív, és nem áll rendelkezésre olyan adat, amelyből meg tudnánk mondani, hogy a jogviszonyváltás kapcsán, vagy az elmúlt években a múzeumokból kilépett munkatársak hány %-át fedi le a 83 fő válaszadó. A kérdőív egyik kérdésére kapott válaszok elemzése által azonban mégis képet kaphatunk a jogviszonyváltás hatásairól.
Befolyásolta-e a döntésedet a jogviszonyváltás, és ha igen, hogyan?
Így szólt a kérdőív egyik kérdése. A „Mi volt a kilépésed fő oka?” kérdésre érkezett válaszokból úgy ítélhetnénk meg, hogy a jogviszonyváltás szinte nem befolyásolta a döntéshozatalt. Valóban így van-e?
Az alábbi elemzésben külön kezeljük azt a 45 főt, akinek felmondása idején már napirenden volt a jogviszonyváltás. Közöttük az alábbi megoszlás szerint érkeztek válaszok:
- 17 fő (38%) esetén elmondható, hogy nem befolyásolta a felmondásról szóló döntését a jogviszonyváltás folyamata.
„Lényegében nem. Nem gondolom, hogy lényegi változást hozhat a jogviszonyváltás, prózaian: a mostaninál rosszabb a helyzet nem igazán lehet, ami a bérezést, életpálya tervezhetőségét, szakmai lehetőségek számát és minőségét illeti.”
„Nem, az én esetemben egy adódó másik munkalehetőség miatt váltottam.”
„Nem befolyásolta, de felháborító megoldásnak tartom.”
- az IGEN-t válaszolókat két csoportba osztottuk: akik egyértelműen leírták, hogy IGEN, illetve akik nem írták le egyértelműen, hogy igen, de kifejtették, hogy döntésüket megkönnyítette a jogviszonyváltás. Így összesen 30 fő (67%) válaszolt igenlően a 45-ből.
Sok esetben olvashatunk a kilátástalanságról, reményvesztettségről, a jogviszonyváltást elrendelő törvény szándéka ellenére a fizetések csökkenéséről, és megjelenik az elegáns távozás lehetősége is.
Akik egyértelmű IGEN-nel válaszoltak:
„Igen. A nagyon rosszat már nem szerettem volna tovább fokozni.”
„Igen. A végkielégítés jól jön”
„Lehetőség elegánsan és végkielégítéssel távozni.”
„Igen. A fizetésem a béka segge alatt így 13 év tapasztalat után is, akiket újonnan felvettek, jóval több fizetést kaptak. Nekem az új szerződésben nem emeltek volna.”
„Igen, ez volt az utolsó lökés a váltáshoz.”
„Igen. A fenntartó részéről is olyan negatív hozzáállást mutatott az egész szférára nézve, ami további leépülést ígért. A konkrét választási helyzet pedig segített, hogy ne halogassam tovább a döntést.”
„Elősegítette. Látható Magyarországon a kultúra és a kulturális örökség teljes leépítése a műemlékvédelemtől (ma már műemléknemvédelem) a zenéig minden területen.”
„Igen. Át tudtam gondolni racionálisan a jövőképet. A magamét is, és a múzeumokét is. Pláne a kismúzeumokét.”
„Igen, más lehetőségeket nyitott meg”
„Igen, az árajánlatban olyan összeg szerepelt, ami kevesebb volt, mint az alattam dolgozó embereknek (vezető voltam). Az intézmény "kárpótlásul" adott még egy megbízó levelet egy összegre, ami csak határozott idejű, bármikor visszavonható és a munka arányában csökkenthető, így hiába a több fizetés, az egy olyan tétel, amire nem lehet alapozni.”
„Igen. Fizetésünket lecsökkentették az Mt-be való átlépés előtt.”
Akiknek utolsó lökés volt, vagy kapóra jött a jogviszonyváltás, így nyilatkoznak:
„Alapvetően nem, mert nem ennek hatására mondtam fel. Ugyanakkor természetesen a váltással járó bizonytalanságok, az, hogy továbbra sem lehet tudni mik lesznek a szerződésben lefektetve, mennyiben változik például a fizetésünk, a felénk nyújtott elvárás, a munkakörünk, tudat alatt a távozás felé döntötte azt a bizonyos mérleget.”
„csak lendített rajta”
„Részben. Még több negatív vonzata volt a változásnak. Még inkább kiszolgáltatottá váltam volna a vezetők számára.”
„Mint utolsó csepp a pohárban, segített meghozni a végső döntést.”
„Megadta a kegyelemdöfést. Már régóta tépelődtem a váltáson, hiszen a tendencia a szakmában egyértelműen mélyrepülést mutat (értve ezalatt a csökkenő fizetéseket, romló munkakörülményeket, növekvő terheléseket, illetve az intézmény mindennapos anyagi gondjait is). A jogviszonyváltás volt az utolsó csepp; megalázónak éreztem, hogy ennyire (nem) értekelik a szaktudásunkat, munkánkat. A végkielégítés plusz egy érv volt a kiszállás mellett; az esetleges második hullám (Covid) alatt legalább ezt megkapom, és nem küldenek állásidőre.”
„Kapóra jött!”
A 83 kitöltőből 45 fő mondott fel 6-7 hónapon belül. Közülük 17 esetében (36%) egyértelmű NEM választ kaptunk a fenti kérdésre. Azaz a májustól felmondók körében 10 esetben (21%) utolsó cseppként mozdította elő a döntéshozatalt, 20 esetben (43%) egyértelműen elősegítette a felmondást a jogviszonyváltás.
A vizsgált minta alapján tehát elmondható, hogy a felmondók közel 2/3-da esetében kimutatható, hogy a jogviszonyváltás elősegítette a felmondását, míg a teljes minta esetén ez csupán valamivel több mint 1/3 lenne. Azaz a jogviszonyváltás jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a múzeumi munkaerőpiac „megmozduljon” és átrendeződjön.
A teljesség kedvéért azok köréből is idézünk néhány érzékletes választ, akik számára nem volt releváns a jogviszonyváltással kapcsolatos kérdés:
„Nem, mert most is közalkalmazott vagyok, csak járnak egyéb juttatások is.”
„2011 táján kezdődött a múzeumi szféra totális szétzüllesztése, majd - ahogy látom - az utóbbi években a feltöltése a múzeumot otthonuknak tekintő muzeológusok helyett "projektmenedzserekkel".”
„Én már 10 éve nem dolgozom ilyen helyen, így ez engem nem érintett. Viszont az nagy mértékben befolyásolta a döntésemet, hogy még hosszú távon sem voltak hajlandóak határozatlan idejű szerződést kötni, hanem pár hónapos szerződéseket hosszabbítgattak.”
Az elemzés összegzése elérhető a Múzeumod weboldalán, A múzeumi kilépések fő okai c. összegzés, valamint a Kilenc jó tanács múzeumi munkát vállalóknak a MúzeumOD blogján érhető fel.
A teljes elemzés a MúzeumOD hírlevélre történő feliratkozást követően hozzáférhető.
[1] 2020. évi XXXII. törvénya kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2000032.tv, utolsó letöltés: 2021. február 4.
A szerző Csordás Izabella ACC, coach, szervezetfejlesztő szakember.
