A Jász Múzeum kalandos 145 éve -I.rész

Bathó Edit – Kókai Magdolna
2019-12-24 11:00

 

2019. október 4-én ünnepelte 145 éves évfordulóját a jászberényi Jász Múzeum. E jeles eseményen a szép számmal összegyűlt vendégek között megjelentek az intézményt fenntartó Jászberény Városi Önkormányzat, a Jászsági Önkormányzatok Szövetségének, a helyi és más települések kulturális tagintézményeinek, és civil szervezeteinek képviselői, a jász- és kun- kapitányok, helytörténeti csoportok, múzeumbarátok, és múzeumi önkéntesek. Dr. Szabó Tamás polgármester, Győrfi Sándor jászkun főkapitány, dr. Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság Magyar - Múzeumi Egyesület elnöke és Nemes József regnáló jászkapitány részéről elhangzott méltatás után, az intézmény vezetője Hortiné dr. Bathó Edit a múzeum 145 évének tudományos, közművelődési és hagyományőrző tevékenységét foglalta össze képekkel illusztrált bemutatójában. Ezt követően az igazgató asszony oklevéllel és egy jász mintával díszített mézes csuporral köszönte meg a múzeum dolgozóinak, önkénteseinek, támogatóinak és együttműködő partnereinek az intézmény munkájához nyújtott segítségét, majd a megjelent intézmények, civil szervezetek és magánszemélyek köszöntötték a jubiláló múzeumot. A kellemes hangulatú rendezvényt ünnepi ebéd zárta.

 

 

 

A Jász Múzeum alapítása és az azt követő évek

(1874-1912)

 

A magyar nyelv hivatalossá tétele az irodalomban és a tudományban Magyarországon is összeforrt a nemzeti kultúra megteremtésével. Egyre erőteljesebben vetődött fel a múzeumalapítás gondolata is, amelynek egyik legszebb példáját gróf Széchényi Ferenc mutatta, amikor 1802 márciusában, kora ifjúságától nagy gonddal és áldozatokkal szerzett, Magyarországra vonatkozó gyűjteményét a hazának adományozta, megvetve ezzel a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait. Az 1867-es követő időszakban országszerte újult erővel bontakozott ki a történelmi, valamint a népi kultúra emlékeinek összegyűjtése.

A Jász-Kun Kerületek egykori székvárosában, Jászberényben 1873-ban ‒ az országban elsők között ‒ vetődött fel a múzeumalapítás gondolata. Az ügy legfőbb szorgalmazója Sipos Orbán helyettes polgármester volt, aki szívügyének tartotta, hogy a jász történelmi emlékek méltó helyre kerüljenek és az utókor számára fennmaradjanak.

Jászberény város tanácsa 1873. március 8-án tartott tanácsülésén a 931-es számú végzésében kimondta a városi múzeum létrehozását, s annak megszervezésével a javaslat tévő Sipos Orbánt bízta meg, aki kéthét múltával, március 29-én részletes jelentést adott a múzeum felállításáról. Előterjesztését a következő gondolatokkal kezdte: „Én e megbízatásnak annyival inkább sietek eleget tenni, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ez intézmény létrehozása…szeretett városunk erkölcsi hitelét, tekintélyét emelendi és a közművelődési érzéket fokozza…Úgy gondolom, nincs senki,…aki ne akarná az ismeretek terjesztésével a közszellem erős alapját letenni, s ne akarná városunkat a művelt városok színvonalára emelni.”

 

 

 Sipos Orbán, a Jász Múzeum  alapítója, Németh Kelemen festménye

 

 

A tanács a városháza alsó melléképületének (az egykori lóistálló) egyik szobáját jelölte ki a múzeum számára, s egyidejűleg megalakította a Múzeumi Bizottságot, amelynek elnöke Pethes József tanácsnok lett, tagjai: Bartsik Márton, Bathó Endre, Scopián Sándor és Sipos Orbán. A bizottság feladatául jelölték ki, hogy „a kezdet nehézségei mellett, egész eréllyel és odaadással működni igyekezzenek és különösen lelkes közönségünket illő tárgyak kegyes adományozására buzdítani szíveskedjenek”.

 

A múzeum első őrévé Ozoróczky János jegyző, levéltárnokot választották meg, aki hangya szorgalommal vetette bele magát a gyűjtőmunkába. Felhívást intézett a Jászkun Kerületekhez, a jász településekhez, az ország főpapjaihoz és nagyuraihoz a múzeum támogatása végett. December elején meg is érkeztek az első adományok, amelyről nagy örömmel számolt be Ozoróczky János.

 

Az adományozók között első helyen szerepelt Jászberény városa, aki a következő történelmi ereklyéket adta át megőrzésre: A Lehel-kürtöt kötőjével, Rákóczi ládáját, Szentkirályi Móric aranytollát, a Nádor huszárezred alakulási zászlaját, régi írásokat 1213-tól 1797-ig, valamint a török levelek magyar fordítását. (A török levelek ebben az időben nem voltak Jászberényben.)

 

Az első tárgyi adományokat a város mellett Ozoróczky János, Bartsik Márton, Bathó Endre, Sipos Orbán, Bender Miklós, Gúgi Ferenc és Hegedűs Nándor adták, míg gróf Szapáry Gyula belügyminiszter 10 forintot, Roskoványi Ágoston nyitrai püspök 5 forintot küldött a múzeumi munka megsegítésére. A Jászkun Kerületek ugyancsak támogatásukról biztosították az intézményt.

 

  Szentkirályi Móric aranytolla

 

A jászok múzeuma 1874. december 26-án, karácsony második napján, délelőtt 10 órakor „ünnepélyesen nyittatott meg a városháza nagytermében, nagyszámú hallgatók részvételemellett. Először is Pintér Mihály polgármester úr tartott rövid felolvasást, melyben fejtegette a múzeum horderejét és átadta azt rendelkezés alá, majd Pethes József úr, a múzeum igazgatója tartott egy valóban szép, valóban nagy gonddal kidolgozott értekező felolvasást, a múzeumok és a vidéki múzeumok nagy jelentőségét az általános művelődés, a haza és speciálisan a vidéket illetőleg mutatva ki...A felolvasások után a megnyitott múzeum felé tódult a hallgatóság és örömmel nézte annak ritkaságait”.

A megnyitást követően újabb tárgyak kerülnek a múzeumba, s az adományozók a város jeles polgárai: ifj. Markgraf József, Tóth József, id. Muhoray János, Sárközi Mihály, dr. Iricz Adolf, Pethes József, Scopián Sándor, Pintér Mihály, Bartsik Márton, Sipos Orbán, Niczky Róza, Lipták Erzsébet, dr. Oláh Gyula, Rőger Lőrinc, Bolgár Emil, Paraj Imre, Bódi Gergely, Paczek Kálmán, Streitmann Mária, Bathó Ignác, Kövér János, Czettler Etelka, Palotásy Gyula, Baráth István, Sismis Ágoston Erzsébet, Gál Ferenc, Csák István, Bathó Arisztid, Akantisz Ignác, Grün Jakab, Benczúr Pál, Medve László, Weis Sámuel, Hoffer Antal, Fischóf Jónás, Pethes István, Fülöp György, Jenei Mihály, Házkötő János, Gyurkó János, Makai Imre.

 

 

1876. június 19-én a király szentesítette a 33. t.c-t, amely kimondta a Jászkun Hármas Kerület megszűnését, és a kerületeket az újonnan kialakított vármegyékbe (Jász-Nagykun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Csongrád) tagozta be.A Jászkun Kerületek ezen a napon tartották meg utolsó közgyűlésüket Jászberényben, ahol határozatot hoztak a kerületi oklevéltár, a történelmi zászlók (a jász-kun lovas önkéntesek 7 éves háborúban, valamint az I. Napóleon által vezetett francia hadsereg elleni hadjárat alkalmával használt zászlói, a redemptios zászló, az I. II. és III. Nádor Huszárezred zászlói és az Erzsébet királynő által adományozott zászló), különféle pénzérmék, pecsétnyomók és a három kulccsal záródó hármas kerületi vasláda múzeum részére történő átadásáról.

 

1877-ben ifj. Szabó József aljegyző vette át a múzeumőri feladatokat. A múzeum első kiállítása az ő vezetése alatt készült el, s nyílt meg 1878. január 6-án a Jászkun Kerületek egykori székházának emeletén (a nagyteremben és két kisebb teremben). A kiállítás, amelyen a múzeumi anyag mellett bemutatásra került a híres Wolf Ézsaiás és dr. Markgráf-féle gyűjtemény is, március 15-ig, mindössze 68 napon át tartott nyitva és 528 látogatója volt.

 

 

 

A Jász Múzeum első számadása 1877. december 11-én készült

 

Adományokból begyűlt

93 frt.

Ennek kamata

2 frt. 42. kr.

Összes bevétel

95 frt. 42 kr.

Kiadás

88 frt. 80. kr.

Maradvány

6 frt. 62 kr.

 

A magánszemélyektől múzeumba érkező tárgyi adományok között főként családi relikviák, festmények, bútorfélék szerepeltek, de igen nagy mennyiségű volt a talált, illetve cserélt, és a legtöbbször meghatározhatatlan helyről származó régészeti tárgyak, pénzérmék száma. Ennek következtében a múzeum igen szép éremgyűjteményre tett szert, amelynek rendezése elodázhatatlanná vált. Az éremtár első rendezője Zimay Vazul tanár volt, aki két évig dolgozott Budapesten a Nemzeti Múzeum Numizmatika Osztályán, s igen jól értett a pénzekhez.

 

A Városháza melléképületében berendezett múzeum 1879. július 24-én nyílt meg végérvényesen a nagyközönség előtt. Nyitva tartási ideje az első időszakban csak is vasárnapokon és ünnepnapokon 9-12 óráig volt, később azonban már hétköznap is látogatható volt, csupán vasárnap tartottak szünnapot. A kiállítási termek őrzését a MúzeumiBizottság tagjai vállalták magukra.

 

  Jászok és kunok privilegiális ládája 1775-ből

 

1891-ben Bathó Endre városi főjegyző vette át a múzeumőri teendőket. Ugyanebben az évben meghalt Pethes József, a Múzeumi Bizottság igazgatója. A bizottságot újjászervezik és lelkesen folytatja tovább munkáját. 1893. május 24-én Káldy Gyula, a Magyar Királyi Operaház igazgatója egy tárogató művésszel együtt ellátogatott a Jász Múzeumba, hogy a híres Jászkürtöt megszólaltassák. Az első látogatást 1898-ban egy másik követte, s két dallamtöredéket játszott el rajta Káldy Gyula és Beck Péter, az operaház első kürtöse.

 

1896-ban a jászok féltve őrzött kürtjét negyvenezer forintra biztosítva, Budapestre szállítják a millenniumi kiállításra, ahol az Aranybulla mellé került, mint Magyarország egyik legnevezetesebb látnivalója.

1898. december 11-én Bathó Endre múzeumőr váratlanul meghalt. Nagy tervei voltak a múzeum újjászervezését illetően. Munkásságának legfőbb érdeme, hogy a pangás évtizedeiben egyedül ő tartotta életben a múzeumot. Tengernyi elfoglaltsága miatt azonban nem kezelhette pontosan a gyűjteményt, így sajnálatos módon a gyarapodásokat sem vette jegyzékbe. Halálával lezárult a múzeum első korszaka, az első 25 év.

 

1899-ben Almásy Árpád rendőrkapitányt választják meg múzeumőrnek. Ugyan ez év március 17-18-án a múzeumot kiköltöztetik az addigi épületből, mert azt adóhivatallá alakítják át. A gyűjtemény a rendőrkapitányság épületébe, az 1731-ben épült Jászkürt fogadóba költözik, és ott három szobában helyezik el. Március 9-énHampel Józsefegyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának igazgatója, országos felügyelő szakértői szemlét tartott a múzeumban. Átvizsgálva a gyűjteményt, megállapította, hogy az adományok közül sok az értéktelen régészeti tárgy és javaslatokat tett a múzeum további szakszerű működése érdekében. A városi tanács „…utasítja Sipos Istvánt mint a múzeum átadására kiküldött bizottság elnökét, hogy a múzeum rendezését Hild Viktor városi napidíjas, ‒ a ki ezennel a városi adóhivatali alkalmazástól felmentetik és hasonló minőségben a városi rendőrkapitányi hivatalhoz osztatik be ‒ mint e téren Dr. Hampel József egyetemi tanár által is elismert és kijelölt szakértő közbejöttével, a bizottság által lehetőleg Dr. Hampel József egyetemi tanár által útmutatások alapján eszközölve, haladéktalanul kezdje meg s annak befejezte után, azt a jogerősen megválasztott múzeumőrének Almásy Árpádnak jegyzőkönyv mellett adja át, és eljárásának eredményét, a jegyzőkönyv és a kiselejtezendő tárgyak jegyzékének bemutatása mellett a képviselőtestületnek annak idején jelentse be”.

 

Hild Viktor azonnal megkezdte a gyűjtemény leltározását és nyilvántartását, de mellette régészeti kutatásokat is kezdett, amelyhez Budapestről kért szakmai segítséget. A magyar régészet számára a Jászság Hild Viktor munkássága révén vált ismertté. Mintegy 50 régészeti lelőhelyet írt le a történeti Jászság területéről, és még további hatot Alattyánról, Jánoshidáról és Pusztamonostortól. Rendszeresen publikált az Archaeológiai Értesítőben.

1899. június 4-én a Jászkürtöt Szolnokra viszik Lippich Gusztáv főispán beiktatására. A kürt később a díszes bőrtokja nélkül kerül vissza, s a tokot csak öt év múltával sikerül visszaszereznie a múzeumnak.

Az egykori Jászkürt fogadó adottságait tekintve, nem a legmegfelelőbb épület volt a múzeum számára. 1900. október 19-én, a városi tanács rendkívüli közgyűlése, a Múzeumi Bizottság javaslatára megszavazta a múzeumi helyiségek átalakítását. Ugyanekkor adtak engedélyt Hild Viktor napidíjának felemelésére, valamint egy könyv vásárlására is. Jól mutatja az intézmény anyagi helyzetét az a körülmény, ahogyan a nevezett könyvhöz hozzájutott. A Magyar Franklin Társulat kiadásában ugyanis ebben az évben jelent meg a Magyar viseletek története című, gazdagon illusztrált összefoglaló munka, amelyet a múzeum szeretett volna könyvtára számára megvásárolni. A könyv ára eredetileg 80 korona volt, amit a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége 25 %-os engedménnyel ajánlott a múzeumoknak. A Jász Múzeum is megkapta a várostól a vásárlási engedélyt, s a könyv vételárát évente 20 korona törlesztéssel három év alatt tudta csak kifizetni.

 

1900-ban került a múzeumba dr. Orbay Antal, Jász-Nagykun-Szolnok megye főorvosának hagyatéka, amely számosértékes arcképet (gróf Ráday Gedeon, gróf Széchenyi István, gróf Batthyányi József, Ihász Dániel stb.) és tablót (A Jászkerületi Honvédegylet arcképcsarnoka, Magyarország nádorai 1000-1848-ig stb.) tartalmazott.

1900.november 12-én Spagatner Zsigmond jászberényi ékszerész (Székely Mihály operaénekes édesapja) felajánl a múzeumnak 100 korona vételárért egy 17. század végéről származó, Erdélyben készült zománcos nyakéket. A Múzeumi Bizottság szeretné megvásárolni az ékszert, de anyagi lehetőségei igen szűkösek, s a város sem tud hathatós segítséget nyújtani, ezért széles körű gyűjtésbe kezdenek. Törekvésük támogatásra talál, s 47 adományozó által hamarosan összegyűlik a szükséges 100 korona és az ékszer a múzeumtulajdonába kerül. Az adománytévők között ott találjuk a város jó néhány jeles polgárát (Czigány János, Sipos István, Dobóczky Lajos, Leitner Jenő. dr. Eördögh Oszkár, Elefánthy Sándor, Leitner Ármin, Almásy Antal, Mandl Móricz, Sismis Mihály stb.) s mellettük a Gazdasági Takarékpénztárt és a Jászkerületi Népbankot is. Szép példája ez egy nemes cél érdekében való összefogásnak és a múzeum támogatásának. 1901-ben Almásy Géza, vármegyénk volt főispánja négy, díszes keretbe foglalt Than Mór festményt ajándékoz a múzeumnak, gazdagítva ezzel szépen gyarapodó képzőművészeti gyűjteményét.

 

 

1902-1913-ig Almási Antal városi főjegyző került a múzeum élére. 1903 áprilisában a város szívélyes üzenetet küld Fiumébe a 70. életévét ünneplő József főhercegnek, aki meleg hangú levélben köszöni meg a figyelmességet: „Tudják azt, hogy ragaszkodásunk egymáshoz kölcsönös, és minden szavuk, mely hozzám intéztetik, a legélénkebb visszhangra talál szívemben, mely átöröklött szeretetből származott reám édes atyámtól, s mely érzés nem szűnhetik meg soha inkább csak fokozódhatik! A híres nádorhuszár ezred lobogói között, amelyet ereklyékként őriznek, ott van az is, amelyre Jászberényben első eskümet tettem le, mint ujoncz.” József főherceg levelét a város a Jász Múzeumban helyezi el, megőrzésre.

 

Almásy Antal tíz évig gondozta a múzeumot és sok figyelmet keltő darabbal gyarapította gyűjteményét. Komoly szakmai munkát azonban mégis Hild Viktorvégzett, „akinek máig is meglévő mintaszerű leltári és egyéb feljegyzései mutatják, hogy nemcsak érzéke volt a múzeumi munkához, de nagy szeretettel is végezte”. Hild Viktort azonban Koncsek István polgármester 1902-ben elbocsátotta hivatalából.

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00