Jászberényben, a Jász Múzeumban tavaly is nagyszabású – akkor régészeti – kiállítást rendeztek, és idén ismét hosszan tartó bemutatóra készültek. Az újabb időszaki kiállítás megnyitójára látogattunk május 9-én a Táncsics utcába. Ez a bemutató is egy esztendeig lesz látható. Minden bizonnyal sok látogatót vonz majd, hiszen kb. 100 esztendő gyermekjátékaiból készítettek válogatást. Még egy „hatalmas” várat is láthatunk, amelyet Legoból raktak össze a türelmes és ügyes kezek.
(Fotó: Bugyi Gábor)
Hát kérem, van ebben az új kiállításban többféle babaház, babákkal persze, és nekik való babakocsi, bababútor is. Némelyik babát – a hely szelleméhez igazodva – jászviseletbe öltöztettek. A nagyobb babák – amelyeket az USA-ból lehetett „megszerezni” a hatvanas években – szeme is élethű, mert le tudják hunyni, sőt még szempillájuk is van. A kezük pedig ujjakban végződik, de a karjukat, lábukat is mozgathatják. Akad, amelyik „beszél is” pár szót! A Magyarországon igazán elérhető és nagyon népszerű kisebb kaucsukbabákkal pedig az 1960-as években játszottak a lányok – akik most unokájuknak magyarázták melyik, miért is volt oly kedves számukra. Persze a babaházak – és azok apró berendezései – sem maradhattak ki a bemutatóból, ebből is van többféle is a múzeum új tárlatán.
A szintén nagyon kedvelt játék-mackókból is sokféle – több korszakból is – került a babák mellé, a kiállításba. Aztán felfedezhetjük a társasjátékokat, az építőkockás „megoldásokat”, majd ott sorakoznak a fiúk kedvencei: puskák és pisztolyok, mozdonyok, vonatok, teherautók több méretben is. De még egy hajó is errefelé – a múzeumhoz – úszott e rendkívüli bemutatóra. Nem hiányoznak a jól ismert társasjátékok, vagy a lányok konyhai felszerelései sem.
Mindezek mellett azonban talán a legcsodásabb – szinte lélegzetelállító – az a hatalmas, sőt monumentális Lego-vár, amelyet a múzeum türelmes és kreatív munkatársai nagy ügyességgel összeraktak a kisebbik teremben. Persze rengetek katona is van a várfalaknál, hiszen ők védik a különleges építményt.
(Fotó: Bugyi Gábor)
A megnyitó során a múzeum igazgatója, dr. H. Bathó Edit elmondta, hogy 1988-ban is volt egy hasonló és nagy sikerű kiállításuk. A játék pedig egész életünket átöleli, mert tanít, fejleszt, de örömet ad a 21. században is. A kiállításhoz sok magánszemély hozta el a múzeumba – gyermekkora – egy-egy féltett kincsét, ritka emlékét, vagy éppen azt, amit saját maga készített. Így sikerült e mostani tárlatot a múzeum munkatársaival változatos és gazdag bemutatóvá „varázsolni”. A Barkóca Gyermek Táncegyüttes ifjú lányai népi, közösségi gyermekjátékokat és énekeket idéztek fel. Mert a közösségi játék is fontos része mindenkorban a játéknak.
A szakmai értékelést dr. Nagy Veronikától, a székesfehérvári, közel ötvenéves Hetedhét Játékmúzeum igazgatójától hallhattuk. Ő arról beszélt, hogy a mai világban nagyon fontos az élményközpontú ismeretátadás – akár a múzeumokban is. A gyerekek számára pozitív élményeket kell adni sokféle formában. Egy-egy játék-kiállítás több generációt szólít meg, hiszen a nagyszülők az unokákkal együtt érkeznek gyakran. S, ami nagyon fontos, hogy mindnyájan pozitív élményekkel távozzanak a múzeumlátogatás végén. Valójában a játék – mint tárgy, fontos kultúrtörténeti kincs. Az élményközpontú bemutatás pedig a mai kor követelménye.
Azt is elmondta, hogy a 20. század milyen nagy társadalmi változásokat hozott a háborúkkal és azt követően is. A társadalmak ugyan erősen gyermekközpontúvá váltak, de a 20. század gyermeke már magányos, mert a közösségi terek szűkültek. A családokban csak 1-2 gyermek születik, így a világ megismeréséhez is más eszközök, lehetőségek jelentek meg. Ebben a kor sajátos játékainak – a Lego-tól a Barbie babákig – is jelen kell és lehet is lenni. Minden korban fontos, hogy a gyermek a játékban is kreatívan vegyen részt, saját fantáziájának kibontakoztatására legyen ennek során lehetősége. Mert az örök gyermek bennünk van, s így gazdagíthatjuk életünket.
