A papírra a modern ember többnyire múlékony, hétköznapi és felcserélhető hordozóként tekint. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum „Washi | A japánpapír ezer arca” című időszaki kiállítása gyökeresen cáfolja ránk ragadt előítéleteinket: a washit nem csupán két- és háromdimenziós kézműves anyagként, hanem a japán társadalom, gondolkodásmód és vizuális kultúra egyik legalapvetőbb hordozójaként mutatja be.
Egy észrevétlen, mégis mindenható anyag
A papírkészítés technológiája a 7. század elején, Kínán és Koreán keresztül érkezett Japánba, ahol a helyi növények – a papíreperfa (kōzo), a mitsumata és a gampi – rostjaiból készítették a semmihez sem hasonlítható, szívós, mégis selymes textúrájú washit. A tárlat legfőbb erénye, hogy rámutat ezen anyag ezerarcúságára: a washi ugyanis szinte észrevétlenül jelen van a japán lakóterekben (például a tolóajtók és lámpások felületén), a ruházkodásban, a vallási rítusokban, az írásbeliségben, valamint a legmagasabb szintű művészeti és műtárgyvédelmi gyakorlatokban.
Mielőtt a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kiállítóterébe lépnénk, azonnal lenyűgöző látvány fogad: a nyitott lépcsőházban damilra fűzve, tenyérnyi papírmadarak százai lebegnek a földszinttől egészen az emeleti bejáratig. Felhívták rá a figyelmünket, hogy a Japánban a hosszú életet, a jó szerencsét és a hirosimai emlékezést szimbolizáló darvakat (Senbazuru) önkéntesek, kollégák, a Hopp Múzeum számos barátja hajtogatta több közösségi program keretében. A tökéletesen fehér madarak között akad egyetlen szürkés daru is, amelynek különleges története van: alapanyagául a múzeum kertjében álló, még Hopp Ferenc által ültetett papíreperfa késői sarjai szolgáltak, amelyekből Füzes Petra orfűi iparművész készített washit, majd formálta meg az ezredik darut.
A közel 200 tárgyat, archív dokumentumot és interaktív felületet felvonultató kiállítás végigvezet a növényi rostok feldolgozásától az elkészült tárgyakig. A bemutatott gyűjtemény a 16. századtól egészen a jelenkorig ível. A folyosón máris kiderült, hogyan kapcsolódik a múzeum ehhez a témához, ugyanis bemutatják a saját kertjükben termő papírfákból általuk készített washit – ezzel különleges, személyes keretet szabva a kiállításnak.
A tárlat egyik legértékesebb tudománytörténeti egysége Xántus János (1825–1894) gyűjtéséhez kapcsolódik, aki az Osztrák–Magyar Monarchia 1869-es kelet-ázsiai expedíciója során magyar állami megbízásból vásárolt papírmintákat Japánban. A Hopp Múzeumba került 250 lapból álló „mintapapír-gyűjtemény” közel fele japán eredetű és több mint százötven év elteltével, friss tudományos feldolgozást követően most látható újra. E lapok felbecsülhetetlen értékét az adja, hogy néhányuk még az ipari papírgyártás kezdetei előtt, az Edo-korban (1603–1868) készültek, így a kézműves papírkultúra anyaghasználatának és technikáinak érintetlen időkapszulái - a feldolgozás során kiderült, hogy olyan példányok is megtalálhatók benne, amelyek még Japánban se nagyon maradtak fenn.
A Xántus-anyag ugyanakkor nemcsak a japán múlt tanúja, hanem arról is mesél, miként próbálta a 19. századi Európa megérteni és saját ipari gondolkodásába beilleszteni a távol-keleti anyaghasználatot. Ez a rendkívül változatos típusokat tartalmazó együttes igen különleges módon került bemutatásra a kiállításban, így minden bemutatott darabot a saját jogán tudunk megfigyelni, illetve a tárlat során több tematikus egységben is felbukkannak.
A kiállítás különösen izgalmas egysége a 19–20. század fordulójának, a Meidzsi-kornak a fordulópontja. A nyugati típusú, tömeggyártott gépi papír (yōshi) elterjedésével a washi kiszorult a bürokráciából és az oktatásból, ami a hagyományos műhelyek hanyatlásához vezetett. Ez az értékrendbeli krízis azonban elindította az anyag kultúrtörténeti újraértelmezését is: a 20. század második felére a washi a „japánság” emblematikus szimbólumává, védendő kulturális örökséggé és a művészet magas rangú alapanyagává vált.
A kiállítás részeként létrehoztak egy japán szobát, ahova különleges élmény volt megérkezni – átlépve egy függönyön, a kiállítás sötétebb hangvételű termeiből egy fehér falú szobába érkeztünk, ahol a látogató (a cipőjétől megszabadulva) megpihenhet, reflektálhat a látottakra, elcsendesedhet. Már csak egy csésze tea hiányzott a kezünkből a tökéletes élményhez. Ebben a teremben egy világító panel segítségével lehetőség van egy mintakönyvből közelebbről is megfigyelni és megtapintani is a különböző papírkészítési technikákat, anyagokat. A fénytörésben ugyanis tökéletesen kirajzolódik a rostszerkezet, így még testközelibbé változtatva a befogadás élményét.
A restaurálás kulisszái és kortárs reflexiók
A Hopp Múzeum japán gyűjteménye közel ötezer washi alapú tárgyat őriz. A tárlat egyik egyedülálló rétege – köszönhetően a kurátori páros szakmai felkészültségének – közvetlen bepillantást enged a múzeumban zajló műtárgyvédelmi és diagnosztikai folyamatokba. Megérthetjük, hogy a papír szerkezetének és állapotának feltárása elengedhetetlen a műtárgyak hosszú távú megőrzéséhez és restaurálásához.
A múlttal és a kézműves tradícióval párbeszédet folytatva a kiállításban kortárs magyar tárgyalkotók munkái is helyet kaptak. Czigány Ákos, Füzes Petra, Néma Júlia és Tranker Kata alkotásai azt bizonyítják, hogy a washi nem csupán archív múzeumi emlék, hanem a kortárs művészeti gondolkodást és az anyagkísérleteket folyamatosan inspiráló, élő közeg.
A kiállítás szakmai csúcspontjaként 2026. november 5–6-án a Hopp Múzeum és az OMRRK nemzetközi konferenciát tartott a Japán Alapítvány támogatásával. A WASHI: Japanese Paper in Collections Outside Japan című angol nyelvű tanácskozás a Japánon kívül őrzött papíralapú gyűjtemények kutatására, diagnosztikájára és műtárgyvédelmére fókuszált, tovább erősítve a múzeumban zajló munka nemzetközi beágyazottságát.
A Washi | A japánpapír ezer arca nemcsak a japán kultúra iránt érdeklődők számára kihagyhatatlan élmény, hanem mindenkinek, akit foglalkoztat az anyagok élete, a megőrzés etikája és a művészeti tradíciók továbbélése a 21. században. A 2027. január végéig megtekinthető kiállítást gazdag kísérőprogramok: workshopok, múzeumpedagógiai foglalkozások és az említett nemzetközi szakmai konferencia egészíti ki.
Helyszín: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum (1062 Budapest, Andrássy út 103.)
Időtartam: 2026. szeptember 25. – 2027. január 31.
Kurátorok: Dénes Mirjam (japanológus, művészettörténész) és Bartha Veronika (japanológus, papírrestaurátor)
A kiállításhoz egy izgalmas tanulmányokat és gazdag képanyagot tartalmazó katalógus is készült.
Fotók: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
