Különös módon ugyanazon a napon fogja bezárni időszakos kiállítását két fontos párizsi múzeum. Történelmileg érzékeny témát dolgoz fel mindkettő, ám meglehetősen különböző perspektívában. A Paul Marmottan (1856-1932) műgyűjtő-mecénás egykori villájában kialakított múzeumban látható kiállítás címe a Festők Kelet víziója. Az álomtól a fényig. Eközben a Musée d’Orasy Fekete modell címmel rendezett kiállítást, mely minden szempontból történelmi jelentőségű tárlatnak bizonyul.
A Musée Marmottan Monet napjainkban is sugározza egykori lakójának a császárság kora iránt érzett vonzalmát. A párizsi műkedvelő egész tudományos munkásságát a napóleoni korszak művészettörténeti kutatásának szentelte, mivel ezt tartotta Európa újkori történelme legfontosabb eseményének. A múzeumi enteriőr a mai napig őrzi Marmottan nosztalgiáját Napóleonnal kapcsolatban, valamint a hadvezérnek azokat a tárgyi emlékeit, melyeket az egyiptomi hadjárat során szerzett. Napóleon 1798-1801 közötti egyiptomi hódításai rendkívüli hatást gyakoroltak a francia festőművészekre, felkeltette érdeklődésüket, és maguk is útra keltek, hogy fölkeressék a mesés kelet világát. Az európai iparosodás fellendülése és az egyiptológia, orientalizmus megszületése paradox módon ugyanabban az eseményben, a kolonializmusban gyökerezik. A Marmottan Múzeum időszakos kiállítása nem annyira a Kelet, inkább a francia kolóniák mediterrán világának reprezentációjára épül. A kiállítás történelmi kronológiában mutatja be a műveket: Ingres 1808-as A „nagy” Fürdőző (La Grande Baigneuse) festményétől Kandinsky 1909-as Oriental művéig fogja át nagyjából a század művészeti törekvéseit. A kurátorokat a sajtóközlemény szerint két témakör érdekelte: a tájkép és az alakábrázolás. A hamis történelmi folytonossággal kecsegtető tárlat légkörében azonban nem csak a kolonizáció enyhe nosztalgiája érzékelhető, de az is világosan látszik, hogy mennyire sematikus elemekből épül föl ez a nosztalgia. Lefojtott erotikus vibrálás, a törökfürdő visszatérő díszlete, és természetesen a színek egzotikus elevensége jellemzi a kiállított festmények világát.
Ezzel szemben a Musée d’Orsay Fekete modell kiállításának koncepciója egy interdiszciplináris megközelítésen alapul, melyben felvetődnek esztétikai, politikai, társadalmi problémák. A kurátorok azt kívánják bemutatni, milyen elképzelések és fantáziák hatották át a francia képzőművészetben a feketék képi ábrázolását, megjelenítését. Mindezt történelmileg meghatározott eseményekhez kapcsolják. Elsőként a rabszolgaság eltörléséhez (1794), ezután az új festészet korszakához, mely akkor zárul le, amikor Matisse New Yorkban felfedezi magának a Harlemi Reneszánsz Mozgalmat. A harmadik egység a huszadik század avantgárd mozgalmait, valamint a második világháború utáni és a kortárs törekvéseket mutatja be. A Musée d’Orsay kiállítása minden szempontból páratlan és történelmi jelentőségű, egyrészt mert két évszázad képzőművészetét öleli fel a feketék képzőművészeti reprezentációjának témakörében, másrészt mert most először rendeztek francia múzeumban ilyen tematikájú tárlatot. Jóllehet, a francia képzőművészet olyan jelentős figurái, mint Géricault, Manet és Matisse egyaránt elkötelezett emberjogi harcosok voltak, fekete modelljeik névtelenségben maradtak a művészettörténet világában. Ezt a történelmi bűnt orvosolja a kiállítás azon törekvése, amely kitartó kutatómunkának köszönhetően feltárta a közismert festményeken ábrázolt fekete modellek nevét és élettörténetét. Marie-Guillemine Benoist festménye 1800-ban eredetileg Fekete portréjaként került a Louvre gyűjteményébe, majd egy Fekete nő portréjára keresztelték, a jelenlegi kiállítás alkalmával végleg megkapta a modell, Madeleine nevét. Manet 1856-ban bemutatott Olympia című festménye most a fekete szolgáló miatt került a kiállításba, Denise Murrell ugyanis, a kiállítás kurátora éppen ennek az árnyékszerű alaknak, Laure-nak szentelte kutatását. A kiállításon először lépnek ki a láthatatlanságból költők és festők fekete múzsái, kedvesei, modelljei – akik ezúttal nevet és saját történetet is kapnak.
A festők Kelet víziója. Az álomtól a fényig
Musée Marmottan Monet, Párizs
A fekete modell
Géricault-tól Matisse-ig
Musée d’Orsay, Párizs
