A magyar érem- és plakettművészet pártolása céljából 1905 tavaszán megalakult Éremkedvelők Egyesülete (továbbiakban ÉKE) történetében utoljára 1924-ben adódott kiállítási lehetőség az Iparművészeti Múzeummal való szoros együttműködésben. Akkor a múzeum földszinti nagycsarnoka adott otthont a kiállításnak – ezúttal pedig a múzeum első igazgatójának, Ráth Györgynek a városligeti fasoron álló egykori villája fogadta be a reprezentatív, tematikus rendbe sorolt tárlatot.
Az újonnan megnyitott és fényűzően berendezett villa napjainkban az Iparművészeti Múzeum filiáléjaként - annak jelenleg egyedüli kiállítóhelyeként - működik, s a szecesszió képzőművészeti korszakára fókuszálva nyitotta meg állandó kiállítását. Ehhez kiválóan illeszkedik az ÉKE tagjai által megálmodott, és a múzeum kurátorai segítségével végső formáját elnyerő tárlat, amely a hazai magángyűjtemények legféltettebb darabjait sorakoztatja fel.
A bemutatott művészeti korszak, a francia art nouveau, az éremművészet egyik legdúsabb virágkora. A rendezői elv egyik kiinduló pontjául a párizsi világkiállítások érmészeti emlékei szolgáltak, így a 1878-as világkiállítás Alphée Dubois által készített- és az 1900-as világkiállítás Oscar Roty vagy Jules Clément Chaplain nevéhez kapcsolódó darabjai kerültek kiemelésre. A tematikában ezután következnek azok az érmek, melyek Alphonse Lechevrel: Tisztelet az éremművészeknek (1891) című alkotása köré csoportosulnak. Majd különálló kollekciót alkotnak azok az érmek, melyek a francia államisággal szorosan összefüggnek, tehát a történeti érmek, a tartományok érmei és a személyi érmek. Ezután folytatódik a sor a francia ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság díjérmeivel, közülük kiemelhető példa Hubert Ponscarme: Prix Montpellier (1896) érme. A díjérmek pazar összeállítását tovább gazdagítja a francia szellemi élet kiválóságainak érmei, a képzőművészeti, a költészeti- és építészeti díjérmek, majd külön kollekcióba rendezve a sportérmek valamint a későbbi gyarmati kiállítások emlékérmei. Láthatóak a francia irodalom nagyjainak, Zolának, Flaubertnek, Rousseunak portréérmei - sőt a „megnemértett költők” emlékérme, melyet Louis Bottée készített a francia éremgyűjtők egyesületének megrendelésére.
Rendhagyó rendezési elvet követve külön válogatásban szerepelnek az allegorikus, illetve valós nőalakokat ábrázoló érmek és plakettek. Ezek közül megemlíthető Jean Baptiste Carpeaux magával ragadó portréérme, melyet Mathilde Bonaparte hercegnő fényűző párizsi udvartartásának egyik előkelő hölgytagjáról, Madame Defly-ről 1863-ban készített.
Végül egy olyan tematikus magángyűjtemény darabjai is bemutatásra kerültek, amely egy különleges téma, mégpedig a csillagászat köré épül - ezekből látható most huszonkilenc darab francia vonatkozású érem.
Emellett természetesen a hazai éremművészet mestereiről is szó esik. Stíluskritikai összevetésre is alkalmat nyújtva, a szemlélő számára világossá válik, hogy milyen jelentős befolyással bírt az új, Párizsban kibontakozó vonulat e művészeti ág hazai képviselőire. Gondoljunk csak Beck Ö. Fülöpre, aki Párizsban Hubert Poinscarme tanítványa volt, s gazdag életműve elképzelhetetlen lenne a kezdeti, francia inspiráció nélkül. Ide vonatkozva láthatóak olyan jól ismert munkái, mint a millenniumi kiállítás különböző díjérmei vagy a Nyugat folyóirat emblémájaként nevezetes, Mikes Kelemen érmének ritka nagymintája, de ugyancsak említhetőek az ÉKE számára készült alkotásai, jelesül a Petőfi- vagy a gróf Teleki Sándor-érem. További gazdag válogatás mutatja be a magyar származású művészeket, mint például Szirmai Antalt, aki Tony Szirmai néven az 1900-as párizsi világkiállítás idején több nemzet pavilonját is megörökítette lehelet finom, bravúrosan részletgazdag plakettek formájában.
A kiállítás tudatosan irányítja a látogatók figyelmét a magyar műgyűjtés illetve műpártolás történetének két kiemelkedő alakjára: Ráth Györgyre és Procopius Bélára. Ráth, nemcsak mint az Iparművészeti Múzeum első igazgatója tett sokat a magyar éremművészetért, hanem az általa szerkesztett, 1902-ben több kötetben kiadott, Az Iparművészet Könyve címet viselő munkája révén, amelyben hangsúlyos és különálló fejezetet szentelt az éremművészetnek. Az emlékezésre további alkalmat kínál Procopius Béla - neves numizmatikus és éremgyűjtő - születésének 150. évfordulója, aki az éremgyűjtők máig nélkülözhetetlen katalógusának, a Medaillen und Plakettenkunst in Ungarn társszerzőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett. Életének nem mellékes mozzanataként kell megemlítenünk, hogy nagylelkűségének bizonyságául – csakúgy mint Ráth György - gazdag éremgyűjteményét halála után a magyar nemzetnek ajándékozta.
A képen látható érem: Lucien Coudray: Orpheus, 1900.
A századforduló francia éremművészete
Budapest, Ráth György-villa
1068 Budapest, Városligeti fasor 12.
megtekinthető: 2019.03.15-ig
A kiállítás kurátorai: Dr. Pandur Ildikó és Dr. Horváth Hilda
