A Párizsban megrendezett dadaizmust bemutató kiállítás bejárása után érthetőbbé vált számomra, hogyan újította meg a dada a művészetről való gondolkodást és törekvése milyen formában élt tovább a huszadik század során. A „Dada” prófétái a huszadik század első évtizedének végén provokatív módon hátat fordítottak a polgári világ intellektualizmusának, intézményrendszerének. Művészi hitvallásukban elsődlegesnek tekintették az ember ösztöneihez, ősi szimbólumkészletéhez történő visszatalálást. Mindezt persze 1916-körül Zürichben megtehették, hiszen Svájc semleges ország volt az első világháborúban, és területén számos emigráns művész keresett és talált menedéket a háború elől. A művészek joggal érezhették úgy, hogy a racionalitására és szellemi fölényére büszke Nyugat önnön irracionalitásba fullad.
Sophie Taeuber és Arp a Szarvaskirály mesejáték bábuival (1918)
Kiváló oldalt tett közzé a világhálón Kappanyos András irodalomtörténész a dadaizmus alapszövegeinek megismertetésére. Érdemes a szövegekbe beleolvasni, hogy megértsük ennek a szellemi légkörnek a jellegzetességét, az elitizmus elleni tiltakozás intenzitását, hogy képet kapjunk arról, milyen radikálisan fogalmazta meg Tristan Tzara és köre költői hitvallását. A dadaizmus centruma a zürichi Cabaret Voltaire elnevezésű mulató lett, amit 1916. február 5-én Hugo Ball költő avatott fel: „Rengeteg segítséget és támogatást kaptam Slodki úrtól, aki elkészítette a kabaré plakátját, és Arp úrtól, aki rendelkezésemre bocsátott néhány eredeti műalkotást: Picasso-metszeteket és barátai, Otto van Rees és Arthur Segal festményeit. Még több segítséget nyújtott Tristan Tzara úr, Marcel Janco úr és Max Oppenheimer úr, akik jónéhányszor a színpadon is megjelentek. Szerveztünk egy orosz estet, aztán egy franciát (melyen Apollinaire, Max Jacob, André Salmon, Jarry, Laforgue és Rimbaud-szövegek hangzottak el). Február 26-án megérkezett Berlinből Richard Huelsenbeck, és március 30-án két csodálatos néger dalt adtunk. A kabarénkban folyó tevékenységet meg kell határozni; célja felhívni a világ figyelmét, hogy vannak még független emberek, akik – túl minden háborún és nacionalizmuson – az ideáljaiknak élnek.” Az ideálok között szerepelt egy igen markáns jegy, a nyugati kultúra által hagyományosan lenézett, „primitívnek” vagy „archaikusnak” könyvelt művészet iránti fogékonyság.
Sophie Taeuber és testvére hopi jelmezben, 1925-körül.
1915–925 között amúgy is jelentős paradigmaváltás történik a „néger” művészet megítélésében. Írók, művészek és kritikusok próbálják új kontextusba helyezni az ősi kultúrák műtárgyait, művészi értéküket leválasztani társadalmi, rituális, vallási szerepükről. 1915-ben jelenik meg Lipcsében Carl Einstein (műkritikus) Néger szobrászat című, történelmi jelentőségű könyve, a művészek kezdik felfedezni az európai múzeumok etnográfiai gyűjteményeit. Elsőként a svájci Corray Galériában 1917-ben helyeznek el egy kiállítótérbe európai és afrikai műtárgyakat egymás mellé – pusztán esztétikai értékítélet alapján. Az egzotikum iránti megnövekedett érdeklődéshez szervesen kapcsolódik a pszichoanalízis elterjedése, a tudattalan vagy a tudat számára közvetlenül nem hozzáférhető valóság feltérképezésének vágya és lehetősége, mely az archaikus mintákat erőszeretettel kutatja távoli kultúrák hiedelemvilágában.
Sophie Taeuber: A Szarvaskirály, marionett (1918)
A párizsi válogatás anyaga igen szerteágazó, a legérdekesebb tárgycsoportot talán a bábok és babák alkotják. Itt ugyanis már láthatóvá válik, hogyan élt tovább a dadaizmus a szürrealista törekvésekben, melyet Breton, Aragon, Soupault nevével fémjelezhetünk. Sophie Taeuber-Arp, textilművész és szobrász, maga is a Cabaret Voltaire mulató törzsvendége, jó barátságot ápol táncosokkal, költőkkel, és igen szoros viszony fűzi C. G. Jung köréhez. Marcel Janco-val és Fritz Baumann-nal megalakítják az Új Élet nevű formációt (1918, Zürich), amelynek legfontosabb törekvése, hogy az absztrakt művészetet a hétköznapi élet szerves részévé tegyék. Ekkor kezd Sophie Taeuber dada-fejeket, jelmezeket, textileket és marionetteket tervezni. Carlo Gozzi (1720–1804) olasz költő, mese- és drámaíró művét bábjátékra adaptálja, így születnek meg a Szarvaskirály mesejáték figurái, melyek Jung és Freud libidó-vitáját testesítik meg.
Emil Nolde festménye (Egzotikus figurák, 1911)
Jung ekkoriban az ősi szimbólumrendszer tárgyban végzett kutatást, különösen foglalkoztatta a Hopi indiánok törzsi szertartása, a médiumok jelenléte és funkciója; így számos kacsina babát hozott haza tengerentúli útjáról. A kacsina babák a Hopi indiánok szertartásait kísérték: ők jelenítették meg az ősöket, ők közvetítettek élők és holtak között. Míg a „vadak” és a kubisták főleg az afrikai és az óceániai művészetből táplálkoztak, a dadaizmus érdeklődésének homlokterébe a század húszas évei körül az amerikai kontinens került. A Jung személyes tárgyai között látott babákat Sophie Taeuber életnagyságúra tervezte, jelmezeket készített belőlük, ruházatuk mintázatát erősen geometrizálta. André Breton mellett Marcel Duchamp és Max Ernst is jelentős kacsina baba gyűjteménnyel rendelkezett, bár a szürrealistákat jobban érdekelte a rituálé lélektani vetülete, és az abban rejlő lehetőségek, mint a vizuális megjelenés kódrendszere.
Groteszk maszkok (kiállítási enteriőr)
Úgy tűnik, mintha a dadaista „világnézet” leginkább a zeneművészetben talált volna követőkre a huszadik század második felében, gondoljunk csak olyan zenei törekvésére, mint a punk, és a belőle kinövő new wawe: az alakoskodó, maszkírozó megjelenés, az értelem egységét kikezdő, olykor artikulálatlan, mégis katartikus indulatkitörések, a színpadi performanszok némiképpen a dadaizmus oldalági (vad)hajtásainak tekinthetők. Ezek a szcenáriók szintén erősen kötődnek az Európán kívüli világ kulturális gazdagságához, bár nem annyira kulturális meggyőződésből; a „törzsi világ” formanyelve sokkal inkább a szertartások során nélkülözhetetlen tudatmódosító szerek jelenlétéhez kapcsolódik performanszaikban.
Kacsina baba (1900-körül, Észak-Amerika)
A dada és Afrika - Európán kívüli hatások és kötődések
Musée de l’Orangerie
Párizs, 2018. február 19-ig.
