A 250 éve született Alexander von Humboldt emlékműve a Múzeumkertben

EMLÉKEZET

Debreczeni-Droppán Béla
2019-09-14 07:00

Ma, szeptember 14-én 250 éve, hogy Berlinben megszületett Alexander von Humboldt báró (1769-1859), a világ valaha élt egyik legnagyobb természettudósa. Több tudományág megalapítása is az ő nevéhez fűződik, mint például az összehasonlító klimatológia vagy a növényföldrajz. A modern földrajztudomány egyik legnagyobb alakja több földrész addig ismeretlen vagy alig ismert vidékét járta be és írta le először, ismertette meg a világgal. Vulkanológiai kutatásai is jelentősnek mondhatóak. Humboldt élete főművében, a négykötetes Kosmos-ban (Stuttgart, 1845-1858) összefoglalta mindazt, amit a Földről a 19. század közepén tudni lehetett és egyúttal kialakította az egységes földtudomány szemléletét. A 90 éves korában elhunyt Humboldtot világszerte elismerték, Magyarországon is (már életében) jelentős tiszteletnek örvendett. A korabeli források és a nem sokkal későbbi, Humboldt születésének 100. évfordulóján (1869) született ünnepi megemlékezések is erről tanúskodnak.

 

 

Alexander von Humboldt a dolgozószobájában, Eduard Hildebrand 1848-as festménye után készült nyomat (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok)

 

De azt is elmondhatjuk a világhírű német természettudósról, hogy ő is rokonszenvezett a magyarokkal. François Sulpice Beudant (1787-1850) francia geológus például Humboldt ösztönzésére járta be 1818-ban a történeti Magyarország vidékeit és publikálta Voyage minéralogique et géologique en Hongrie címmel 1822-ben három (plusz egy atlasz-) kötetben annak földtani leírását. A magyar földtan szempontjából korszakalkotó munkát aztán három év múlva Humboldt anyanyelvére is lefordították. Beudant fő művében többek közt megalkotta a történeti Magyarország első földtani térképét. A magyar közvéleményben csak Humboldt Sándornak emlegetett tudós számos magyar utazóval, tudóssal, tudománypártoló főúrral ismeretségbe került. Köztük elsőként Podmaniczky József bárót (1756-1823) politikust, jeles művészet- és tudománypártoló mecénást kell megemlítenünk, aki maga is több tudománnyal foglalkozott behatóbban. A londoni Royal Society első magyar tagjával (1780) a neves földrajztudós a pozsonyi hegyről nézte az előtte elterülő vidéket és azt a Mississippi tájékához hasonlította. Humboldt nagyra becsülte Rosty Pál (1830-1874) mexikói tájról készült fotóit is, amelyből egy sorozatot kapott a készítőjétől ajándékba. Ezeket aztán egy szép nyílt levélben köszönte meg, melyben mindenki pártfogásába ajánlotta a magyar földrajztudóst és fotográfust. Hasonlóan elismerően viszonyult Prónay Gábor báró (1812-1875) akadémikushoz is, aki Vázlatok magyarhon népéletéből című munkáját küldte el neki tisztelete jeléül (Érdekességképpen megemlítjük, hogy Prónay a 105. életévében járó Patay Pál régész, múzeumunk nyugalmazott munkatársának a dédapja.) Az említetteken kívül elmondható még, hogy az első külföldiek között volt, akik Petőfi költészetét méltatták, és azok egyike is, akik a 1849 utáni magyar emigrációval rendkívüli módon szimpatizáltak.

 

És, hogy mi köti személyét a Magyar Nemzeti Múzeumhoz? Azt csak megemlítjük, ami köztudott, tudniillik hogy Humboldt idejében még a természettudományos gyűjtemények is e nemzeti intézmény részét képezték. Amiért ezen az oldalon is indokolt megemlékeznünk róla, az az első és tudtommal egyetlen magyarországi emlékműve a Múzeumkertben, amit még Humboldt életében állított nagy tisztelője, Kubinyi Ferenc (1796-1874) – az akkori múzeumigazgató Kubinyi Ágoston bátyja –, akinek a nemzet múzeuma is nagyon sokat köszönhet. A park legrejtélyesebb emléke ez, mely északkeleti szegletében, a külső sétány fordulójának közelében található. Korábban bokrok, tiszafák takarásában, teljesen elrejtve aludta „csipkerózsika-álmát”. A kert 2018-19-es rekonstrukcióját követően már jól látható, de hogy az egyszerű szobortalapzatnak tűnő kő mi is valójában, arról az alábbiakban bővebben írunk.

 

A kövön már évtizedekkel korábban is alig volt olvasható a latin nyelvű felirat, mindössze néhány szó, rögtön az első: „VASHINGTON”. Innen kapta később az emlékkő elnevezését, melynek 18 soros szövegében még ma is jól kivehető két további név: Alexander von Humboldté és Kubinyi Ferencé. Utóbbi tehát az első amerikai elnök, valamint kora leghíresebb természettudósa előtt tisztelegve állíttatta e követ. A Humboldt halála után tiszteletére elmondott akadémiai emlékbeszédből (1859) az is kiderül, hogy Kubinyi, jeles reformkori politikusunk eredetileg váci villájának kertjében állította fel a mementót, mégpedig, ahogy ezzel kapcsolatosan Balogh Pál akadémikus fogalmazott: „…a köz-szabadság két nagy hősének, Washingtonnak és Humboldtnak a nevét és emlékét egy négy lábnyi magasságú tatai szürke márvány koczkába vésett szép latín felirással kívánta örökíteni.” Tehát Kubinyi nem a Múzeumkertben, a forradalom kertjében helyezte el a magyar „köz-szabadság” emlékművét, hanem váci villájának kertjében. Tette ezt azért vidéken és magánterületen, hogy lehetőleg titokban lehessen tartani a dolgot és így ne legyen baja belőle neki, aki börtönt is viselt 1848-49-es szerepéért, és azoknak se, akik részt vettek a megemlékezésen, merthogy nem egyedül helyezte el kertjében az emlékkövet, azt nagy valószínűséggel feltételezhetjük. Közterületen való elhelyezését nyilvánvalóan nem engedélyezték volna a hatóságok és nem feltétlenül azon két személy miatt, akiknek a kőemléket dedikálta. Az emlékállítás kőbe vésett dátuma miatt vált volna ez lehetetlenné, hiszen a Kubinyi Ferenc által készíttetett emlékkő utolsó sorában a következő véset szerepel: A[NN]O 1858 D[IE] 15 MARTII. Ez pedig egyértelmű utalás az 1848-as pesti forradalom napjára, éppen annak 10. évfordulóján. (Egyértelmű azért is, mert ha szobrokra, emlékjelekre felkerül az avatás, felállítás dátuma, akkor szinte minden esetben csak az évszáma szerepel rajta, a hónapja és napja nem.)

 

Kossuth New-York-i fogadtatása, 1851. december 6-án (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok)

 

E dátum azonban más megvilágításba állíthatja – elsősorban a Washington nevet. George Washington (1732-1799) a függetlenségi háború amerikai főparancsnoka, győztes hadvezére volt, aki a függetlenség kivívása után az Amerikai Egyesült Államok első elnöke lett (1789-1797). Halála után személyének jelentős kultusza alakult ki Amerikában, majd az 1830-as évektől Magyarországon is egyre erősebbé vált a tisztelete. Később, a 1848-49-es szabadságharc idején az angol uralommal szembeni 18. század végi amerikai szabadságküzdelem párhuzamba került a magyar függetlenség kivívásáért folytatott harccal. Ez az amerikai-magyar párhuzam nemcsak nálunk jelentkezett, hanem 1849 után az Egyesült Államokban is, elsősorban Kossuth Lajos híres 1851-52-es amerikai körútja alkalmából mutatkozott meg látványosan. Kossuthot mindenhol hatalmas tömeg várta, New Yorkba érkezésekor, 1851. december 6-án 100 ezer amerikai fogadta ovációval. A The Sun című lap az esemény kapcsán leírta, hogy ez alkalommal a Broadway-n az Amerika Múzeumot képekkel és zászlókkal borították be, az egyik Kossuth-portré alatt pedig a magyar és az amerikai zászló a következő felirattal volt látható: „Kossuth, the Washington of Hungary” (Kossuth, Magyarország Washingtonja). E megjelölés aztán számos Kossuth tiszteletére 1852-ben és 1853-ban vert amerikai érmén is megjelent, melyből aztán több változat is készült. A Washington = Kossuth, azaz az amerikai elnök és magyar kormányzó-elnök (a két szabadsághős) közötti megfelelés Magyarországon is működhetett, még ha nem is széles körben. Az emlékkövet készíttető Kubinyiról, valamint politikus és tudós környezetéről azonban feltételezhető, hogy ismerték az említett amerikai hozzáállást.

 

A Washington és Humboldt iránti tisztelet ugyanakkor Kubinyi kettős érdeklődését, illetve életpályája kettőségét is tükrözhette, hiszen politikusi működése mellett említésre méltó tudományos munkásságot is kifejtett. Ennek egyik eredménye volt az 1836-ban általa Ipolytarnócon feltárt és meghatározott miocén kori ősfa kövülete, amit tisztelete jeléül Humboldtról nevezett el. A már idézett akadémiai emlékbeszédből tudjuk azt is, hogy Kubinyi személyesen is ismerte a világhírű német tudóst, akivel például 1833-ban többször is találkozott és beszélgetett, amikor mások mellett Zipser Keresztély Andrással (1783–1864) részt vett a német orvosok és természetvizsgálók boroszlói nagygyűlésén. Az egyik beszélgetésük alkalmával Humboldt Kőrösi Csoma Sándort a világ egyik legnagyobb tudósának nevezte.

A Washington-Humboldt-emlékkő Kubinyi váci, pontosabban a Vác melletti Papvölgyben fekvő (azóta elpusztult) villájának kertjében állt eredetileg, innen került aztán a fővárosba, a Nemzeti Múzeum parkjába. Ennek időpontja nem ismeretes egyelőre, de lehet, hogy már 1859-ben megtörtént az átszállítás, hiszen Kubinyi ekkor adta el említett villáját Degré Alajosnak. Egy ideig valahol elraktározva lehetett és valószínű, hogy csak valamikor 1867 után helyezték el a Múzeumkertben, az 1878-as kataszteri térkép szerint éppen ott, (az épület északnyugati sarkához közel, a Pollack Mihály tér felőli részen) ahova 1916-ban a Régészek emlékét felállították.

 

Az emlékkő jelölése az 1878-ban készült kataszteri térképen (Budapest Főváros Levéltára)

 

Az egyszerű emlékkő szövege, mint említettük ma már jórészt olvashatatlan, még szerencse, hogy 1880-ban Peregrinus írói álnéven valaki lejegyezte az útókor számára és közölte a Kecskeméti Lapok 1880. augusztus 29-i számában: „VASHINGTON/ GENTIUM FOEDERE, JUVENILI ORBI VIRILE PROCU-/ RANDO ROBUR,/ SUO EXEMPLO POSTERITATEM DOCUIT, QUID VIRTUS PERFICERE, QUID REQUSARE POSSIT,/ ALEXANDER AB HUMBOLDT/ ORBIS ET NATURAE ARCANA SCRUTANDO/ TESTATUM REDDIDIT/ NEC MARIUM TURGENTES UNDAS NEC MONTIUM/ APICES/ NEC BARBARI POPULI FEROCITATEM IMPEDIRE/ NE SCIENTIAE LUMEN/ PERFRINGAT UNIVERSUM/ UTRIQUE EXIMIA VIRTUTE PROFUNDA ERUDITIONE ET HUMANITATIS SENSU EMINENTIBUS DUUMVIRIS/ ILLI POST MORTEM, HUIC JAM INVIVIS IMMORTA-/ LIBUS/ GRATITUDINEM VOVIT/ HUMANITATIS ET NATURAE AMICUS/ FRANCISCUS KUBINYI/ANNO1858. D. 15. MARTII.” Ennek magyar fordítását így adta a közlő: „Washington a nemzeteknek szövetségével, az Új-Világnak férfiasan szerzett erővel és saját példájával megtanitotta az utókort arra, mit képes végbe vinni, mit visszautasitani a férfierő; Humboldt Sándor a földkerekség és a természetnek titkait kémlelve beigazolta, hogy sem a tenger háborgó hullámai, sem a hegyeknek csúcsai, sem a miveletlen népeknek vadsága meg nem akadályozhatja azt, hogy a tudomány szövétneke át ne rezegje a világegyetemet; mindkettőnek, mint férfiasságával, mély tudományával, emberséges érzületével kiváló férfiúnak, amannak halála után, emennek még életében halhatatlannak, hálás köszönetet fogadott, az emberiségnek és a természetnek barátja, Kubinyi Ferencz, az 1858-ik évben Márczius hó 15-ik napján.”

 


A Washington
Humbold-emlékkő felirata (Rosta József felvétele)

 

Az 1880-as évektől aztán egyre jobban megfeledkeztek róla, sokáig teljesen elfeledve állt a kertben, mígnem 1933-ban a Budapesti Hírlap hasábjain Gyarmathy Sándor, a Magyar Rádió első rendezője (Gy. S. monogrammal) Ismeretlen Washington-emlék címmel nem írt róla egy figyelemfelhívó cikket indítványozva rendbetételét is. Ez a magántulajdonban fellelt korabeli fotókat szemügyre véve meg is történhetett.

A jelentéktelennek tűnő múzeumkerti kő tehát nagyon is értékes történelmi emlékünk, és most Alexander von Humboldt születésnapja jó alkalom, hogy felhívhassuk rá a figyelmet. Jelen nagy és kerek évfordulón lenne tehát hol koszorúzni, hiszen a Nemzeti Múzeum kertje a legalkalmasabb hely arra, hogy emlékezzünk e kiváló tudósra.

 

 

A sokak számára szobortalapzatnak tűnő emlékkő 1949 körül (Az eredeti fotó Tasnádi Andrásné Böhm Edit tulajdonában. A képen húga, Katalin.)

 

Lead kép: A Washington-Humboldt-emlékkő, 2019 (Rosta József felvétele)

tárgy, téma, történelem
2018-11-26 14:00
beruházás, intézmény, téma
2018-01-10 11:00
irodalom, kiállítás, konferencia, külföld
2018-10-19 12:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00