EN facebook

A 2021-es Pulszky Károly-díj kitüntetettje: Hajagos Csaba

ELISMERÉS

2021-09-30 16:00

A harmincadik születésnapját ünneplő Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület 2021. szeptember 16-ai közgyűlésén került sor a Társaság elismeréseinek átadására a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében. Idén - tekintettel a kerek évfordulóra - két Éri István-, két Pulszky Ferenc- és három Pulszky Károly-díj talált gazdára. PULSZKY30 sorozatunk következő fejezetében a hét díjazottal ismerkedünk meg, őket kérdeztük a Társasággal kapcsolatos élményeikről és szakmai tapasztalataikról.

2021-ben HAJAGOS CSABA történész, főmuzeológus, a Kecskeméti Katona József Múzeum történeti-néprajzi osztályvezetője Pulszky Károly-díjban részesült.

 

 

Mikor és miért lépett be a Társaságba? Mióta dolgozott már akkor a szakmában?

 

2020-ban léptem be a Társaság tagjai közé, tehát hivatalosan nem vagyok még hosszú ideje részese ennek a közösségnek, azonban az tagságot alkotó kollégákkal hosszú ideje szakmai kapcsolatban vagyunk kiállítások, konferenciák, közös múzeumi ügyek kapcsán. A belépés évében már hatodik éve dolgoztam a Kecskeméti Katona József Múzeum kötelékében, korábban a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárának levéltáros munkatársaként szereztem közgyűjteményi tapasztalatot, amely remek alap volt a múzeumi pálya megkezdéséhez.

 

Melyik volt a legnagyobb élménye eddig a Pulszky Társaság tagjaként?

 

Az eddigi rövidnek mondható időszak alatt elmondhatom, hogy minden egyes szakmai egyeztetés – amely a COVID-19 járvány alatti bezártság alatt zajlott a tagságon belül – megtartó erővel hatott rám, az egyes kollégák tapasztalataiból nagyon sokat tudtam tanulni és beépíteni a saját muzeológiai területem működésébe, működtetésébe. Természetesen a FIAT közössége egy remek alap ahhoz, hogy a fiatalabb korosztály közé újonnan belépő kollégák számára segítséget, támogatást nyújtson. A legnagyobb élményem természetesen a Pulszky Károly-díj elnyerése, amely újabb lendületet adott nekem ahhoz, hogy még aktívabban kivegyem részem a tagság életéből.

 

Melyik Pulszky-projekt segítette Önt leginkább szakmai munkájában?

 

Intézményi kötelezettségeim mellett nagy örömömre szolgált a Múzeumandragógiai Tagozat munkája, hiszen ahogy korábban is elmondtam: A magyar múzeumi szakma komoly kihívásai közé tartozik, hogy hogyan tudja közvetíteni mindazt a tudást, mindazt az értéket, amely felett diszponál. Vagy hogy hogyan tudja a kiállítások és azok kísérőprogramjai által megszólítani azokat a társadalmi rétegeket, közösségeket, akik eddig nem mutattak érdeklődést a múzeumi világ termékei iránt. Fontos kérdés, hogy a múzeum és a kollégák munkája hogyan tud szemléletformáló, igazán lélekgondozó munkává válni, amelynek véleményem szerint kiemelt szerepe lesz a 20. századi diktatúrák okozta poszttraumautikus állapot elmozdításában. Sokan bizonytalanok abban, hogy a diktatúrák okozta negatív kulturális örökség egyáltalán "kezelhető-e" a múzeumi színtereken. Én hiszek abban, hogy komoly sansz van abban, hogy erre az évtizedek óta fennálló, megoldást kereső feladatra a múzeum meg tudja adni a választ. Ennek a célnak az eléréséhez minden olyan új, és innovatív eszközre, közösségi nyitásra szükségünk lesz, amelyet ma már sok intézmény működésében láthatunk. Én azt gondolom, hogy a Kecskeméti Katona József Múzeum is ezek közé az intézmények közé tartozik.

 

Nagy öröm volt számomra, hogy a 2018 májusában, a Kecskemét székhellyel rendezett VII. Országos és III. Nemzetközi Múzeumandragógiai Konferencia alkalmával, a konferencia második napján Lakitelek-Tőserdő Archeumban előadtam és önálló szekciót vezethettem.
 
2019 őszén pedig Nyíregyházán, az újabb Qrszágos és Nemzetközi Múzeumandragógiai Konferencián szintén előadtam.

 

Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?

 

Az életem, a munkásságom egyik legnagyobb elismerését. Sok díjat, elismerést kaptam a szakmai munkásságom során, amelyek mind-mind külön is nagy boldogságot jelentettek számomra, azonban a múzeumi szakma elismerése kiemelt jelentőséggel bír. Az ember minden nap tevékenykedik, igyekszik a hivatásának megfelelni, de sokkal inkább benne él abban, szinte nem is tud civil lenni a magánéletben sem, hiszen ez egy életforma.

 

Aki ezt választotta és becsülettel végzi a munkáját, annak sosem lesz elege belőle, bármilyen nehézséggel szembe tud nézni, mert látja a célt a szeme előtt. És ekkor visszajelez a szakma, a kollégák, akik látják, hogy mit csinálsz, hogyan működsz és ezt elismerik. Ez felemelő érzés és természetesen új erőt, lökést ad a korábbi elhatározásokhoz. Olyan ez, mint ahogyan a vándor megy az úton. Jönnek nehezebb szakaszok, sokszor rád sötétedik, esetleg vadak támadását is visszavered, néha kicsit elfáradsz, és akkor jön egy frissítő, az emelkedő után egy lendületet adó szakasz, ami újabb hosszú ideig élteti benned azt az erőt, hogy egyszer célba érsz.

 

És hogy mi a cél? A munkánk eredményeként látható számtalan boldog ember, az évtizedek óta terheiket hurcoló állampolgár megsegítése, a múzeumi katarzis, amelyet csak akkor látsz meg, ha mérlegre teszed a munka gyümölcsét. Vajon tényleg ennyi van ebben? Vagy lehetne több is? A muzeológus lélektan nem egyszerű, sok esetben valamiféle "csodabogaraknak" tartanak bennünket. És valljuk be, van is benne valami.

 

Mit javasol a Társaság most belépő tagjainak?

 

Erőt, kitartást és komoly elszántságot. Higgyenek abban, hogy minden embernek feladata van. A küldetésünk beteljesítéséhez pedig közösségre, szakmai "céhekre" van szükség. Csak a közösség képes azt a támogató erőt megadni, amelyre – nem csak a múzeumi vizeken evezve –, de szüksége van az egyénnek.

 

 

Hajagos Csaba 2011-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Kezdetben a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárának tudományos munkatársaként dolgozott. Eközben a Szegedi Tudományegyetem Kulturális örökség tanulmányok szakán is diplomázott. 2014-től a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa, emellett a Történettudományi Intézet Vidéktörténeti Kutatócsoportjában is publikált és folytatja kutatásait.

 

Kutatási területe az 1945 és 1990 közötti korszak társadalom- és politikatörténete, a magyar vidék szovjetizálása, a kuláküldözés, a málenkij robot, 1956. E témákban rendszeresen és magas színvonalon publikál, emellett oktatási segédanyagok és ismeretterjesztő filmek szerkesztője.

 

2019 óta osztályvezető, munkatársaival a több telephelyen lévő történeti-néprajzi gyűjteményt és adattárat példásan revíziózta, digitalizálja, leltározza, új elhelyezési rendszert dolgozva ki. A szakmai irányítása alá tartozó gyűjtemények folyamatos megújításán, „kinyitásán” dolgozik. Ez évtől a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat „TALPRA MAGYAR” c. Petőfi emlékévek program szakmai koordinátora.

 

A Pulszky Károly-díjhoz szeretettel gratulálunk!

 

 

 

díj, interjú, Pulszky Társaság, téma
2021-09-28 16:00
díj, interjú, Pulszky Társaság, téma
2021-09-29 16:00
díj, interjú, Pulszky Társaság, téma
2021-09-21 16:00