2020. március 11-én a WHO világjárványként deklarálta a COVID–19 vírusos betegséget, Magyarországon vészhelyzet lépett életbe, kormányhatározat döntött többek között arról, hogy 2020. március 16. napjától a nevelés-oktatás tantermen kívüli, digitális munkarendben folytatódjon a járvány terjedése miatt. Ekkor valamennyi kulturális és közintézményhez hasonlóan a magyarországi múzeumok is bezártak, egészen június közepéig, hogy a pandémia súlyos áldozatokat követelő időszakában, 2021. november 11-től 2022 májusáig újra zárt ajtók mögül lássák el feladataikat. A Néprajzi Múzeum újonnan megjelent, a Falak nélkül maradt múzeum – A COVID–19-világjárvány hatása a magyar múzeumi közgyűjtemények online praxisára című kötete ezt az időszakot dolgozza fel. Azaz a szerző, Berényi Marianna egy egész emberiséget érintő krízis egyetlen kulturális ágazathoz tartozó intézménytípusra fókuszálva dokumentálta a pandémia következményeit.
forrás: Néprajzi Múzeum, fotó: Incze László
Amikor a John Hopkins Egyetem 2023. október 3-án lezárta a SARS–CoV–2, a Covid–19 betegséget okozó vírus által okozott fertőzésekkel kapcsolatos globális adatgyűjtését, több mint 676 millió megbetegedést, 6,88 millió halálesetet rögzített. A vírusos betegség soha nem látott hatással volt a mindennapi életre, így a múzeumok világára is. Az intézmények hosszabb időn keresztül teljes vagy részleges zárvatartásra kényszerültek, ami jelentős mértékben ösztönözte digitális tevékenységük növekedését. A klasszikus múzeumi funkciók maradéktalan érvényesítése, valamint a bizonytalan jövőkép arra késztette az intézményeket, hogy munkájukat és közszolgálati, közgyűjteményi szerepüket az egyetlen elérhető nyilvános térben, az interneten tegyék mindenki számára hozzáférhetővé, ahol a rekreációt lehetővé tévő programjaikon túl az online térbe kényszerülő közoktatás számára is minőségi támogatást nyújtottak.
A Néprajzi Múzeum PhD értekezéseket bemutató sorozatában megjelent kötet a digitális antropológia módszereivel vizsgálta ezt a rendkívül gyorsan lezajló folyamatot, valamint azokat az analóg és digitális előzményeket, amelyek lehetővé tették a múzeumok online átállását. A szerző dokumentálta, miként formálódtak a kezdetben jellemzően egyszerű megoldások egyre professzionálisabbá, hogyan változott meg a digitális adatokhoz, a digitalizációhoz, az online térhasználathoz és a közösségi médiához való viszony. Mindemellett azt is elemzi, miként alakult át a magyarországi múzeumok intézményi gyakorlata a világjárvány hatására, hogyan reagáltak a múzeumok közösségei a digitális fejlesztésekre, és milyen visszacsatolásokat generáltak ezek a kölcsönhatások a múzeumi szakemberek szemléletmódjára és a látogatók tartalomfogyasztására.
forrás: Néprajzi Múzeum, fotó: Incze László
A kötet azoknak a magyar és nemzetközi kutatásoknak az összehasonlító elemzésén alapul, amelyek a COVID–19-világjárvány hatásait vizsgálták. A szerző ezen kívül egy 2021-ben végzett, 1000 fős látogatói kérdőíves kutatás és egy 350 múzeumi dolgozót célzó országos felmérés eredményeit is feldolgozta, majd az ezek alapján legjellegzetesebbnek tekinthető digitális tartalomtípusok elemzését egy 2023-ban végzett, múzeumokat érintő utánkövetéses
vizsgálattal egészítette ki.
A 98 ábrát tartalmazó, 350 oldalas kötetet Németh L. Dániel tervezte, Gréczi Emőke szerkesztette, Kómár Éva lektorálta, a bevezetőt Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, valamint Keményfi Róbert, a Debreceni Egyetem Néprajztudományi és Muzeológiai Intézetének igazgatója írta. A kötet a Néprajzi Múzeum könyvesboltjában és
webshopjában vásárolható meg.
