A Pulszky Társaság Múzeumandragógiai Tagozata 2023. július 12-én koradélután a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Bringára váltva című új időszaki kiállításával ismerkedhetett az Északi Járműjavító Dízelcsarnokában. A Tagozat koordinálásában működő Fenntarthatósági Munkacsoport fontosnak tartja a kerékpár(os közlekedés) témáját és kultúráját, hiszen múzeumi programokba integrálva ezeket szemléletformáló hatással is mutatnak egy fenntarthatóbb jövő felé. Kurátori tárlatvezetés keretében Hídvégi János muzeológus kalauzolta a csoportot a látványos gyűjteményben.
Az izgalmas kiállítás három részre osztható: a kerékpár feltalálásának és kialakulásának története, a bicikli, mint jelenkori tárgy haszna, sajátosságai, fejlesztésének lehetőségei, valamint a bicikliversenyek világa fogalmazódnak meg benne. Ennek a három egységnek az egymásutánisága ad olyan dinamikát a kiállításnak, amelytől nem válik unalmassá és igazán élvezhető lesz.
A nagy hőség ellenére kitartóan végighallgattuk az alapos tárlatvezetést. A történeti résszel kezdődött: elhangzott, hogy a ló kiváltására kerestek alternatívát, egy olyan közlekedési eszközt, amit emberi erővel lehet működtetni. Jóllehet, már Da Vinci Codex Atlanticusában is szerepelt egy olyan kerekes szerkezet, amely hasonlított a későbbi futógépre, de akkor az még gondolatkísérlet maradt. Igen, futógép, így nevezték ugyanis a bicikli ősét.
Az 1810-es években egy német feltaláló, Karl Freiherr von Drais alkotta meg az első futógépet. Ez tulajdonképpen egy lábbal hajtható, fából készült, nyereggel és két kerékkel ellátott, kormányozható váz volt. Majd fokozatosan alakították, tökéletesítették, először alacsonyabb vázzal is elkezdték gyártani, hogy a hölgyek szoknyában is kényelmesen használhassák.
Aztán jött a kormány könnyebben kezelhető kialakítása, megjelentek a pedálok, a fém váz, a lánc, a fémküllős kerekek és a gumi. Kísérletek voltak arra vonatkozóan is, hogy az egyik kerék nagyobb átmérőjű legyen, mint a másik. Kezdetben az is sok vitát váltott ki, hogy mi legyen a tökéletesített szerkezet neve, lehetett volna akár „egyen-billengészeti körduplány” is…
A század végére érte el azt a formáját, ami mai kerékpárok alapját jelenti: 1897-ben már törvény tette kötelezővé, hogy a városi közlekedéshez használt kerékpár legyen felszerelve „ erős hangú” csengővel és „világító berendezéssel”.
Az egyre népszerűbbé vált közlekedési eszközt később segédmotorral is próbálták felszerelni, több funkciónak megfelelően átalakítani, két- és háromszemélyes változatok is megjelentek, de nem minden kísérlet lett maradandó.
A tárlatvezetés második felében a bicikliversenyekről esett szó. Érdekes például, hogy gyakran úgynevezett motorfelvezetéses bicikliversenyeket tartottak, melyeken a kezdő körökben motorkerékpárok szélárnyékában haladtak a biciklik, hogy ezzel is sebességet nyerjenek. Ezek a versenyek a Stéher családhoz kapcsolódtak. Megtudtuk továbbá, hogy többnapos bicikliversenyeken aszerint viselnek más-más színű mezt a versenyzők, hogy miként teljesítettek az előző napokon.
Könnyed, nyári, informatív tárlatvezetés volt egy jól megépített kiállításon; megtekintését csak ajánlani tudjuk, érdemes!
Akinek pedig még a program után is maradt kedve nézelődni a csarnokban látható többi kiállítást is megtekinthette és nem bánta meg. Az egyik résztvevő így számol be a napról: „A kiállítás pazar, a tárlatvezetőnk felkészült volt. Még jó sokáig bolyongtam a már most kiállított mozdonyok között. Aztán amikor már majdnem a bolyongás végére értem, betévedtem a "Meg nem épült Budapest" kiállítócsarnokába is, hát ott még egy jó órán keresztül csemegéztem. Jól éreztem magam, köszönöm!”
Szöveg: Antal József
Fotók: Kriston-Vízi József, Millisits Máté, Antal József
