EN facebook

3 múzeumot is lendületbe hozott! Jövőre lenne 90 éves Bencsik János

ÉLETRAJZ

2022-12-06 07:00

Múzeumcsinálók címmel indul legújabb sorozatunk, melyben olyan meghatározó múzeumi személyiségeket mutatunk be, akik alapvetően hozzájárultak egy-egy vagy akár több múzeum felvirágoztatásához, szerteágazó tevékenységükkel pedig örökre beírták magukat a múzeumtörténelem nagykönyvébe.

Az itt megjelent írások mellett további kutatásokhoz, keresésekhez ajánljuk a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület és a Tarsoly Kiadó által 2002-ben kiadott Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című életrajzi lexikont. Az elhunyt múzeumi szakemberek portréit tartalmazó, ikonikus mű második kötete online megjelenés alatt áll, elérhetőségéről beszámolunk majd!

Addig is szemezgessünk együtt a nagy elődök között!

 

A vidéki múzeumügy jeles személyisége, Bencsik János (1933-2021) egyike volt a háború után pályakezdő, első generációs vidéki értelmiségieknek, akik a fiatalon megélt paraszti környezet ismeretével választották élethivatásuknak a néprajzot, és egész életüket a múzeumügy szolgálatában töltötték.


Tiszacsegén született 1933. március 22-én, elei pásztorok és kisföldű parasztemberek voltak. 1945 őszén falusi tehetségmentő akció keretében a piarista gimnáziumba került Debrecenbe. A pesti egyetemre nem vették fel az áhított régész szakra, így a KLTE BTK történelem és magyar irodalom szakán szerzett diplomát (1957). Mellette hallgatta a Gunda Béla vezette néprajzi tanszék óráit, ahol otthonról hozott élményei, tapasztalatai formálódtak tudássá, és megalapozták társadalomkutatói attitűdjét. Végzése után nem jutott múzeumi álláshoz. Szülőfalujában tanított, majd 1959-től Polgáron közművelődési felügyelőként szervezte a járás kulturális életét. Csegén iskolai szakkört szervezett, és 1963-ban az ő munkája révén jött létre a Tiszacsegei Falumúzeum egy 1833-ban épült jobbágyházban. Ahhoz kapcsolódott első publikációja is (A tiszacsege ház és porta. Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961. 205-213. Debrecen, 1962). Kapcsolatot tartott a Déri Múzeum Baráti Körével, részt vett a néprajzi találkozókon és szakmai tanfolyamokon, főként Dömötör Sándor és Dankó Imre volt nagy hatással a múzeumi életpálya ébren tartásában.


1964-ben kezdhette meg múzeumi pályafutását a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban, ahol 1969-ben lett az intézmény igazgatója. Az intézmény a Hajdúkerületi Székház felújításával, régész és történész státussal bővülve, a fiatal igazgató vezetésével 1971-ben új állandó kiállítással nyitotta meg kapuját. A hajdúvárosok történetével foglalkozott, nagy hatással volt rá az erős történeti öntudattal rendelkező szabad paraszti hajdú társadalom mentalitása. A kutatások összegzésében a debreceni egyetem történészeivel működött együtt (Szendrey István szerk.: Hajdúböszörmény története. Hajdúböszörmény, 1973.; Rácz István szerk.: Hajdúnánás története. Hajdúnánás, 1973.; Bencsik János szerk.: Polgár története. Polgár, 1974). Rendszerezően vizsgálta a Hortobágy és környéke legeltető állattartását, és a juhászat témaköréből írt értekezésével szerzett egyetemi doktori címet Debrecenben (1968). (Pásztorkodás a Hortobágy északi területén a XVIII. század végétől. Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből, 22. Debrecen, 1969.; Paraszti állattartás Hajdúböszörményben. Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből, 24. – Tanulmányok Hajdúböszörmény néprajzához, I. Debrecen, 1971). Tanulmányok és kisebb közlemények sorát publikálta a Tisza mente településeinek társadalmáról valamint hagyományos létformáiról, és útjára indította A Hajdúsági Múzeum Évkönyve (1973-) és a Hajdúsági Közlemények (1974-) könyvsorozatát.


1976-ban Gyulán az Erkel Ferenc Múzeum igazgatója lett. Békés megye társadalmilag tagolt parasztsága és változatos etnikai arculata, a békési tanyavilág paraszt és zsellérnépe, uradalmi cselédsége éppen úgy foglalkoztatta, mint az egykori német, szlovák, román, szerb telepesek hagyományos műveltségének kutatása és múzeumi öröksége. Martyin Emíliával létrehozta a hazai románság archívumát (Román Gyűjtemény). Békés megyében kezdte kutatni a cigányság néprajzát, és Erdős Kamill örökségét is folytatva megszervezte a Cigány archívumot. (Lásd még: A teknővájó cigányok. Egy etnikai csoport ismeretéhez. Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai, 76. Gyula, 1984.) Battonyán helytörténeti gyűjteményt szervezett, részt vett a békési monografikus kutatásokban (Békéscsaba, Békés város, Szeghalom). Szerkesztette A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai patinás sorozatát (71-76. kötet), de kutatott a Sárréten is (Bencsik János szerk.: Szeghalom protestáns közössége a XVIII-XIX. század fordulóján. Sárréti Füzetek 7. Szeghalom, 1985.).


1984-ben Szabadfalvi József meghívására lett a Tokaji Múzeum igazgatója, ahol a társadalmilag differenciált hegyaljai mezővárosok történeti-néprajzi kutatásában és múzeumi reprezentációjában teljesedett ki kutatói és muzeológusi életpályája. A Tokaji Múzeum méltó elhelyezésének gondja három évtized után oldódott meg, amikor az intézmény műemléki felújítás után megkapta a városka főutcáján álló, „görög” borkereskedő Karácsony, majd Szaszaráth-család 18. századi háromszintes lakóházának épületét. 1985-ben Bencsik János irányításával Ezen Hegyaljának Tokaj a címere címmel valósult meg a múzeum első állandó kiállítása, ami a történeti borvidék, hangsúlyosan a névadó település históriáját, borászatának múltját, a mezővárosi társadalom egymást váltó generációinak hétköznapjait és ünnepeit tárta a látogató elé. A hegyaljai mezővárosok bonyolultan összetett társadalma, a történeti borvidéket ért sokféle gazdasági és kulturális hatás, önmagában a szőlő- és borkultúra változó technikája és termékei hálás kutatási témát jelentettek Bencsik János felkészültségének és módszerének, aminek révén egyként otthonosan mozgott a levéltárak forrásaiban és a néprajzi terepmunkában. (Pl. Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Történeti és néprajzi tanulmányok. Szerk.: Viga Gyula. Miskolci Herman Ottó Múzeum. Miskolc–Tokaj 1993.; Tokaj társadalma a tárgyak tükrében (1774-1849). Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. Sátoraljaújhely, 1993).

 

Fokozatosan alakította ki Tokaj-Hegyalja kutatásának tudományos fórumait, 1984-től évente megszervezte a hegyaljai mezővárosok kutatásának új eredményeit közreadó konferenciákat, és azok anyagát új kiadványsorozat köteteibe rendezte (Tokaj és Hegyalja, I-XXIII. 1985-2002). Megszervezte Tokaj város történeti monográfiájának kutatását és kiadását (Szerk.: Tokaj. Várostörténeti tanulmányok, I-IV. Tokaj, 1995-2003. Az I-II. kötet társzerkesztője Orosz István volt.)

 


1996. augusztus 1-jén nyugdíjba vonult, de az azt követő másfél évtizedben is aktív szerepet vállalt Tokaj közéletében, egyik alapítója és alelnöke volt a Sátoraljaújhely székhelyű Kazinczy Ferenc Társaságnak (1985-). Tevékenységét a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozata (1997), a honismereti mozgalom Notitia Hungariae - Bél Mátyás-emlékplakettje (2003), a Hermann Antal-díj (1989) és a Kari Jag Egyesület díja (2005) a cigányság kutatásáért fémjelezte, de a kutatott települések közössége is megbecsülte őt elismerésével (Tiszacsege Nagyközségért, Pro Urbe Polgár, Pro Urbe Tarcal, Pro Urbe Tokaj).


Életének utolsó éveit Tarcalon majd Sátoraljaújhelyen töltötte, a tarcali temetőben helyezték örök nyugalomba 2021. július 5-én.

 


Válogatott bibliográfia (a szövegben nem említett munkákból)

 

Egy jobbágyközség gazdasági, társadalmi élete az úrbérrendezéstől a jobbágyfelszabadításig. Acta Universitatis Debreceniensis De Ludovico Kossuth Nominatae, Ser. Hist. X. 49-91. Debrecen, 1970.

 

Adatok a Hajdúságból a temetkezés szokásának és hiedelemanyagának kutatásához. Déri Múzeum Évkönyve 1969-70. 429-445. Debrecen, 1971.

 

A szarvasmarha paraszti tartása Hajdúnánáson a XVIII. század végétől. Hajdúsági Közlemények I. 64 p. Hajdúböszörmény, 1974.

 

Szarvasmarha és lótartás Tiszapolgáron. Gunda Béla (szerk.): Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány XV-XVII. 31-45. Debrecen, 1974.

 

Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről. Déri Múzeum Évkönyve 1974. 535-575. Debrecen, 1974.
- Gazdálkodás a Kecskés-pusztán, Kisújszállás külső legelőjén. Hajdúsági Múzeum Évkönyve II. 233-284. Hajdúböszörmény, 1975.
- Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII-XIX. század fordulóján. Hajdúsági Múzeum Évkönyve III. 63-149. Hajdúböszörmény, 1977.
- A középkori halászat emlékét őrző helynevek a Közép-Tisza vidékéről. Ethnographia LXXXIX. (1978) 272-285.
- Hagyományőrzés és az életmód kölcsönhatása egy battonyai szerb parasztcsaládban. Békési Élet 2. (1979) 211-220.
- Eszközváltás a XIX. század második felében a méhkeréki román parasztok gazdálkodásában. Békési Élet 3. (1980) 334-345.
- A cigányok változó jelenünkben. Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 73. 36 p. Gyula, 1982.
- Adatok a dél-borsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez. Balassa Iván – Ujváry Zoltán (szerk.): Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. 407-420. Debrecen, 1982.
- Sinzienele in obiceiurile romanesti si sirbesti (A tejoltó „galaj” a román és szerb Iván-napi szokásokban. Izvorul 1. (1983) 3-12.


A mindennapi élet a XVIII. század Nánás szálláskertjeiben. Ethnographia XCV. (1984) 545-557.

 

Vacile de lapte in gospodariile romanilor din tara noastra (A tejelő szarvasmarha a hazai román parasztok kezén) Mihaiescu György (szerk.): Din traditüle populare ale romanilor din Ungaria. 7-32. Budapest, 1984.

 

A folyók elválasztó, a révek összekötő szerepe a paraszti árucserében. Szabadfalvi József – Viga Gyula (szerk.): Árucsere és migráció. 143-153. Miskolc, 1986.

 

Fejezetek Tiszacsege történetéből. Folklór és Etnográfia 40. Debrecen, 1988.

 

Kunágota kertésztelep paraszti társadalma 1844-1871. Szabó Ferenc (szerk.): A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből. 195-245. Békéscsaba, 1988.

 

Mád társadalma (Rétegek, csoportok életmódbeli és tudati elkülönülése). Bencsik János – Viga Gyula (szerk.): Hegyaljai mezővárosok történeti néprajza. 94-114. Miskolc, 1988.

 

A híres tokaji piacok. Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve II. 175-187. Sátoraljaújhely, 1989.

 

A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlanok becsértéke a XVIII. század közepétől. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXVIII-XXIX. 151-180. Miskolc, 1991.

 

A tokaji kisnemesség a XVIII. században. Tokaj és Hegyalja V. 42-58. Tokaj, 1991.

 

Erdőbénye a századfordulón. Egy volt hegyaljai mezőváros társadalmának jellemzése. Viga Gyula (szerk.): Kultúra és tradíció. Tanulmányok Ujváry Zoltán tiszteletére, II. 585-600. Miskolc, 1992.

 

Tokaj-Hegyalja gazdasága és társadalma egy XVIII. századi verses krónikában. János István (szerk.): „Zemplén vármegyének kincstartó tárháza” Két hegyaljai verses história a XVIII-XIX. századból. 90-110. Tokaj, 1993.

 

A paraszti állattartás. Grin Igor – Krupa András (szerk.): Békéscsaba néprajza. 253-334. Békéscsaba, 1993.

 

Rátka faluközössége a telepítés utáni évtizedekben. Szerencs és Dél-Zemplén történetéhez, I. 67-80. Szerencs, 1995.

 

Városi társadalom 1711-1848 között. Bencsik János – Orosz István (szerk.): Tokaj. Várostörténeti tanulmányok, I. 159-200. Tokaj, 1995.

 

Lengyel diaszpórák Hegyalján a 18. század elejétől. Katona Judit – Viga Gyula (szerk.): Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. 335-347. Miskolc, 1996.

 

A zsidók Tokajban 1869-ben. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXIII-XXXIV. 321-338. Miskolc, 1996.

 

Háziipar. Fügedi Márta szerk.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészete, 55-76. Herman Ottó Múzeum. Miskolc, 1997.

 

Hajdú Ráfis Jánossal: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXVIII. 961-1011. Miskolc, 1999.

 

A cigányok a 18. században Zemplén vármegyében. Havasy Péter – Bencsik János (szerk.): Erdős Kamill és a hazai romológia. 85-98. Gyula, 2002.


Hagyományos határhasználat és paraszti állattartás. Veres László – Viga Gyula (szerk.): Halmaj monográfiája. 219-244. Halmaj, 2002.

 

Bencsik Jánosról

 

Orosz István köszöntője és Fehér József portrévázlata: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Történeti és néprajzi tanulmányok. 7-17.Szerk.: Viga Gyula. Miskolci Herman Ottó Múzeum. Miskolc–Tokaj 1993.

 

Bencsik János munkássága (Önéletrajz és bibliográfia). A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Munkatársainak Bibliográfiája 1. Miskolc, 1998.

 

 

További kutatásokhoz, keresésekhez ajánljuk a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület és a Tarsoly Kiadó által 2002-ben kiadott Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című életrajzi lexikont. Az elhunyt múzeumi szakemberek portréit tartalmazó, ikonikus mű második kötete online megjelenés alatt áll, elérhetőségéről beszámolunk majd!

emlékezet, muzeológia, Múzeumcsinálók, múzeumtörténet, néprajz, téma
2022-11-28 20:00
emlékezet, Múzeumcsinálók, Pulszky Társaság, téma
2022-07-07 19:00
Múzeumcsinálók, néprajz, örökségvédelem, téma
2018-06-08 08:00