A Múzeumok Majálisán „AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2018” elismerést a Soproni Múzeum Macskakő Gyermekmúzeum és közösségi tér című állandó kiállítása (kurátorok: Tóth Imre, Martos Virág, Szabadhegyi Zita) vehette át, amely a gyermekkor sajátosságait figyelembe véve játékosan ismerteti meg látogatóit a múzeumi gyűjteménnyel és a múltunkkal. A Soproni Múzeum új közösségi tere közel tízezer látogatót fogadott nyitása óta, de nemcsak a látogatók, a szakma is magasra értékeli a kezdeményezést: 2017-ben már múzeumpedagógiai nívódíjban részesült, most pedig az egyik legnagyobb hazai múzeumszakmai elismerést is bezsebelte! Gratulálunk!
A második rangos elismerés nem véletlen. A Macskakő Gyermekmúzeum a múzeumlátogatás élményét a kisgyermekek szemszögéből közelíti meg: olyan modern, nyitott és élményt adó tér, amely képes megszólítani a leendő múzeumlátogatókat. Funkcionálisan, méreteiben a gyerekek életkori sajátosságaikhoz igazodik, témájában pedig magától értetődően kapcsolódik a gyermekek által ismert napi tevékenységekhez. A régi korok emberének mindennapi életét mutatja be a legkisebbek számára is érthetően, tárgyközpontúan és interaktívan, az életmódtörténetre fektetve a hangsúlyt, úgyhogy a kiállítás egy részét a felnőttektől szinte elzárva, csak a gyerekek számára teszi megismerhetővé. Korábbi cikkünk!
Hercegné és rablóvár – ház és múlt
A Macskakő a történelmi belvárosban, a nagy múltú Eggenberg-ház földszinti részén található. A ház különlegessége, hogy egykori lakója, Eggenberg hercegné megbízásából evangélikus istentiszteleteket tarthattak az udvarán. A műemléki épületrész felújítása természetesen nem volt egyszerű, térátalakításra csak korlátozottan volt lehetőség. A tervező a kedvezőtlennek tűnő adottságokból kovácsolt erényt: az épület belső szerkezetét megtartva gyermek léptékű kalandra hívó belső tereket alakított ki.
A kiállítótér a belváros macskakövei, valamint az egykori Sopron vármegyében található Macskakő rablóvárára emlékeztetve kapta a nevét. A kurátorok számára fontos volt a gyerekbarát név, de mind az udvaron, mind a kiállítótérben szerették volna megadni a tiszteletet a ház egykori lakójának. Ezt szolgálja Eggenberg hercegné „feltűnése” az ablakokban beköszöntő animáción, és személyes tárgyainak megidézése az ún. „bugyrokban”.
Gyerekmúzeum- gyerekigények
„A gyermekmúzeum nem játékmúzeum, sem pedig babamúzeum vagy gyermekkor-történeti kiállítás. A fogalom mögött rejlő tartalom radikálisan megváltoztathatja a múzeumokról korábbiakban kialakult mentális képünket. Gyűjtőfogalomról van szó, amely noha számos, egymástól jelentősen eltérő tematikájú múzeumot rejt magában, mégis vannak olyan sajátos vonásaik, amelyek közös pontokon kapcsolják össze őket. Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy koncepciójukban alapjaiban különböznek a hagyományos múzeumoktól, gyakran a múzeumokra vonatkozó, megszokott fogalmi kereteink között nem is írhatók le. Míg a tradicionálisan működő múzeumok fókuszában a kiállított tárgyak állnak, addig a gyermekmúzeumok a múzeumok legújabb generációjaként elsősorban a befogadók, a látogatók felé fordulnak, s a gyermekek válnak fontossá, középpontjukba a gyermekek aktív tevékenykedtetése, életkorukhoz tervezetten igazodó cselekedtetése, élményszerű tanulásának motiválása és sokoldalú szórakoztatása kerül. Mondhatnánk azt is, hogy ebben az esetben a gyermekek jóval fontosabbak, mint az ott összegyűjtött kiállítási tárgyak. A gyermekmúzeum koncepciója módszertanilag a gyermekek és a fiatalok kultúrájára épül, annak aktív, élményszerű megélésére ad alkalmat, amely alapvetően didaktikailag megtervezett, pedagógiai-pszichológiai szakértelemmel megkonstruált múzeum” – olvashatjuk az Iskolakultúra egyik írásában.
Ennek megfelelően a soproni kiállításban a gyermekek napirendjéhez és napi tevékenységeihez köthető, egykor használt tárgyak jelennek meg tematikusan elrendezésben, úgy hogy a kurátorok a különböző korokból származó tárgyakat úgy állították egymás mellé, hogy a köztük lévő kapcsolatot gondolkodás, látogatói interakció révén lehessen felfedezni. Így kerül egymás mellé a Converse tornacipő és a százéves bőrtopán, a római mécses és a halogén izzó, a cserépkulacs és a szilikon csőrös pohár. Felfedezhető, hogy funkciójában alig-, viszont anyagában, színében, formájában bizony nagy változások történtek az évszázadok folyamán. A kiállítás különlegessége, hogy a tematikusan elrendezett tárolók mögött a műemlék épület adottságait kihasználva egy-egy belső, interaktív tér nyílik meg, ahová be lehet bújni. Ezek a kalandra hívó rések felkeltik a gyerekek kíváncsiságát, szinte hívogatják őket. A „bugyrokban” konkrét múltra utaló információk segítségével megélhetik, milyen lehetett gyermeknek lenni több száz, vagy ezer évvel ezelőtt. A „bugyrok” szerepjátékra hívják a kicsiket: lakomázhatnak egy ókori ebédlőasztalnál, beülhetnek egy száz éves iskolapadba, vagy kipróbálhatják, hogyan öltözködött hajdan egy velük egykorú gyermek. A hozott napi rutin különböző történeti korszakokba helyeződik el, felismerve, hogy előttünk is volt élet, másfajta tárgyi világgal, anyagi kultúrával, másfajta szabályrendszerrel. A Macskakő a közös felfedezés örömére bátorítja a gyerekeket. A kiállítási blokkban olvasható feliratok rejtett súgólapokként kiegészítő információt adnak, hogy a szülők (is) válaszolni tudjanak a kérdések sorára.
A tárlat egy labirintussal kezdődik, a Macskakő időkapuja a falon olvasható varázsigével nyílik: „EGY GONDOLATNYIRA VAGY A BÁRMIKORTÓL!” A labirintus kisfilmjeiben gyerekek játszanak Sopron meghatározó történelmi korszakaiban a jelentől egyre távolabb haladva, különböző múzeumi helyszíneken. A jelenetekben olyan viseletek, műtárgyak, ill. műtárgymásolatok jelennek meg, melyekkel a látogató később is találkozik, és amelyeket felpróbálhat. A Tűztorony kávézójában játszódik az első jelenet, a következő a 19-20. század fordulóján a Fabricius-ház kiállításában. Az 1848-as szabadságharc idején játszódó felvételek helyszíne a Pék-ház, a lovagkori jelenet a történelmi belvárosban készült, ugyanúgy, ahogy a 2000 évvel ezelőtti életkép, amikor Sopron főtere még római Fórum volt.
Bugyor-paradicsom
A kiállítás vázát a mindennapokban ismétlődő egykori és mai tevékenységeket adják, az ún. bugyornevek kiválasztása is erre épül. Az eszünk-iszunk „bugyor” vitrinjei mögött kronológiai sorrendben sorakoznak a tányérok és a poharak. Szerepel itt kora-vaskori cseréptál, habán tál (hozzá kapcsolódó háttérinformációkkal a kihúzható tálcán), mai Hello Kitty-s műanyag tányér, de látható az a porcelán készlet is, amelyből IV. Károly és felesége, Zita királyné reggelizett Sopronban. A vitrinek mögötti térben négyféle terítékkel játszhatnak a gyerekek: római császár és Mátyás király lakomaasztala, Eggenberg-hercegné és a századforduló teaházbeli hangulata élhető át. A krétafestékes falakra kedvenc ételek, gyümölcsök rajzait kerülhetnek, a falon a sült malac mellett egy malackirakó található. Fűszerek rajzolata is látható a falon, az asztalokon fűszeres dobozok, amelyeknek tartalmát meg is szagolhatják. A „játszunk” vitrinekben látható, hogy mivel játszottak a régi korok gyermekei, milyen volt egy babaszoba, vagy a fiúk kedvence: az ólomkatona. Ennél a „bugyornál” a polcon különböző társasjátékok, századfordulós játékok másolataival is játszhatnak a gyerekek.
Az alszunk-vitrinben kiderül, mivel világítottak az emberek a villanykörte feltalálása előtt, a kihúzható tálcákon érdekességek olvashatók a világítás fejlődéséről és az időmérésről. A fiókokban alvóbaba, (mai) cumi és kispárna lapul. A bejáraton bebújva egy baldachinos ágyba érkezünk, a fülhallgatóban esti mese, altatódalok, tücsökciripelés hallható. A falon levő fénylő pontokból csillagképek rakhatóak ki, a „bugyor” kijáratánál az álmoké a főszerep. Kis képek segítségével álmokat, „álom történeteket” lehet összeállítani a mágnestáblán, vagy párban kitalálóst játszani. A Macskakő álmoskönyvében az álmok jelentéséhez egyszerű magyarázatokat találnak a gyerekek.
Hasonló élményekre számíthatnak a kis látogatók, a tanulást, az öltözködést, az olvasást bemutató vitrinben. A tisztálkodunk bugyorban például kis lyukakon keresztül kukucskálhatnak be a gyerekek, hogy megnézhessék, milyen illemhelyet használtak régen. A függönnyel eltakart ablakok mögött képek láthatóak, melyek feliratai összekeveredtek, párkereső játékra csábítanak.
Gyűjteményekkel egységben
A kiállítás szervesen épül a most 150 éves Soproni Múzeum gyűjteményeire. A tárlaton a múzeum több gyűjteménye is képviselteti magát, így a Helytörténeti, a Képző- és Iparművészet, a Néprajzi, valamint a Régészeti Gyűjtemény. A kiállított anyag kivétel nélkül az intézmény saját anyaga, a gazdag műtárgyállománynak köszönhetően a kiállítás megvalósításához műtárgykölcsönzésre nem volt szükség.
A Macskakő Gyermekmúzeum és közösségi térben kiállított tárgyak – ahogy a múzeum teljes gyűjteménye is – soproni és Sopron környéki vonatkozásúak, hiszen egykor ebben a régióban készültek, itt használták azokat, avagy egykori tulajdonosuk ehhez a területhez kötődött. A Soproni Múzeum, mint területi múzeum többi állandó kiállításához hasonlóan a Macskakő is az egykori szabad királyi város és a vármegye múltját, pontosabban annak egy fontos szegmensét, a mindennapok világát kívánja bemutatni. Mindezt egy sajátos korcsoport, a gyerekek számára teszi.
A Soproni Múzeum régi álma vált valóra az új projekttel. A legkisebbek számára olyan hiánypótló közösségi teret hozott létre, ahol a gyermekek saját módszereikkel, saját maguk játékosan fedezhetik fel a letűnt korok világát.
Macskakő Gyermekmúzeum és közösségi tér
Sopron, Szent György utca 12.
Telefon: 06 (99) 791-322
E-mail: macskako.sopron@gmail.com
Nyitva hétfő kivételével minden nap 10.00 és 18.00 óra között.
