A Pulszky Társaság Magyar Múzeumi Egyesület nyolcadik alkalommal tavaly is meghirdette az év kiállítása pályázatot (www.pulszky.hu). Célunk, hogy az évente adományozott díjjal elismerjük és kitüntessük a legeredetibb, magas színvonalon megvalósított állandó vagy időszaki kiállítást, egyben jó példákat mutassunk fel a hatékony, korszerű kiállítási kommunikációra, és javítsuk a magyarországi múzeumok közötti szakmai kapcsolatokat, együttműködést. Ebben az évben megváltoztattuk a pályázás feltételeit azért, hogy idén is nyitva tartó időszaki vagy állandó kiállításoknak adhassuk ki – idei évszámmal! – a fődíjakat és okleveleket. A beadandó anyagok rendje is változott emiatt. Ez némi zavart okozott a pályázók körében, de végül a tavalyihoz hasonló számban indultak el a hazai múzeumok a díjakért.
A pályázók alább következő rövid bemutatását a zsűri tagjai írták. A zsűri kilenc tagból áll:
Bajzáth Judit biológus (Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontja)
Deme Péter kultúraközvetítő (Pulszky Társaság)
Gózon Ákos szerkesztő (Élet és Tudomány)
Kalla Zsuzsa irodalomtörténész (Petőfi Irodalmi Múzeum)
Mányi István építész (Mányi Stúdió)
Rajcsányi Gellért szerkesztő (Mandiner)
Sári Zsolt néprajzkutató (Szabadtéri Néprajzi Múzeum)
Janotka Mónika angoltanár (Magyar Képzőművészeti Egyetem)
Vásárhelyi Tamás biológus (Pulszky Társaság)
A pályázók
A pályázó múzeumoknak a kiállítást általánosan bemutató adatlappal, képanyaggal és a forgatókönyvvel regisztrálniuk kellett, be kellett mutatniuk a kiállításhoz kapcsolódó közönségprogramokat és a médiamegjelenést. A felhívásra összesen 15 érvényes regisztráció érkezett.
1.
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum, Budapest,
Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig (időszaki kiállítás)
A két intézmény dicséretes együttműködéséből született kiállítás gazdagon dokumentálva mutatja be a hazai sörfőzés történetét, személyi, technikai vonatkozásait és eszközeit, helyszíneit, a technológiai folyamatokat. Korabeli bútorokkal, palackokkal, címkékkel, plakátokkal, portréfotókkal, életképekkel, filmadaptációval hitelesíti a társadalmi, mezőgazdasági és ipari hátteret. Adós marad viszont a rendezés az interaktivitással, amire Kunszentmárton és a „vendéglátó” Óbuda is – hitelesítendő a kiállítás címét – bizonnyal vállalkozott volna.
2.
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest
Fegyvertár – Fegyvertörténeti Látványtár (állandó kiállítás)
A kiállítás nagy időszakot ölel át, a 10. századtól napjainkig mutatja be a magyar katona fegyverzetét, viseletét. Igazán impozáns, interaktív, és ez utóbbin jelen esetben nem az érintőképernyőket kell érteni. Ugyan csak vezetővel látogatható, de valószínűleg így válik igazán élvezetessé még a fegyverek iránt kevésbé rajongó látogatók számára is. Tulajdonképpen egy élő történelemórán vehetünk részt, aminek mi magunk is aktív részesei lehetünk azáltal, hogy a vezető szinte minden fegyvertípust a kezünkbe ad, hogyha ütni-vágni, lőni nem is tudunk velük, legalább a súlyukat érzékeljük. A kiállításban rendkívül élethű viaszfigurák az épp adott kor egyenruháját, ill. fegyverzetét, felszerelését viselik. A szemfülesek még azt is észrevehetik például, hogy az 1600-as éveket képviselő hajdú füléből hiányzik egy darabka, aminek állítólag egy duhaj kocsmai verekedés az oka. :)
3.
Gróf Esterházy Károly Múzeum Kékfestő múzeuma, Pápa
„Lámpást adott az úr a kezembe” (időszaki kiállítás)
Az kiállítás hosszú időtartamot átívelve mutatja be a világítás számos olyan módszerét, eszközét, melyek a szabadban illetve zárt térben előfordulnak. A világítás történetét az őskortól indítják (ahol még nem választható szét a főzés, a melegedés, a világítás funkciója), és korunk modern világítóberendezéseinél fejezik be, igen gazdag, jó állapotban kiállított tárgyi anyaggal. A nagyon kicsi és méltatlan helyen, kis költségvetésből megvalósult kiállításban sok kreativitással éltek, például ötletes enteriőr ad hátteret a villanyvilágítás előtti könyvtárszobában az olvasást lehetővé tévő eszközöknek. Dicséretes a gyerekek számára berendezett, Harry Potter történetét megidéző izgalmas kuckó is. Érdekes, meglepő vállalkozás a Kékfestő múzeum részéről.
4.
Sziklakórház Atombunker Múzeum, Budapest
„Én lettem a halál, a világok pusztítója” (időszaki kiállítás)
(Fotó: Nagy Attila Károly / Index)
Van egy világprobléma, amiről kezdünk elfeledkezni. Egyre több országnak van nukleáris bombája, de a hidegháborús évtizedek elmúltával mintha kikopna az emlékezetünkből és mai tudásunkból ez a tény. És ennek a helyzetnek a tétje. A Sziklakórház atombomba-kiállítása felébresztő, megrázó erővel hozza vissza a látogató elméjébe a nukleáris háború rémképét, az egykor ténylegesen megtörtént, ma távoli és elképzelhetetlen eshetőségként számon tartott atomtámadás valóságát. A Sziklakórház tökéletes helyszíne volt az egyszerre nyomasztó és gondolatébresztő tárlatnak. Az eredeti tárgyak, a fotók és a rajzok, a letisztult, de hatásos kiállítási design felkavarják a látogatót és elgondolkodtatnak mindenkit a háború realitásáról – és arról, hogy a mai, felbolydult világrendben is milyen jó nekünk, hogy egyelőre békében élhetünk.
5.
Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum, Budapest
Hitre, tudásra: a piaristák és a magyar művelődés (időszaki kiállítás)
A Budapesti Történeti Múzeumban 2017. november 16-án megnyitott, a piarista rend többszörös jubileuma alkalmából rendezett, igen gazdag anyagot felvonultató kiállítás azt tárta a látogatók elé, hogy a piaristák négy évszázad alatt mivel gazdagították a magyar művelődést, a tudományt, a művészeteket és a vallást. A 400 éves rend számos helyről származó 450 műtárgya és dokumentuma adta ehhez a tanulmányozni valót 400 négyzetméteren. A látogató megismerhette a kegyesrendi atyák által belakott és főleg az oktatásban használt valós és virtuális tereket, a legkiemelkedőbb tanárokat és tudósokat. A tárlathoz impozáns, 600 oldalas, gazdagon illusztrált katalógus is készült.
6.
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Páratlanok- A szegedi papucs története (időszaki kiállítás)
A tárlat a szegedi identitás egyik fontos elemét, a hungarikummá vált szegedi papucsot bemutató látványos, magas színvonalú kiállítás. Nem egyszerűen egy lábbeli történetét, tágabban értelmezve viselettörténetet bemutató kiállítás, hanem a szegediség egyik legismertebb elemét tárgyakon, történeteken, képzőművészeti- és irodalmi alkotásokon keresztül, a készítés technikájával is megismertető tárlat. Igyekszik a fiatalabb korosztály számára is érthetően bemutatni a legendás szegedi papucsot, amely páratlannak készült. Azaz, két ugyanolyan papucsot vásároltak meg a lányok, asszonyok, majd hordás közben derült ki, melyikből lesz a bal lábas, melyikből a jobb lábas papucs. A hagyományos papucsok mellett modern lábbeliket is kiállítanak, így a látogatók megismerhetik a papucsok napjainkig tartó történetét is. A múzeum saját gyűjteményére épülő (de több kölcsönzéssel kiegészített) tárgy-együttest bemutató, szép, korszerű látvánnyal és szövegtablókkal készült kiállítás a helyi hagyományok korszerű bemutatása egy izgalmas, komoly háttértudást felvonultató időszaki kiállításban, még akkor is, ha néha a tárgyakhoz kevesebb információ társul.
7.
Terror Háza Múzeum, Budapest
Az akció fedőneve: Lenin – Német pénzzel Oroszország ellen (időszaki kiállítás)
A kiállítás bemutatja a bolsevikok által szervezett felkelés valós történetét, célját és mozgatórugóit. Rámutat arra, hogy a bolsevikok száz évvel ezelőtti akciója a német katonai hírszerzés és a német külügyi vezetés trükkje volt, ha úgy tetszik a XX. század legsikeresebb, évtizedekre ható titkosszolgálati akciója. Látványos díszletek közepette, a korra jellemző transzparensek emlékét előhívó idézetekkel és némi tárgyi anyaggal azt célozza, hogy a sokáig dicsfénybe helyezett, eltorzított Nagy Októberi Szocialista Forradalomként tanult és tanított múlt és annak hatása a mai közgondolkodásban a helyére kerüljön. Célja a legújabb nemzetközi kutatások eredményeinek megismertetésével a kritikai gondolkodás erősítése is, de ezt az említett eszközök sem, a datálatlannak tűnő tárgyak sem támogatják. A kiállítás mégis maradandó emlék marad.
8.
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre
Hé ’67! A világ, amelyben a Múzeum született (időszaki kiállítás)
Egyszerre hálás és könnyűnek ígérkező, ugyanakkor nagyszabású és felelősségteljes kihívásnak nézett elébe a Skanzen, amikor a régebbi múlt feldolgozása után (és mellett) a félmúlt történetébe kalauzolja vissza a látogatót. Hiszen a mai magyarok és skanzenlátogatók milliói által a saját életükben megélt, megtapasztalt időszakot kell most néprajztudományi minőségben, ugyanakkor közérthetően bemutatniuk. Külön kihívás, hogy a Skanzen létrejöttének időszakára, tehát saját magára is reflektálnia kell itt az intézménynek. A kihívást sikerrel vették: a Hé '67 kiállítás átfogóan, kiegyensúlyozott és jó hangsúlyokkal (fogyasztás, gyorsulás, divat és szabadságok kis világa), egyúttal közérthetően mutatja be a konszolidálódó Kádár-korszak világát. A korabeli tárgyi kultúra bemutatásán keresztül a kor politikai, kulturális és életmódbeli változásaira reflektál a kiállítás és benne minden látogató. A nosztalgia-érzés persze működésbe lép, de ez elkerülhetetlen egy ilyen téma esetén. A Skanzennek sikerül egyszerre bensőségesen, önreflektívan, mégis nagyfokú objektivitással bemutatni hazánk ötven évvel ezelőtti korszakát.
9.
Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre
Ezüstkor. Szentendre századfordító évtizedei, a modern város kezdetei (1870–1920) (időszaki kiállítás)
Egy tárgyakban és történetekben gazdag helytörténeti kiállítás, amely a békebeli Szentendrére repítette vissza a látogatót. A kiállításban Dumtsa Jenő, a 33 évesen 1871-ben a város főbírójának, s nem sokkal később első polgármesterének megválasztott szerb polgár életén keresztül ismerhettük meg Szentendre történetének egyik izgalmas időszakát. Nemcsak a lokálpatrióta szentendreieknek, hanem az ideérkező turistáknak is izgalmas, bepillantást adott a mai Szentendre kialakulásának gyökereibe. A tárgyak – szövegek – fotók egysége, a személyes történetek jelentősége fontos eleme volt a kiállításnak. A látogatók, a szentendreiek bevonása – a folyamatos tárgy- és történet-gyűjtés, illetve ezek állandó beépítése a már kész kiállításba – a participáció, a helyi történet, identitásépítés fontos eleme a kiállításnak.
10
Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém
„Újra szárnyal a Fehér Sas!” Küzdelem az önálló Lengyelországért (1795—1918) (időszaki kiállítás)
Európában modern értelemben vett alkotmánya Lengyelországnak volt először (1791). Nagyhatalmi döntések következményeként azonban a lengyel állam megszűnt létezni, és az ország történelme egy időre a fennmaradásért vívott harcok történelmévé vált, amíg száz éve, 1918. november 11-én mégis megszületett az önálló Lengyelország. Alul az ide vezető utat, a (kicsit kiábrándító) galérián elhelyezett tablókon pedig kiegészítő kiállítási egységként Józef Piłsudski életútját mutatja be a múzeum. Igazán látványos, forradalmi hangulatot árasztó külsőségek közepette helyezték el a tárgyakat és szövegeket, az interaktivitásról sem felejtkezve el. Sajnos amit öntudatosan vállalnak, hogy szakítanak a lengyel-magyar nosztalgiával, a két nép barátságának emlegetésével, az annyiban visszaüt, hogy elkerültek minden lehetőséget, amitől a magyar látogató számára Bem apó, vagy az utcanévvel megtisztelt Dembinsky és mások a „helyükre kerüljenek”, amitől rátaláljunk a közös múltra. A történész analitikus látásmódja nem hozza közel a témát, nem segíti a megközelítést, hiába a mozgósító színvilág és a remek szövegek.
11
Óbudai Múzeum, Budapest
„A fikciótól a valóságig” – Térképek, metszetek, városlátképek (veduták) Óbudáról 1600-tól 1873-ig (időszaki kiállítás)
Boldogok azok az országok, ahol kevesebb háború pusztított, ahol nem kellett néhány évszázadonként a teljes pusztulásból visszaépíteni a városokat, falvakat. Boldogok azok városai is, hiszen a régmúlt emlékeiből sok minden fennmaradhatott, és nem csak alapfalakkal és számítógépes látványtervekkel idézhetők vissza a korábbi évszázadok. Magyarország nem ilyen hely. Minden egyes faldarab, minden régi ház és minden öreg dokumentum kincset ér nekünk, hogy pontos képet kaphassunk ezer évünk valódi történetéről, hétköznapjairól. Az Óbudai Múzeum kiállítása egy patinás város (ma városrész) régi évszázadait eleveníti fel korabeli térképek, metszetek és látképek segítségével. A mára radikálisan átalakult Óbuda dicső múltja néz ránk a falakról: a házak, a tájak és bennük az itt lakó vagy épp utazó emberek korabeli világa elevenedik meg a régi képekről. A korabeli képek bemutatása mellett pedig a térképészet, földmérés, geográfia eszközeivel is meg lehet ismerkedni a tárlaton. A kiállítás tökéletesen illeszkedik a múzeum tematikájába, hiszen fő feladatának tesz eleget Óbuda és története hű és pontos bemutatásával.
12
Soproni Múzeum, Sopron
Macskakő Gyermekmúzeum és közösségi tér (állandó kiállítás)
Gyanakvást keltő fogalom a „gyermekmúzeum”, az ember játszósarkokra, műtárgymásolatokra, mesedélelőttökre számít. Hát még ha a múzeumot negédesen „Macskakő”-nek hívják! Aztán kiderül, hogy ez a név egy néhai, Sopron-megyében volt rablóvár neve. Kiderül, hogy az épület műemlék, alacsony, súlyos boltíves menyezeteit, vastag falait úgy építették be, hogy gyermekek és felnőttek is valamiféle elegánsan intim térben érezhetik magukat. Kiderül, hogy a ház eredeti tulajdonosa hercegné, ő – és cukrot csenő cselédje – már az udvaron megjelenik nekünk, két monitoron. Talán ebből is látszik, hogy itt a gyermeki világ és a történelmi valóság elegyedik egymással. És ez jellemzi a kiállítást is, amiben megfér a királyi meisseni porcelán a Hello Kitty-s tányérral. A múzeum célja a leendő múzeumlátogatók megszólítása, a gyermeki (régi és mai) mindennapokhoz kapcsolt remek műtárgyak bemutatásával. Mindezt úgy, hogy a gyermekekkel érkező felnőttek (pedagógusok vagy szülők, nagyszülők) is találnak maguknak szóló információt az előhúzható tablókon, be tudnak kapcsolódni a kiállítás befogadásába, vagy megoszthatják az olvasottakat az addig önfeledten játszó gyerekekkel. És tényleg itt a játszósarok, több is, vannak műtárgymásolatok is, de mindez átlényegül, hozzá nemesedik a létrehozott kincseskamrához.
13
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Arany-200 busz (időszaki, országjáró kiállítás)
Az iskolai oktatást kiegészítő, egyedi látványvilágú, országosan utazó vándorkiállítás a PIM-ben 2017 májusában nyílt „Önarckép álarcokban” című reprezentatív Arany tárlatot követően készült. Versek, képek, különféle dokumentumok, relikviamásolatok segítségével mutatja be Arany János életművét, kapcsolatait, költészetének máig élő hatását. Szokványos és teljesen új manuális játékok és digitális eszközök a szövegélmény mellett tudást is közvetítenek. A kiállítás látogatása ingyenes, működéséhez a parkolóhely és villanyáram biztosítása szükséges. A kísérő múzeumpedagógusok előzetes egyeztetéssel foglalkozásokat is tartanak. A külsejében is az évfordulóra figyelmet felhívó busz „helybe viszi” a kultúrát, Arany János művészetét.
14.
Szabó Magda Emlékház, Debrecen
„Én az életet kaptam itt” (állandó kiállítás)
Emblematikus, a Szabó Magda-rajongó olvasók számára legendás helyszínen, az írónő egykori iskolájában, a volt Dóczy Gimnázium udvarán nyílt meg az „Én az életet kaptam itt” című állandó kiállítás. A Debreceni Református Kollégium Múzeumának Szabó Magda Emlékháza a „holtig haza Debrecen”-hez való kötődés változatos formáival játszik. Számtalan alakban látjuk a főhőst, a mesehallgató kisgyermektől a református főgondnokig. Az installáció különböző szürke árnyalatai a leányegyenruhát idézik, ami az Abigél című regény 1977-es filmváltozatából lehet ismerős. Ebbe a keretbe illeszkednek az ötletes és látogatói fantáziát megmozgató stációk, a személyiség rétegzettségével, fikció és valóság kibogozhatatlan egységével játszó színes, interaktív pontok. A központi téma a szülővároshoz való kötődés, ami egyszerre a családi hagyomány, a gyermekkor, a tanulóévek, az fiatalember emlékeinek helyszíne és egyben írói ihletforrás. Az említett metaforára utalnak a „Ókút” varázslatos, mozgó kavicsai, amelyeket megérintve a régi város elevenedik meg, fotókon, idézeteken keresztül. Az enteriőrök, a hagyaték személyes tárgyai mögött ott az elbeszélhető múlt, a tárlat egy formabontó női művészélet lenyomata. Emlékezés, hit, történetmondás azonban nem csak képek és olvasható feliratok formájában van jelen, a rendezők hangok, vetített formák, mozgó árnyékok, illatok segítségével teszik személyes, érzéki tapasztalattá az önéletrajzi művek élményanyagát.
15
Móricz Pál Városi Könyvtár és helytörténeti Gyűjtemény, Hajdúnánás
Megtalált bőröndök (időszaki kiállítás)
A hajdúnánási helytörténeti gyűjtemény – a Múzeumi és könyvtári fejlesztések című (EFOP-3.3.3-VEKOP-1-2016-00001 azonosító számú) projekt keretében – lehetőséget adott a közösségi szolgálatot végző diákok számára, hogy megismerkedve a múzeumi munkával, élményszerűen, aktívan vegyenek részt egy kiállítás megvalósításában. A témát maguk választották, a feltétel „mindössze” az volt, hogy egy bőröndnyi olyan emléket mutassanak be, amelyek kapcsolódnak a településhez. A különböző választott témák végül összerendeződtek, egy történetbe ágyazódtak. A bőröndök tartalma nyomán megismerhetjük a mai diákéletet, a régi és a mai iskolások táskáját, a kommunikáció csatornáit is.
A döntés
A bíráló bizottság sok szempontból vizsgálta a kiállításokat, miután minden pályázó kiállítást 2-8 zsűritag meglátogatott, és a részletes bemutatkozásukat is áttanulmányozta. A tájékozódás után tartott ülésén választotta ki „Az év kiállítása 2018” díjat elnyerő, a zsűri különdíját elnyerő kiállítást, és a valamilyen kiválóságáért oklevélben dicséretet kapó kiállítások körét. Mint a korábbi években is, idén is volt olyan pályázó múzeum, amelynek munkatársa a zsűri tagja. Ezek a múzeumok hátránnyal indulnak, mert ezek a zsűritagok természetesen nem vesznek részt a szavazásban.
Az eredményhirdetésre a Múzeumok majálisa sajtótájékoztatójának keretében kerül sor, a díjakat pedig a majálison adjuk át, május 13-án, vasárnap.
Az esélyes kiállítások, amelyek közül a díjazottak és oklevéllel jutalmazottak kikerülnek
Páratlanok- A szegedi papucs története (időszaki kiállítás),
Hé ’67! A világ, amelyben a Múzeum született (időszaki kiállítás),
Ezüstkor. Szentendre századfordító évtizedei, a modern város kezdetei (1870–1920) (időszaki kiállítás),
Macskakő Gyermekmúzeum és közösségi tér (állandó kiállítás),
Arany-200 busz (időszaki, országjáró kiállítás),
„Én az életet kaptam itt” (állandó kiállítás).
A Megtalált bőröndök című időszaki kiállítást a zsűri elismerésben részesíti a diákoknak az alapötlet kifejtésére történt bevonásáért, a diákélet gazdagságának megjelenítéséért, a jókedvű közösségi teljesítményért.
Az Év kiállítása-díj eddigi díjazottjai (az átadás évében)
2011
Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Szentendre): Észak-magyarországi falu tájegysége
2012
Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest): Ki vagyok én? Nem mondom meg… Petőfi választásai
2013
Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság (Pannonhalma): Van egy kert – Útikalauz monostori kertekhez
2014
Rippl-Rónai József Emlékház, Róma Villa (Kaposvár): Új állandó kiállítás
2015
Herman Ottó Múzeum (Miskolc): „Elit alakulat” – A Kárpát-medence leggazdagabb honfoglalás kori temetői
2016
József Attila Emlékhely (Budapest): Eszmélet
2017
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet – Háromszázezer magas Cé – Simándy 100
Az új kiírás hamarosan megjelenik, és megint várjuk az új kiállításokat, pályázókat.
