A Wosinsky Mór Megyei Múzeum "hónap műtárgya" sorozatában szeptemberben egy olyan címeres pecsétgyűrűről olvashatunk, amely idén februárban került elő a középkori Dáróvár területéről. K. Németh András írásából nemcsak a gyűrűről, hanem a várról is sok minden kiderül!
Leírás: öntött ezüstgyűrű. A poncolással keretezett fej közepén egyenes szélű, címerpajzs alakú bemélyített mező, benne fokéllel és keresztvassal ellátott szablyát tartó, bevésett kar. A karon viselt ruha redőit három haránt irányú, bevésett vonal jelzi. A címerpajzs fölött egymás mellett bevésett, balra hajló félhold, mellette ötágú csillag. A gyűrűfejet körben két vízszintes bevésett vonal, közte pedig ferde rovátkák díszítik. Alatta, a gyűrűkarika felső részén, a gyűrűfej alatt közvetlenül további két bevésett vízszintes vonal, az alsó vonal alatt 9, illetve 10, hegyével lefelé néző, bevésett, apró háromszögdísszel. A kopásnyomok alapján huzamosabb ideig használhatták. A véset minősége alapján készítője gyakorlott mester lehetett
A gyűrű legközelebbi párhuzama Baja környékén került elő: címerképe a dárói példányéval megegyező – bár a szablya helyett ezen kardot láthatunk –, ha kivitelezése jóval gyengébb színvonalú is (2. kép). Címerábrázolásos ezüst pecsétgyűrűket jellemzően a török korban elrejtett kincsleletekben találunk. Tolna megye területéről hasonló ismert az 1561-es záródású decs–etei kincsleletből, továbbá a balatonszabadi–pusztatoronyi, 1591-ben elrejtett leletből (3. kép), igaz, ezek feje nyolcszögletű, és a tulajdonos monogramja is megtalálható rajtuk. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye formailag is hasonló, ovális fejű ezüstgyűrűket őriz Komáromból és ismeretlen lelőhelyről (4–5. kép). (E gyűrűk formai párhuzamait újabban a 12–16. századi Macedónia, Dél-Szerbia és Koszovó területén találta meg a kutatás, de példányunk e körhöz történő kapcsolása problematikus.)
A tárgy a középkori Dáróvár területén került elő 2019. februárban, műszeres leletfelderítés során. Dáróvár helye Tolna megye délnyugati sarkában, Jágónak település északi határában, a Kapos déli oldalán, egy három oldalról vizenyős területtel körbefogott, meredek dombvonulat tetején található (6. kép). Már csak két nagyobb alapfalmaradványa látható, mert maradékait a 19. század végén a közeli uradalom építkezéseihez hordták el. A várat valószínűleg a 13. században építtette (a Dombóvár melletti Ábrahám faluban ciszterci monostort alapító) Mojs nádor rokona, Dárói Salamon. Az erősség utolsó birtokosa a híres Hármaskönyv (Tripartitum) nevű törvénykönyv megalkotója, Werbőczi István nádor fia, Werbőczi Imre volt, aki apja törökbarát politikájával szembefordulva I. Ferdinánd oldalára állt, és Tolna megyei főispánként, a Kapos mentén fekvő váraira (Döbrököz, Dombó, Dáró) támaszkodva, saját jövedelmét sem kímélve szervezte a környék törökellenes védelmét Buda 1541-es eleste után, fő vára, Döbrököz 1545-ös török kézre kerüléséig. Dáró várát egy 1564-as adat szerint a törökök lerombolták, így nem csoda, hogy a hódoltság idején már nem szerepel a forrásokban.
Feltehetően ezidőtájt, a 16. század közepének törökellenes harcai során – vagy akár a vár 1540-es években történt végleges felhagyásakor – kerülhetett földbe a most bemutatandó ezüstgyűrű is. A gyűrűn lévő címerpajzsban látható ábrázolás, a szablyát tartó kar a török elleni harcok idején hazánkban a heraldika egyik legkedveltebb címerképe volt, számos családi címerben megtalálható a katonáskodásra, vitézségre utaló motívum. Éppen a viszonylagos gyakoriság miatt (és monogram hiányában) sajnos nem tudjuk meghatározni, hogy pontosan kié is lehetett, de valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha Werbőczi Imre valamelyik kis- vagy köznemesi származású katonájához kötjük a tárgyat. Közülük néhányat név szerint is ismerünk Tinódi Lantos Sebestyénnek köszönhetően, aki – a versfők összeolvasásának tanúsága szerint („TINODII SÖBESTHIEN DEIAK DARO VARABAN SEVRSZEÖSTHÉ”) – éppen Dáró várában írta meg „Werbőczi Imrének Kászon hadával kozári mezőn viadalja” című históriás énekét, amely a tolnai főispánnak a fosztogatásra induló mohácsi bég felett a mai Egyházaskozár mellett 1542 márciusában aratott győzelmét örökíti meg. A költeményben említett Sárközi Gábor, Budaházi János és Muti István olyan, a török hódítás miatt birtokaikat vesztett, részben környékbeli (Mut Újireg középkori előzménye volt), részben messzebbről (Budaháza Ung megyében feküdt) idekerült nemesek voltak, akik Werbőczi Imre alatt vállaltak katonai szolgálatot. Nevükön kívül alig tudunk róluk valamit, így címereiket sem ismerjük, de a szablyát tartó kart ábrázoló címerrel ellátott pecsétgyűrű akár valamelyiküké is lehetett. Érdekesség, hogy az említett Tinódi Lantos Sebestyén címerében is megtaláljuk – a lantot tartó kar mellett – a szablyát tartó kart (7. kép).
Képek és információk a Wosinsky Mór Megyei Múzeum oldalán!
Felhasznált irodalom
Kovács András: Dáró vára. Dunántúli Napló 1960. okt. 16. (XVII. évf. 245. sz.) Úttörőélet című melléklet
Magyar Kálmán: Balatonszabadi–Pusztatorony (Somogy megye) régészeti kutatása II. A 16. századi kincslelet. Somogyi Múzeumok Közleményei 18 (2008) 235–250.
Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Budapest 2007. (Varia Archaeologica Hungarica XXII.)
Parádi Nándor: Az etei XVI. századi kincslelet. A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Évkönyve I (1970) 223–236.
Szakály Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526–1566). Tanulmányok Tolna megye történetéből II (1969) 5–85.
Wicker Erika: A 17. századi adai kincslelet gyűrűi. Cumania 25 (2010) 141–158.
Restaurátor: Tövisháti András
Fotó: Retkes Tamás
Grafika: Vicze László
