101. évébe lépett a Hadtörténeti Múzeum

A Hadtörténeti Múzeum születésnapja 1918. november 16., de az alapítás előzményei jóval korábbra, az 1867-es kiegyezés idejére vezethetők vissza. Természetes igényként merült fel, hogy az osztrák Heeresmuseum mintájára egy olyan magyar intézmény is létrejöjjön, amely a magyar hadi múlt emlékeit mutatja be a nagyközönségnek. Számos memorandum, tanulmány és újságcikk sürgette egy ilyen múzeum létrehozását, több alkalommal - az ezredéves ünnepségek idején, az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott huszárkiállítás részeként - állítottak össze kifejezetten hadtörténeti jellegű időszaki tárlatokat, gyűjteményeket, de politikai és személyi okok miatt egy állandó múzeum felállítása nem sikerült. Pilch Jenő, a neves katonai publicista így írt 1908-ban: "Nemzeti, szépművészeti, közlekedésügyi, mezőgazdasági stb. múzeumaink mind gyönyörű alkotások, csupán hadimúzeumunk nincs! Igazán különös akkor, amikor nemzetünk kelet és nyugat közé ékelten ezer éven át hadakozott! Ezer év hadi dicsőségének egyetlen temploma sincs!" 

Az első javaslatok szerint a múzeumnak mindenképpen valahová a város szívébe kellett volna kerülnie, hogy a látogatóközönség könnyen felkereshesse, minthogy azonban ilyen központi fekvésű, alkalmas épületet nem találtak, szóba került a várbeli, illetve a gellérthegyi elhelyezés is. Az 1918. novemberi múzeumalapítás ugyanakkor egybeesett a Monarchia széthullásával is. A Hadtörténeti Levéltár és Múzeum első vezetője, Gabányi János alezredes - a későbbi vezérőrnagy - 1918. november 20-án kiadott felhívásában felszólította a harctérről visszaérkező összes parancsnokságokat, illetve a hátországi parancsnokságokat, de akár magánszemélyeket is, hogy "a háború eseményeinek későbbi feldolgozásra alkalmas valamennyi hivatalos és egyéb iratokat, naplókat, följegyzéseket, leveleket, fényképeket, úgyszintén a birtokukban lévő muzeális értékű tárgyakat megbízható megőrzés végett minél előbb átadni szíveskedjenek." Ugyanakkor felhívta a figyelmet az ezredtörténeti gyűjtemények fenntartásának, fejlesztésének - vagy ahol ilyen nem lenne - felállításának szükségességére. Gabányiból azonban nemcsak a szenvedélyes gyűjtő, hanem az igazi tudós is beszélt, amikor külön felhívta a figyelmet a bármi módon begyűjtött műtárgyak gondos leltározásának szükségességére, vagyis arra, hogy a jövendő számára az illető tárgy ne csak egy legyen a sok millióból (különösen igaz ez a háborús tömegtermelés termékeire), hanem lehetőség szerint a tárggyal kapcsolatos minden ismeret is az utókorra maradjon

További videók

1 2 3 4 5

Kapcsolódó cikkek