Zsámbék nevének hallatán majd mindenkinek a Romtemplom jut eszébe. De Zsámbék muzeális intézményei közé nemcsak a középkori monostortemplom romjai, hanem a Lámpamúzeum és egy tájház is tartozik. Ezen sorok ez utóbbit hivatottak kicsit közelebbről bemutatni: miről és kinek tud máig mesélni egy majd háromszáz éves múltra visszatekintő ház?
Zsámbék egy kevésbé forgalmas utcájában, lakóházak ölelésében találjuk meg a kisváros tájházát, a Szent Vendel domborműves népi lakóházat. Az épületet története az 1740-es évekre nyúlik vissza. Miután a török hódoltság idején elnéptelenedő települést 1689-ben megvásárolta a Zichy család, az újbóli benépesítést sváb telepesekkel igyekezett megoldani.
Köztük érkezett meg az 1710-es években Melchior Keller. Köztiszteletben álló, eszes gazda, választott sváb bíró volt. Néhány év alatt igen jómódú állattartóvá vált; családjával egy akkor alakuló új falurészben, a mai Bicskei utcában (akkori Neug’stiftgasse) telepedett le. Ő építtette a mai tájházat, melynek homlokzatára a kor kedvelt szobrásza, Bebo Károly Szent Vendel domborművét készítette el. Melchior Keller ezzel nemcsak az óhazából ismert Szent Vendel-kultusznak áldozott, de innentől jó kézben vélte tudni saját és a falu állatait is.
A háznak ez a dombormű majdnem a „vesztét” okozta: az 1980-as években erre a reliefre figyelt fel a szentendrei Skanzen, és szerette volna a házat áttelepíteni a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A magánkézben lévő ház ekkor lebontásra váró állapotban volt. A község lakói viszont összefogtak, a Zsámbéki Műemlékbarát Kör az önkormányzat segítségével megvásárolta, lassan felújította, berendezte. 1990-ben nyílt meg a nagyközönség előtt a helytörténeti gyűjteményt is bemutató tájház, más néven a Sváb tájház.
A megnyitóra a tisztaszoba és a szabadkéményes konyha készült el. A gyűjteményt sváb bútorok, használati tárgyak, viseletek képezik az 1712 és 1946 közötti időszakból. Bár a bútorok készítése hosszabb időszakot ölel át, mégis közös bennük a világos háttér, rajtuk a virágkompozíciók (rózsa, tulipán, ágak, levelek), központi motívumuk pedig az életfa. Kézzel, speciális kazeines technikával[1] festették őket; színeikben a kénsárga, okker, barna, vörös, fehér, zöld és kék mutatkozik meg. Restaurálásukban egy olyan Németországba elszármazott asszony[2] is részt vett, aki a bútorok készítési technikáját annak idején még az eredeti asztalosmestertől tanulta.
A konyhában áll a legrégibb zsámbéki konyhaszekrény. Az itt található tatai kerámiák a zsámbéki háztartások elterjedt darabjai voltak.
Az első szoba berendezési tárgyai között láthatunk egy bújós ágyat: ebben volt a viseletek és a keményített alsószoknyák helye. Az ágyvégeken rudak tartották azt a szerkezetet, amire a díszpárnákat halmozták; az ágy és a díszpárnák közötti rést pedig monogrammal hímzett ágytakaró fedte. Ezt felhajtva lehetett bebújni az ágyba, a díszpárnák félrerakása nélkül. A zsámbéki festett bútorok főleg a menyasszony hozományából származtak. Minden szekrényen látható a készítés éve, és a tulajdonos neve. Van még itt egy „gyerekzáras” faliszekrény, kenyértartós asztal is.
Anna Sauter ruhásszekrénye (Forrás: saját kép)
Később a domborművet is sikerült pályázati programok (Népi Építészeti Program 2019, Kubinyi Ágoston Program) és az önkormányzat segítségével restaurálni (és a házon is további renoválásokat, illetve beruházásokat végeztek). 2006-ban az Emberi Erőforrások Minisztériumának pályázatából a korábban lebontott lakószobát rekonstruálták. Ennek berendezési tárgyai már nem voltak olyan egységesek, mint a másik két helyiségé: az ide került szekrények felajánlásokból érkeztek, öreg házak padlásáról. Ebből a szekrényraktárból készült el 2019-ben a tájház egy új állandó, tematikus kiállítása, a Szekrénymesék.
Szekrénymesék (Forrás: Tájházi TudásTár 5., Módi Zsuzsa felvétele)
Az interaktív kiállításban a szekrények belsejéből 5 kiállítóteret képeztek, 5 különböző téma köré csoportosítva a tárgyakat: az első a németek betelepítését majd elűzetését[3] mutatja be; a második az emberélet rítusairól szól; a harmadik az év jeles napjait veszi át; a negyedik arról mesél, milyen volt a gyermekek élete; az ötödik pedig a bútorfestés és restaurálás titkaiba vezeti be a látogatókat. Minden szekrény tartalmaz a sok képi és tárgyi anyag mellett, megfogható, kipróbálható eszközöket is; sőt a fali kivetítőn filmes anyagok is megtekinthetők: készült interjú az egyik szekrény tulajdonosával is.
A tájház aktívan részt vesz a zsámbékiak életében: minden hónap második hétvégéje Nyitott Múzeumok hétvégéje, amikor a 3 intézményből álló muzeális gyűjtemény (Lámpamúzeum, Romtemplom és Kőtár és a Tájház) programokkal várja a látogatókat, illetve kedvezményes belépőjegyet biztosít. Az intézmény részese a Múzeumok Éjszakája országos rendezvénysorozatnak is. A 2025-ös év mottója: „Zárás után nyitás, avagy: a MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA itthon, kicsiben”.
A Romtemplom és Kőtár, a Lámpamúzeum és a Tájház megtekintésén kívül a helyszíneken programokkal is készülnek, melyekre szeretettel várják az érdeklődőket. Sor kerül a szekrény-szépségverseny sorsolására, lesznek kézműves foglalkozások (nemezelés, kötélverés, fonás), az éjszakát pedig a Napfonat együttes koncertje zárja. Részletes programok itt!
Udvara kiváló helyszíne hagyományteremtő közösségi programoknak: augusztusban Mária mennybevételi gyógynövénycsokrot köthetnek a lelkes résztvevők; a szeptemberi szüreti felvonulás egyik vendéglátó állomása is a tájház. Az intézményvezető, Balázs Mónika Csilla aktív közreműködésének köszönhetően a tájház bekerült a Települési és a Pest Vármegyei Értéktárba is. Csilla sikeres szakmai tevékenysége alapján 2022-ben Az Év Tájházvezetője díjazottja lett.
A tájház programjairól, nyitvatartásáról, jegyárakról a honlapon, a facebook oldalon (Zsámbéki Művelődési Ház, Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény), nyomtatott kiadványokból, hírlevelekből értesülhetnek az érdeklődők.
Jegyzetek:
[1] A kazein festék túró és mész keveréke.
[2] Theresia Grosshable
[3] A második világháborút követő magát német anyanyelvűnek vagy német nemzetiségűnek valló lakosság kitelepítése; Zsámbékon 1946 áprilisában zajlott, a falu akkori lakosságának 91%-át érintette.
Felhasznált irodalom:
A Szent Vendel domborműves népi lakóház a Bicskei u. 12. szám alatt (Forrás: saját kép)
A szerző az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakirányú továbbképzés hallgatója.
